DR. KOVÁCS TAMÁS legfőbb ügyész: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Elöljáróban kénytelen vagyok röviden ismertetni a szóban forgó esettel kapcsolatos jogi helyzetet. A büntető törvénykönyv a 255/A. § beiktatásával 2001 óta biztosít büntetlenséget a vesztegetést megvalósító személynek akkor, ha a cselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, bejelenti, és az elkövetés körülményeit feltárja. A törvény nem rendelkezik azonban arról, hogy a vesztegetési cselekménnyel akár szükségszerű összefüggésben megvalósított más bűncselekmény sem büntethető. Nem feltételezhetem, hogy a törvényhozó elfelejtett erről rendelkezni, a jogalkalmazó csak azt feltételezheti, hogy ez volt a jogalkotó szándéka.

Ugyanakkor a büntető eljárásjog is tartalmaz kedvező rendelkezéseket a bűnüldözési érdekből bűncselekményt megvalósítókat illetően. De még a fedett nyomozó esetében is csak akkor ad módot a törvény a nyomozás megszüntetésére, ha a bűncselekményt szolgálati feladata teljesítése közben, bűnüldözési érdekből követte el, és e bűnüldözési érdek jelentősebb, mint az, amely az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződik. Ezeken az eseteken kívül a büntető jogszabályok más privilégiumokat nem tartalmaznak, így tehát további privilégiumok a sajtó munkatársait sem illetik meg.

Megjegyzem, hogy a sajtótörvény 3. § (1) bekezdése is úgy szól, hogy a sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, és az Európai Parlament közgyűlésének az újságírás etikájáról hozott határozata is kimondja, hogy az újságíró hivatásában a cél nem szentesíti az eszközöket, ezért információt csak törvényes és erkölcsös eszközökkel lehet szerezni.

Az említett riporter esetében a hivatkozott Btk.-rendelkezés értelmében egyértelmű volt, hogy vesztegetés miatt nincs helye büntetőeljárásnak. Az ugyanakkor formailag megvalósult, a bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás törvényi tényállási elemeit maradéktalanul kimerítő cselekmény esetében azonban más volt az eljárásjogi helyzet. Ebben az esetben csakis a büntetőeljárás eredményeként lehetett eldönteni, hogy a bűncselekmény tárgyi oldalát kétségtelenül megvalósító gyanúsított cselekménye veszélyes-e a társadalomra, illetve hogy csekély mértékben veszélyes vagy nem veszélyes a társadalomra.

A büntetőeljárás rendje szerint elsősorban a gyanúsított vallomásából nyerhető törvényesen olyan ismeret, amelyből a cselekmény indítóoka, célja és az elkövetés körülményei feltárhatóak, és csak ezek ismeretében vonható le a megalapozott következtetés a társadalomra veszélyességét illetően. Ezért a Fővárosi Főügyészség ügyésze hivatali hatáskörében eljárva a nyomozás felügyelete során 2008. március 20-án a nyomozó hatósággal egyéb észrevételek között azt közölte, hogy a riporter gyanúsítotti kihallgatása indokolt. Nem az ügyészség indított tehát hivatalból eljárást, hanem egy már folyamatban lévő bűnügyben adott instrukciót.

Ilyen előzmények után került sor a nevezett gyanúsítotti kihallgatására, majd az így már teljes körű nyomozás eredményeként a Fővárosi Főügyészség arra a megalapozott jogi következtetésre jutott, hogy az érintett újságíró cselekménye nem veszélyes a társadalomra, ezért a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntette.

Még egy kérdésre, az úgynevezett rabosítást érintő kérdésre kell válaszolnom. Tisztelt Ház! Törvény, a '99. évi LXXXV. törvény írja elő kötelezően és kivételt nem ismerve a szándékos bűncselekmény miatt büntetőeljárás alá vontak daktiloszkópiai és fényképnyilvántartását, amit a nyomozás megszüntetésével meg kell szüntetni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), erre a Fővárosi Főügyészség intézkedett is.

(15.20)

Megjegyzem, hogy a szóban forgó törvény módosítását, a nyilvántartásba-vételre kerülő bűnelkövetők körének jelentős szűkítését indokoltnak tartom. A Legfőbb Ügyészség ezt a véleményét már többször, legutóbb ez év május 29-én közölte az illetékes szervekkel.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu