DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Tisztelt Országgyűlési Biztos Úr! Tisztelt Házelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az első szó nyilván az együttérzésé, együttérzés az áldozatokkal és együttérzés mindazokkal, akiket a fortélyos félelem igazgat, legyenek romák vagy nem romák, akik az előítéletesség, a megbélyegzés okán attól tartanak, vagy úgy érzik, hogy attól kell tartaniuk, hogy őket, aki más, ezért vagy azért, így vagy úgy, fenyegeti. És úgy gondolom, ez a legnagyobb tragédiája ennek és a hasonló történeteknek.

Húsz évvel a rendszerváltás után ott tartunk - és ez meggyőződésem, az ország és a politikai elit közös felelőssége és kudarca -, hogy előítéletesség, megbélyegzés, kölcsönös félelmek mozgatják a magyar társadalom jelentős részét. Ha van fontos üzenete annak, amit országgyűlési biztos úr elmondott, akkor éppen ez. Ez ellen kell nagyon világos program, természetesen konszenzuson alapuló, a társadalom egészére kiterjedő, pénzügyileg-gazdaságilag is megalapozott, de erkölcsi értékek mentén szerveződő program.

Ami az elmúlt hetek-hónapok bűncselekményeit illeti, ezek a felszínt jelentik. A felszínt jelentik egy olyan országban, ahol egyébként az emberölések száma az elmúlt tíz esztendőben 40 százalékkal csökkent, ahol nem igaz, országgyűlési biztos úr, hogy az állam nem vagy kevésbé tudja garantálni az élethez fűződő jogokat; lényegesen jobban tudja garantálni, mint tíz esztendővel ezelőtt. Az emberölések közül egyébként 95 százalékban a tetteseket a rendőrség felderíti. Igen, a felszólalásban elhangzott bűncselekmények tettesei még nincsenek meg, a rendőrség egyébként nagyon jelentős erőkkel, nagyon sok információt összegyűjtve dolgozik. Úgy tűnik, hogy a hazai emberölések közül kirívó módon olyan esettel állunk szemben, amikor a tettesek és az áldozatok között nincsen olyanfajta felderíthető kapcsolat, ami megkönnyítené a nyomozást. Ezzel együtt én abban bízom, hogy minél hamarabb - de nyilván, itt időpontot mondani felelőtlenség lenne - meglesznek a tettesek.

Ugyanakkor van felelősségünk, és ez túlmutat ezeken az aljas, sunyi, úgy gondolom, hogy mindenfajta jogi és erkölcsi mérce szerint a legsúlyosabban elítélendő cselekményeken, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy a rendőrség azokra a problémákra, amelyek rendészeti eszközökkel kezelhetők - és ez a problémáknak bizony csak egy szűkebb köre -, megfelelő választ legyen képes adni.

A kormány rövidesen nyilvánosságra hozza azt a programot, ami a közbiztonság megerősítését szolgálja. Ennek része lesz egy sor jogszabály-módosítás, kezdve például a büntető törvénykönyv egyes rendelkezéseinek szigorításával - utalok csak arra, hogy a fegyverrel elkövetett bűncselekmények esetében magam drasztikus szigorítást fogok javasolni -, folytatva egészen a térfigyelő kamerarendszerek fejlesztésére utaló törvénymódosítással és pénzügyi konstrukciókkal, és ami ennél fontosabb, a rendőrség olyan megerősítésével, ami emberi erővel, technikával, a szükséges anyagi eszközökkel biztosítja azt, hogy mindazokon a településeken, ahol ma nincsen rendőri jelenlét, ahol az emberek, éppen mert sokféle előítélet és félelemre okot adó vélt vagy valóságos jelenlét van, szeretnének stabil, állandó rendőri jelenlétet, olyan kapcsolódási pontot, ami számukra garanciát jelent. Nos, ezt még ebben az esztendőben valamennyi veszélyeztetett településen meg fogjuk teremteni.

Úgy gondolom, a rendészeti válaszok szervezéssel, anyagi többleteszközök biztosításával megteremthetők, meg is fogjuk ezeket teremteni. Ugyanakkor az, ami a politikai elit és a társadalom egészének felelőssége, hogy az alkotmányos szólásszabadságot olyan korlátok között értsük, ami nem engedi meg a gyűlöletkeltést - mélyen egyetértek azzal, amit országgyűlési biztos úr elmondott -, ami a romák számára a valódi felemelkedés esélyét teremti meg, az nem rendészeti kérdés. Ezt megpróbálhatjuk számon kérni a rendőrségen, teljesen eredménytelenek leszünk. Ezt önmagunkon kell számon kérni. El kell indulni végre egy nagyon hosszú úton, erre anyagi eszközöket kell áldozni. Le kell gyűrnünk a magunkban meglévő - és valószínűleg a jelenlévők közül nagyon sokakban meglévő - sok-sok előítéletet, különböző félelmeket, és akkor talán évtizedek múlva nem kell ilyen felszólalásokat hallanunk.

Mélyen együtt érzek - még egyszer - az áldozatokkal, egyetértek alapvetően országgyűlési biztos úrral. Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu