TÓTH GYULA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk levő törvény megalkotásának szándéka mögött - és ezt az általános vita kezdetén a miniszteri expozéban már hallhattuk - az a felismerés áll, hogy mind ez ideig nem létezett egy olyan szabály, amely a művészeti területre vonatkozik. A szándék kinyilvánítása, mármint hogy ezt a területet is törvény szabályozza, számomra azt is jelenti, az Oktatási és Kulturális Minisztérium érti, hogy egyes alkotók, alkotócsoportok szellemi produktuma mind együtt a magyar kultúra közkincsét jelenti. Ez a törvényjavaslat sem más, ez persze nem kevés, mint a magyar kultúra - idézőjelben mondom - infrastruktúrájának egy nagyon fontos pillére, hasonlóan a CXL. törvényhez, ami a könyvtárak, levéltárak és múzeumok rendszeréről szól, vagy éppen a filmtörvényhez.

Nekünk, országgyűlési képviselőknek olyan feladatunk is van, hogy például választókerületünkben védjük azokat a felhalmozott értékeket, amelyek 10-20 vagy akár 50 év alatt beépültek abba a tartópillérbe, amely valamilyen módon része a magyar kultúrának. A bizottsági vitában érintettem ugyan, de most valamivel bővebben szeretnék szólni arról az egyhetes rendezvénysorozatról, amelyet a dombóvári Belvárosi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Oktatási Intézmény rendezett több mint 3 ezer érdeklődő és számos közreműködő részvételével az "50 éves az ének-zene tagozat Dombóváron" jubileumi programsorozatban.

Amiről szólok, az látszólag nem kapcsolódik a most tárgyalandó törvényjavaslathoz, de megváltozhat véleményünk akkor, ha komolyan vesszük Kodály Zoltán intelmeit. Idézném: "Utóvégre lehet élni zene nélkül is, a sivatagon is vezet út, de mi, akik azon fáradozunk, hogy minden gyermek kezébe kapja a jó zene kulcsát, vele a rossz elleni talizmánt, azt akarjuk, ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágoskerteken." Ha tehát komolyan vesszük ezeket a szavakat, azt is látnunk kell, hogy a világhírnévre szert tett Kodály-módszer hazai gyakorlatában mintha fonnyadnának, fogynának a virágos kertek. Ez a gyakorlat pedig véleményem szerint a színházművészet alapkérdéseit is, a művészeti oktatás kérdéseit is feszegeti.

(10.50)

A Kodály-módszer, amelyet a világ számos országában használnak a gyermekek zenei nevelésére, azért érdemel a mostaninál nagyobb figyelmet, mert minden nemzet célja értékeinek megőrzése, zenei hagyományainak ápolása és továbbadása. Kodálytól tudjuk azt is, hogy az emberi hang, a közös éneklés lehet a mindenki számára elérhető zenekultúra alapja.

Szakmai berkekben, például a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségében évek óta lehet hallani, veszélybe került az iskolai zeneoktatás és ezzel együtt a Kodály-módszer a magyar iskolákban. Ezen a helyzeten változtatni kell, mert Magyarország elveszítheti eddigi vezető helyét a zenei oktatásban, és a megbecsült helyről az európai átlag szintjére süllyedhet a zenei nevelés színvonala. Mint mindenkor, persze ilyenkor is, azért ennek két oldala van, és ez sem hallgatható el, ez pedig az, hogy az alapfokú oktatásban részt vevő gyermekek száma emelkedett, mert egyre több választási lehetőség kínálkozik azzal, hogy a művészeti oktatás nem csupán a kötelező iskolai keretek között, szakórákon folyik, hanem új tanulási formák is megjelentek, komplex művészeti képzéseket is szerveznek az iskolák.

Ezzel együtt örömömre szolgál, és viszem a hírt választókerületembe, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztériumban olyan munkacsoport felállítását tervezik a közeljövőben, ami a most előttünk fekvő törvény megszületésével párhuzamosan pontosan a művészeti oktatás helyzetével foglalkozna. Ennek a munkacsoportnak tagjai lennének a művészeti felsőoktatás szakemberei és az alapfokú művészeti oktatással foglalkozók is. A már említett, ötvenéves múltra visszatekintő dombóvári Alapfokú Művészeti Oktatási Intézmény karnagyai, zenetanárai ebben a munkában szívesen vállalnának feladatot, ami minden bizonnyal az lesz, hogy a jelenlegi helyzet elemzése mellett feltárják, milyen megoldandó feladatok halmozódtak fel az alapfokú és felsőfokú művészeti oktatásban.

Korábban azt említettem, hogy a művészeti oktatást nem érinti szorosan a mostani törvényjavaslat, de a drámapedagógiát igen, hiszen a miniszter által kiírható pályázatokban lehetőség van drámapedagógiai képzésekre is, és ez olvasható a 21. §-ban a miniszter által kiírható keretek között.

Visszatérve a törvényjavaslathoz, azokról az alapelvekről szólnék, amelyek fontosak ahhoz, hogy kiszámítható, átlátható finanszírozással és munkaügyi feltételekkel lássa el az előadó-művészeti szervezetek teljes körét. Az alapelvek közül egyik az egységesség, ami azt jelenti, hogy egységes munkaügyi szabályokat fogalmazzon meg, attól függetlenül, hogy az előadó-művészeti szervezet formája költségvetési intézmény vagy éppen valamifajta gazdasági társaság.

A másik alapelv a megőrzés és az új kezdeményezések támogatása. Meg kell őrizni azokat az értékeket, amelyeket az előadó-művészeti szervezetek képviselnek, ugyanakkor lehetőséget kell adni és lehetőséget lehet adni azoknak a független szervezeteknek is, amelyek új törekvésekkel és az előadó-művészet megújításának szándékával jelentkeznek ebbe a szférába.

Az átláthatóság és a kiszámíthatóság azt jelenti, hogy a tulajdonosok, a fenntartók tisztában legyenek azzal, milyen költségvetési támogatásra számíthatnak. Tudniuk kell, az állam bizonyos szolgáltatásokért milyen feladatokat vár el, és azt is, hogy a támogatás milyen egyéb kedvezményekkel járhat.

Az egységességnél még egy fontos elemet emelnék ki, azt, hogy amikor a törvénytervezetet a törvényalkotók elkezdték formába önteni, akkor derült ki, akkor vált világossá, hogy nem elég csak a színházról szólnia ennek a törvénynek, ugyanis a színházak érintik a zeneművészetet, a táncművészetet is; gondoljunk csak olyan színházakra, ahol előfordul mindhárom tagozat. Ezért nem lehet az, hogy féloldalasan csak az egyik művészeti ágról szóljon, ugyanúgy rögzítenie kell a munkajogi szabályokat és a finanszírozást a színházak esetében, mint a tánc- és énekkarok, a zenekarok esetében is.

Tisztelt Országgyűlés! Az adókedvezmény kérdése az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülésén is hangsúlyosan szerepelt. Azért tartjuk fontosnak, mert egyfajta ösztönző rendszerként is felfogható. Ez ideig szerepel a javaslatban az adókedvezmény, amelyet az előterjesztő Brüsszellel folyamatosan egyeztet, ezt az egyeztetést a Pénzügyminisztérium támogatásokat vizsgáló irodája közvetíti. Támogatom azt az álláspontot, hogy a törvény akkor is elfogadható legyen, hatályba léphessen, amennyiben később lenne hatályos az adókedvezményre vonatkozó rész. Véleményem szerint a finanszírozási rendszer adott, a leírt mutatókkal így is megállja a helyét, hangsúlyozva persze azt is, hogy az adókedvezmény egyfajta tehermentesítést is jelent majd az évek során az állami finanszírozásban. Így volt ez egyébként a filmtörvény esetében is.

Feltehető a törvényjavaslat kapcsán olyan kérdés is, hogy mit jelent az önkormányzatok esetében a finanszírozás, kivonulhatnak-e a fenntartók a finanszírozásból. Ez a törvénytervezet olyan érdekeltségi rendszert vezet be, arról is szól, hogy a finanszírozási rendszer egyik alapja az intézményesült színházak, előadó-művészeti szervezetek esetében az önkormányzati, vagyis a tulajdonosi támogatás, és ennek arányában támogat az állam is. Nem lenne jó, ha olyan esetek fordulnának elő, amelyeknél az évek múlásával az önkormányzat vagy a fenntartó kivonul, hiszen övé a színház és a felelősség is abban, hogy azt a területet látja el előadó-művészeti produkciókkal, értékekkel, amely az ő felelősségi körébe tartozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet azon vitatkozni, elmélkedni is, hogy a művészetek, a színházak, a zene- és a táncművészet világát egyáltalán szabad-e egy ilyen törvénnyel szabályozni. Véleményem szerint azonban akkor nem érdemes, ha a művészeti élet szabadságát semmilyen formában nem korlátozza, erősíti az alkotmány azon szellemét, amelyben minden magyar állampolgárnak joga van a kulturális alaphoz való minél szélesebb hozzáféréshez, s még inkább nem, ha 16 szakmai szervezet és számos e területen tevékenykedő ismert személy is támogatja. Egykori népművelő-könyvtárosként, kulturálisintézmény-vezetőként ezt teszem én is.

Elnök úr, köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu