FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem nem oly rég egy nagyon ismert, nagyon jeles országos civil szervezet egyik vezetője azt mondta: neki az a tapasztalata, hogy az országgyűlési képviselők nagyon szokták szeretni a civil szervezeteket, többnyire ellenzékben, és az, hogy valóban mennyire szeretik a civil szervezeteket, az akkor derül mindig ki, amikor kormányon vannak. (Béki Gabriella: Ez jó.)

(15.50)

Merthogy cselekvési lehetőségük a kormánypárti képviselőknek van elsősorban, és ott ismerszik meg a civilbarát képviselő igazán, amikor kormánypártiként kell hogy követelje a civilbarát döntéseket, jogszabályokat és azt a bizonyos, a civil szervezetek tevékenységét segítő jogszabályi környezetet. Hogy félreértés ne essék, én most ezt a mondatomat nem a jelen lévő képviselőtársaimnak címeztem személyesen, ugyanis tekintettel arra, hogy egy bizottságban dolgozunk, dolgoztunk képviselő asszonnyal, pontosan tudom, hogy mi nagyjából az a képviselői kör vagyunk, akikről biztosan lehet tudni, hogy akár ellenzékben, akár kormánypártiként hasonló elánnal és lelkesedéssel képviselik a civil szervezetek érdekeit. De tegyük a kezünket a szívünkre, ha belegondolunk, ez nem biztos, hogy mindenkire így van.

Viszont azt azért Pettkó András képviselő úrnak mondom, mondtuk itt már egymásnak ezt többször, amikor hasonló témákról vitatkoztunk: a szocialista-szabad demokrata kormányok - eddig volt három - nemcsak mondták, hogy nagyra tartják a civileket, és fontosnak tartják, hogy a tevékenységükhöz megfelelő jogszabályi környezet álljon rendelkezésre, hanem cselekedtek is. Ugyanis azok a jogszabályok, amelyeket ön említett, rendre szocialista-szabad demokrata kormányok idején születtek, akár az 1 százalékos törvény, akár a nonprofittörvény, akár az NCA, akár a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény.

Ön nem említette, de a párbeszédről esett szó. Én hozzáteszem: az elektronikus információszabadságról szóló törvényről keveset beszélünk, miközben az az egyik pont szempontjából egy jelentős előrelépés volt, és ebben a ciklusban is azért önmagában az, hogy az NCA-törvényt és az 1 százalékos törvényt zömmel civil szervezetek igényeinek megfelelő módon, bár az igényeket nem teljes mértékben kielégítve és sokak által vitatott módon módosítottuk, de mégiscsak előrelépés történt ezeken a területeken is.

Tehát én azt hiszem, hogy sem a szocialista frakciót, sem a szocialista-szabad demokrata kormányokat nem érheti az a vád, hogy ne tettek volna az eddigiekben is sokat a civil szervezetek működését meghatározó jogszabályi környezet javításáért. Ezért is volt teljesen egyértelmű számunkra, hogy Pettkó úr határozati javaslatát megszavazzuk, mármint azt, hogy a plenáris ülés elé kerüljön, azzal együtt, hogy van benne néhány olyan pont, amivel ebben a megfogalmazásban nem értünk egyet. De azért is gondoltuk, hogy nagyon jó, hogy idekerül az Országgyűlés elé, mert van kettő olyan pontja, amely olyan jogszabály előkészítésére tesz indítványt, amelyek már gyakorlatilag az előkészítés utolsó fázisában vannak.

Tehát én sommásan azzal szeretném - most már rátérve a szövegre - kezdeni, hogy a határozati javaslatot mi módosításokkal elfogadhatónak tartjuk, és azt fogjuk javasolni az Országgyűlésnek, hogy fogadjuk el, még azzal együtt is, ha mindannyian tudjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy az ilyen határozati javaslatok hatásfoka többnyire jelképes. Tehát arra jó, abban segít, hogy lehet rá hivatkozni, és rendszeresen számon lehet kérni úgymond a végrehajtását, de ha utána nem veszünk részt ugyanúgy az előkészítő munkában, mint ahogy eddig is tettük, és nem kérjük ugyanúgy, mint ahogy eddig is tettük, a civil szervezetek - akik nélkül nem nagyon illik jogszabályokat létrehozni - támogatását is ezeknek a jogszabályoknak a megalkotásához, akkor ez nem lesz eredményes. Ennyit gondoltam általánosságban elmondani.

Néhány szót az egyes pontokról, és hadd jöjjek visszafelé, mármint az utolsótól az első felé haladva! Legutóbb hangzott el az önkéntes tevékenységgel kapcsolatos javaslat. Én ezzel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy ha jól emlékszem, 2005-ben fogadtuk el a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényt, hosszú-hosszú előkészítő munka, egyébként civil előkészítő munka, majd egy jelentős kormányzati átprofilírozás után, és akkor azért ez egy nagyon jelentős előrelépés volt ezen a területen. Ugyanakkor, ha őszinték vagyunk, azóta nem igazán néztünk rá mi, szakpolitikusok, hogy mi is történt azóta, hogyan érvényesül ez a törvény a gyakorlatban. Tehát én most ebben a kérdéskörben inkább azt gondolnám feladatunknak - és ezt inkább magunknak, mármint a parlamentnek, illetőleg a szakbizottságnak -, hogy kérjünk egy tájékoztatást, képet arról, hogy hogyan is valósult meg ez a törvény és ez a rendszer a gyakorlatban, és utána kezdjünk el csak gondolkodni azon, hogy miként módosítanánk.

Arról a kérdésről pedig, hogy hogyan lehetne díjazni mégis az önkénteseket, én hosszabb és alaposabb vitát javasolnék, különös tekintettel arra a gazdasági helyzetre, ami ma Magyarországon van. Ugyanis az sose volt célunk, és arra mindig figyelemmel voltunk, hogy még véletlenül se ártsunk akkor, amikor használni szeretnénk, tehát amikor nagy a munkanélküliség, az önkéntesség bármilyen díjazása csábíthat bizonyos munkaelkerülési vagy nem is munkaelkerülési, hanem fizetéselkerülési formákra, és azt hiszem, ezt nagyon alaposan meg kell gondolnunk.

Ez a jogszabály-kezdeményezési kérdés is, úgy vélem, hogy még alaposabb megfontolást igényel. Mit jelent az, hogy jogszabály-kezdeményezés? Azt hiszem, ezt kellene mindenekelőtt egymás között tisztáznunk, és akkor lehet egészen pontosan megfogalmazni, mert jogszabályjavaslatot, például törvényjavaslatot benyújtani Magyarországon az alkotmány szövege szerint lehet. Tehát én ezt egy jó kezdeményezésnek tartom, de nem biztos, hogy törvényjavaslatot lehetne ebből a kezdeményezésből készíteni. Könnyen lehet, hogy a jelenlegi jogszabályok alkalmazása, megtartása mellett egy olyan parlamenti gyakorlat kialakítása kellene - Pettkó úr is említette a civil irodát -, ami ebben segítségünkre lehetne.

Az a bizonyos közhiteles nyilvántartás, illetve az alvó szervezetek kérdésére 2002 óta, amióta én civil szervezetekkel foglalkozom, napirenden van. Én is nagyon fontosnak tartom. Én ma úgy tudom, hogy minekutána a Ptk.-módosítás napirenden van, a Ptk.-módosítás érinti a társadalmi szervezetek és az alapítványok kérdéseit is, és ha a Ptk.-módosítást elfogadja a parlament, akkor azonnal behozható volna a parlament elé az a törvényjavaslat, ami már jelentős mértékben előkészült az illetékes szaktárcánál, ami a társadalmi szervezetek és az alapítványok elektronikus nyilvántartásáról szól. Ennek a törvénynek a keretében, ehhez kapcsolódva kéne megnéznünk ezt a törvényjavaslatot, és ehhez kapcsolódva lehetne beszélnünk az alvó szervezetekről is. Ennélfogva ezt a pontot például én mindenképpen helyénvalónak tartom, hogy a határozati javaslatban szerepeljen, mert ezzel ösztönözzük a kormányt arra, hogy ezzel továbbra is foglalkozzon.

A másik ennek a bizonyos kártérítésnek vagy kamatnak a kérdése, amiről sokszor beszéltünk, és valóban teljesen helyénvaló ez a felvetés, hogy micsoda dolog az, hogy a pályázatoknál a támogatási szerződés aláírása után nem fizet határidőre a pályázatkiíró szervezet. Ezen változtatni kell.

(16.00)

Ismereteim szerint egyébként a Ptk. ezzel is foglalkozik, ugyanis az asztalunkon lévő törvénymódosítás mondja ki azt, hogy amennyiben az állam a partner vagy - úgy szokták ezt mondani - az államháztartás valamilyen alrendszere, és ebbe mindenki beletartozik, aki közpénzt pályáztat, illetve állami támogatást nyújt, rá ugyanazok a szabályok érvényesek, mint minden más szerződésre. Magyarán: hogyha nem teljesíti határidőre a kifizetést, ha úgy szólnak az idevonatkozó jogszabályok, akkor például kamatot fizetni köteles. Azt hiszem, ez egy nagyon fontos dolog, és ez is egy olyan kérdés, ami tökéletesen egybeesik az eddigi kormányzati törekvésekkel.

A civil bankról itt már nagyon sokat beszéltünk. Én is úgy vélem, változatlanul fontos az a célkitűzés, hogy próbáljuk megsegíteni elsősorban mindenekelőtt azokat a civil szervezeteket - úgy gondolom, Pettkó úr is erre gondol -, amelyek már képesek uniós pénzekre pályázni, ami azért jelentősebb felkészültséget igényel, hogy a kezdeti likviditási problémáikat segítsük. Az a helyzet, hogy eddig nem sikerült megfelelő megoldást találnunk. Én itt kicsit szkeptikus vagyok. Hozhatunk mi országgyűlési határozatot arról, hogy tessenek már ezt megoldani nekünk, de eddig igazán mi magunk sem találtuk meg a különböző egyeztetéseken azt a megoldást, ami valóban célravezető és eredményes. Ezzel együtt minél többet beszélünk róla, minél többet gondolkodunk róla, azt hiszem, annál nagyobb az esélyünk arra, hogy közelebb kerüljünk a megoldáshoz.

Tehát most itt az általános vitában ennyit gondoltam erről elmondani, a részletes vitában pedig majd egészen biztosan folytatjuk, amikor már ismerjük a módosító javaslatokat is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Forrás: parlament.hu