DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Részben a bizottsági véleményt folytatva is szeretném képviselőtársaimnak azokra a kérdésekre felhívni a figyelmét, és megvilágítani a problémákat, amelyekkel ez a törvénytervezet alapvetően a hiányosságait tudja bemutatni.

A törvénytervezetnek alapvetően - mint minden törvénytervezetnek sajnos - hatástanulmány-hiánya van. Márpedig ez egy olyan átfogó szabályozást határoz meg, amely valóban az élet minden részét érinti, nincs olyan magyar állampolgár vagy aki Magyarországon jár, aki valamilyen módon ne találkozna ennek a következményeivel és hatásaival.

Erről, jó hagyományoknak megfelelően, a Pénzügyminisztérium most sem gondoskodott, pedig elhangzott, hogy több hónapja vagy éve is folynak előkészületek. Jó lett volna, ha ez bemutatásra került volna, hiszen itt egy modellről van szó, amely most már kezd kibontakozni, ahol láthatjuk azt, hogy most a jogállási törvényt és az államháztartási törvényt kívánja részben módosítani ezen törvény keretében. De a jogállási törvénynél is külön felhívja a figyelmet, hogy persze a kormány és a miniszter felügyelete alá nem tartozó költségvetési szerveket törvény fogja majd szabályozni, amelyet még most nem ismerünk, és a kormány önmagát majd le fogja utána szabályozni; miközben a törvénytervezet indoklásánál egyfolytában arról a problémáról szól, hogy hogy burjánzanak el az intézmények, és hogyan szaporodnak a központi irányításnál újból és újból olyan új feladatokhoz generált új szervezeti igények, amelyeket a miniszterek saját hatáskörükben is megtehetnek. S ezen új szabályozásnak egyik erénye - amit a pénzügyminiszter úr nyilván elmondott volna, ha itt lett volna a többi államtitkár és miniszter, akit érint ez -, hogy csak az államháztartásért felelős miniszter engedélyével hozhatnak létre majd ilyen intézményeket.

(19.20)

Azt gondolom, nagyon fontos kérdés az, hogy egy olyan kategóriarendszert szeretne megalkotni a kormányzat, amely alatt ma nem tudjuk megítélni, hogy milyen szakmai, gazdaságossági vagy pénzügyi szempontokat kívánnak a besorolás szempontjaiként meghatározni. És bizony akkor, amikor két ilyen intézmény találkozik, ők majd milyen jogviszonyban lesznek egymással? Hiszen ma mindenki számára világos, hogy ha van egy ilyen intézmény, egy ilyen költségvetési szerv, akkor egy vezetője van, ott egy világos viszony van. Itt most hallhatjuk, hogy lesz felügyelőbizottság, igazgatóság, vezérigazgató, esetlegesen az intézményből leágazó másik intézményi rész, amely szabadon egyediesítheti - ha úgy tetszik - magát, és ezeknek aztán az áttekinthetősége messze kérdőjeles, hogy mi történik. Miközben a felelősségi viszonyok tekintetében világossá válik, hogy - a jelenlegi felállás szerint legalábbis - végső soron majd a fenntartó fog helytállni, tehát az önkormányzat, vagy éppen adott esetben a kormányzat.

Tehát az intézmények olyan irányt kapnak, olyan működési irányt, amely majdnem olyan, mint egy vállalat, csak éppen felelősségi viszonyaiban meg olyan, mint egy intézmény. Na, ez az a fából vaskarika, amit, azt gondolom, egyébként pártállástól függetlenül mindenki - az MSZP-s képviselőkön kívül - megértett, hogy ez olyan jogi környezetet, hatásköri és felelősségi viszonyokat hoz létre, amely anarchikus viszonyokat teremt, nem a felelősségteljes gazdálkodás, hanem sokkal inkább a felelőtlen gazdálkodás irányába viheti el a folyamatokat.

Az persze külön kérdés, hogy ha gazdasági társaságból kell majd átalakulnia intézménnyé vagy vállalkozói intézménnyé egy szervezetnek, akkor annak a tulajdoni viszonyai hogyan alakulnak. Mi lesz a társaság tulajdonosaival, ha mondjuk, netalán nem csak 100 százalékban állami vagy önkormányzati tulajdonú intézményről van szó? Tehát számtalan kérdés vetődhet fel, azt gondolom, amelyre itt most csak egy lopakodó törvénykezés keretében, csak a kisujját vagy legfeljebb a csuklójáig mutatja meg ez az állatfajta, hogy ez egy patás ördög, hogy ez valóban egy sikeres szerveződés ember formájú alkata, vagy valami torzszülött fog megszületni.

Ezért azt gondolom, joggal kérjük azt számon, hogy ha ezzel azt a célt tűzte ki maga elé a kormányzat, hogy valamiféle többletlehetőséget kívánna adni ennek a szférának, akkor ezen rugalmasabb feladatellátáshoz képest milyen többletet ad. Ha a foglalkoztatási viszonyokat ugyanolyan mereven tartja, ha a vagyonnal való gazdálkodást nem helyezi ezzel bele egy ilyen vállalkozói intézményi szolgáltatói szférába, akkor milyen többlet az, ami meg fog jelenni? És mi van akkor, ha egyik évről a másikra változik? Állandóan ilyen szervezeti formaváltások fognak következni? Már csak az lehetne a kérdés így zárójelben: és ügyvédi ellenjegyzés is kell majd ehhez? És ehhez majd valamilyen bejegyzési dokumentumok és illeték bevonása is kell? És ebből majd a költségvetésnek lesz bevétele? Tehát ilyen kicsinyes módon lesz megközelítve ez a kérdéskör?

Azt gondolom, önmagában az, hogy egy intézmény gazdaságosabban, ésszerűbben működjön, az nem attól fog függni, hogy az intézmények milyen besorolási lehetőséghez jutnak. Sokkal inkább az a kérdés, hogy milyen többletlehetőséget kapnak ahhoz, hogy rugalmasabb feladatellátás legyen, a felelősségi viszonyok kialakításában.

Azzal, hogy a belső ellenőrzést jobban körülírják, ettől még nem lesz jobb az ellenőrzés, főleg, hogyha az államháztartásban, a központi igazgatásban megnézzük, a Számvevőszék évről évre azt írja le, hogy sem a minisztériumokban, sem azok intézményeiben - gyakorlatilag a belső ellenőrzés nullára esett vissza - nincsenek meg ezek a szervezetek. Hát most is kellene hogy legyen, ma is az államháztartási törvény előírja egyébként a belső ellenőrzést. Ha most nem tartják be, mert - gondolom - nincs rá pénz, akkor ha majd továbbra sem lesz pénz, akkor mitől lesz? Azért, mert előírjuk, attól még nem lesz belső ellenőrzés, gondolom, a Pénzügyminisztérium illetékes intézményénél sem, vagy a Honvédelmi Minisztérium megfelelő intézményénél sem, mint ahogy az önkormányzat adott intézményénél is igen nagy kihívást jelent egy ilyen szervezetbe épített ellenőrzési folyamat megkövetelése. Mindamellett, hogy egyébként meg szükség van rá, és ott, ahol ezt pénzügyileg meg tudják tenni, ott fel is építik ezt.

Tehát ahhoz tudok csatlakozni, amit az emberi jogi bizottság kisebbségi véleményében elmondtak: az indokoltságát nagyon nehéz meghatározni. Jó nagyot lehet rajta vitatkozni, mert ha sorra nézzük, hogy a múzeumtól a közgyűjteményekig, a honvédelemtől az államigazgatási szervezetekig és intézményekig, mindenkit megpróbál felölelni, hát ennek aztán minden gyermekbetegségét vagy évtizedes problémáit ide fel lehet sorolni.

De nyugodtan mondhatjuk azt, hogy ez egy hiányos szabályozás, amivel itt nem adja meg a teljes körű betekintését ez a mai törvénytervezet, hiszen államtitkár úrtól hallottuk - ezt az anyagból még nem olvastam ki -, hogy a számviteli rendszernek a 2010-es alakítását is elhelyezik. Hát igen, ez valóban indokolt lenne önmagában is, ettől a reformtól függetlenül, hiszen önköltségszámításokat végezni egy egyszeres könyvviteles rendszerben, hát nem egy egyszerű történet. De azt kell mondani, hogy ez ilyen értelemben önmagában egy megoldandó kérdés. És nyilván megoldandó önmagában az a kérdéskör, hogy hogyan lehet egy közalkalmazotti jogi keretek között felvett munkavállalóból majd vállalkozó szemléletű szolgáltatót faragni, jogi értelemben is, pénzügyi értelemben is, meg elvárási és felelősségi értelemben is. De erre nem kapunk választ, erre nem irányul az átalakítással kapcsolatos elképzelés.

Konklúziót vonva úgy tűnik, hogy az egész törvénytervezet az állami feladatok valamiféle piacosítását tűzte ki célul, szembesülve azzal a helyzettel, hogy megszorítások voltak a múltban is, a múlt évben is, jövőre is ez lesz, és ennek megfelelően olyan jogi keretet kíván a kormányzat adni, amely az állami kötelező feladatok piacosítását célozza meg. És ehhez kapcsolódóan, ha hozzánézzük az egyéb törvényeket, amelyek az állami vagyonról vagy éppen az adott szaktörvények kapcsán a közgyűjteményekről vagy a felsőoktatásról, a közoktatásról, szakképzésről szólnak, akkor majd szépen összeáll egy olyan puzzle, olyan mozaikkockák, amelyek végén egy magánosítás rémlik fel, mint a végsőleges célja ennek a szabályozásnak. Ha ennek lenne egy világos hatástanulmánya, azt gondolom, nem kellene itt ezekben a kérdésekben talán ilyen módon kérdéseket és találgatásokat feltenni.

A képviselőtársaimnak idézem csak, hogy azért nemcsak támogató szervezetek voltak, hanem ellenző szervezetek is. Hiszen a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, a szakszervezetek részéről, illetve a Nagycsaládok Országos Egyesülete meg az ellenkező állásponton van, és inkább ennek a törvénynek az elvetését kérik, nem pedig ennek bevezetését.

Ezért azt tudom mondani, amit a költségvetési bizottság többsége is mondott, mind a négy párt képviseletében: ez a törvény módosításokkal nem tehető sikeresebbé és eredményesebbé; több gondot és bajt fog hozni, mint amennyit egyébként kitűzött célul, hogy meg akar valósítani. Több pénz, rendezettebb feladatok, tisztább feladat- és hatáskörök után lehet, azt gondolom, világosabb és hatékonyabb működést elvárni. Ahhoz pedig a kormányzat döntése szükséges, csak éppen a mai költségvetési törvény szavazását láthattuk, hát súlyos visszavonásokkal, megszorításokkal néz szembe, nem pedig egy hatékonyabb működést segítő pénzügyi támogatási rendszer felé mozdult el. Így amellett vagyok, hogy e törvény elfogadása nem szolgálja azt a célt, hogy ettől a magyar állam versenyképesebb legyen, a magyar közigazgatás és közszolgáltatás eredményesebb legyen, ezért nem lehet támogatni megítélésem szerint ezt a törvényt.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu