BAGI BÉLA, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Elismerve azokat az érveket, amelyeket az előttem felszólaló bizottsági képviselők elmondtak általában az áruk szabad áramlásával kapcsolatban, szeretném viszont felhívni a figyelmet egy specialitásra az áruk kategóriájában: ez az élelmiszer. Számtalan példával tudjuk a jelenből és a közelmúltból igazolni, hogy éppen itt lenne az ideje, hogy ezt az árucsoportot külön kategóriában kezeljük.

Ha az élelmiszereket nem úgy kezeltük volna, mint egyéb árukat - hogy itt a példák sokaságát ne soroljam, a műszaki cikkektől a gyermekjátékszerekig -, akkor számtalan európai léptékű botrányt elkerülhettünk volna. A teljesség igénye nélkül csak úgy szeretnék megemlíteni néhány jelentősebbet: az aflatoxinos paprika ügye, ami Magyarországot különösen érintette, a különböző dioxinok, mint aminek egyik példáját a disznóhús kapcsán az ír sertéshússal kapcsolatban "élvezhetjük", de korábbról a belga dioxinos csirke, illetve az indiai dioxinos guar. Tulajdonképpen mindegyiknek a vizsgálóbizottság még nem tudott a végére járni, különösen az Európán kívülről behozott alapanyagokkal kapcsolatban. Tehát ezek mind anélkül, hogy ezt részleteiben taglalnánk, igényli, mondhatnám, kiált egy speciális szabályozásért. Ezt természetesen még akkor is fel kell vállalnunk, ha a magyar élelmiszerexport elé "bizonyos nehézségeket" támaszt, bár meggyőződésem, hogy a magyar termékek minőségiek, és ki fogják állni a szigorúbb megmérettetés próbáját.

Tehát a mezőgazdasági bizottság, amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyalta, alapvetően az élelmiszerek forgalmából, az élelmiszer mint áru szabad áramlásából indult ki, és jutott arra a következtetésre a bizottság többsége, hogy miután az idő sem sürget bennünket, tehát ezt a törvényjavaslatot talán nem kellene most tárgyalnunk és elfogadnunk, hanem felkérnénk a kormány illetékes miniszterét, hogy kezdjen haladéktalan tárgyalásokat Brüsszelben ennek a speciális igénynek a kielégítésére. Meggyőződésünk, hogy ez nem speciális magyar igény, ez nem kizárólag a magyar élelmiszer-előállítók érdekeit szolgálja, ez egy összeurópai érdek. Szeretném kiemelni az összeurópai fogyasztói érdeket.

A jelenlegi élelmiszerlánc-biztonsági rendszer, ami az európai fogyasztók védelmét lenne hivatott védeni, számtalan példa igazolja, hogy ez egy követő rendszer. Az élelmiszer esetében a hatékony fogyasztóvédelem csak preventív jellegű lehet, tehát ebbe az irányba kellene elmozdulni, hangsúlyozottan: a fogyasztók érdekében. A fogyasztói érdekeket hajlamosak vagyunk, illetve az európai jogszabály is úgy meghatározni, illetve a most tárgyalt törvénytervezet részletes indoklása is, hogy csak a kifejezett mérgezést, rosszullétet vagy kifejezetten az emberi egészségre káros hatást tekinti oknak, hogy meg lehessen tiltani a forgalmazást.

Megítélésünk szerint a XXI. században az élelmiszernek más funkciója is van, mint hogy ne legyen mérgező vagy kártékony az emberre. Ha kicseréljük az élelmiszer kifejezést a táplálék szóra, akkor már mindjárt jobban megvilágosodik az élelmiszer funkciója. Az élelmiszernek táplálnia kell az embert, nemcsak azért fogyaszt élelmiszert, hogy ne korogjon a gyomra, hanem a biológiai igényét is ki kell elégítenie.

(13.00)

Ilyen speciális igényekre nincs tekintettel ez a szabályozás, tehát még sorolhatnám hosszasan azokat az érveket és indokokat, ami szerint időszerűnek és sürgetőnek tartjuk, hogy az élelmiszerekre speciális szabályt alkalmazzunk.

A bizottság többségi véleménye szerint (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akár az áruk szabad áramlásából erre az időszakra ki kellene venni az élelmiszereket.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu