KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Megmondom őszintén, én se vagyok szakember, én egy munkásember vagyok (Közbeszólás az MSZP soraiból: Tudjuk!), autószerelő, ma is dolgozom, tehát most is járok dolgozni.

De azért igencsak csodálkozom azon, hogy képviselőtársam mint végzett orvos, az orvosokat szapulja. Tehát az orvosokat egy kalap alá veszi, és erkölcstelen, becstelen emberekről beszél, akik a főorvosi szobában döntik el pénzért, hogy ki kap műtéti ellátást. Csodálkozom rajta, ez olyan lenne, mintha én meg az autószerelőket szapulnám. Ugyanis itt nem szolgáltatásról van szó, tisztázzunk már valamit; gyógyításról van szó az orvosok esetében. Tehát ha én szapulom az autószerelőt, hogy lesz bizalmuk az embereknek a javítást odavinni az autószerelőhöz.

A másik: csodálkozom azon, hogy azon csodálkoznak, hogy valaki a betegek szemszögéből megmagyarázza, hogy ez a törvényjavaslat miről szól, és ezt szóvá teszik. Itt a parlamentben nincs joga megmondani Soltész képviselőtársamnak abból a szemszögből, ahogy a betegek látják, tapasztalják mindennap? Ebből a szempontból nem szólalhat meg? Rossz, ha ő beszél? Helytelen?

A harmadik: államtitkár asszony riogatással próbál egy rossz törvényt megszavaztatni; mert akkor ez lesz meg az lesz. Hát legyen jó, hát hallgasson, változtassanak a törvényen módosításokkal, amit természetesen az ellenzéki oldal is be tud adni. Azért az okosság köve nem csak maguknál van, nem önöknél van a másik oldalt. Önök is orvosok, és itt is orvosok vannak, itt is szakemberek vannak. Hát ők csak rosszat tudnak mondani? Hát micsoda gondolkodás ez?!

Vagy a gyógyításért vagyunk itt, a gyógyításért, az emberek meggyógyulásáért akarunk egy törvényt hozni, vagy pedig nem. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Döntsék el! Önök vannak kormányon, önöknek kell eldönteni.

Köszönöm a szót, elnök úr.

Forrás: parlament.hu