DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Tudományos Akadémia 1825 óta meghatározó tényezője a magyar gazdasági és társadalmi előrehaladást megalapozó tudományos kutatásnak, az ország nemzetközi tudományos kapcsolatrendszerének, tekintélyének.

A jelenleg hatályos akadémiai törvényt az Országgyűlés az 1980-as évek végén indult reformfolyamat betetőzéseként 1994-ben fogadta el. Az 1994. évi XL. törvény megalkotásával az Akadémia és a jogalkotók alapvető célja az volt, hogy a korábbi törvényerejű rendeleti, illetve kormányrendeleti szabályozást meghaladva törvény rögzítse az Akadémia jogi helyzetét, biztosítva a nagy múltú nemzeti intézmény működéséhez a megfelelő jogszabályi keretet.

Az akkor elfogadott törvény számos ponton megszüntette a jogbizonytalanságot, megerősítette az intézmény működésének demokratikus feltételeit, megteremtette a kutatóhálózat stabilitásának több elemét. Az 1994-es törvény szerint az Akadémia önkormányzati elven alapuló tudományos köztestület, amelynek fő feladata a tudomány művelése, a tudomány eredményeinek terjesztése, a kutatások támogatása, a magyar tudomány képviselete.

Az 1994. évi XL. törvény hatálybalépése óta eltelt közel másfél évtizedes gyakorlat bebizonyította, hogy ez a jogszabály beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ugyanakkor azonban szükségessé vált a törvény módosítása, egyfelől a gazdasági, társadalmi és jogszabályi környezetben bekövetkezett változások, másfelől pedig az Akadémián néhány évvel ezelőtt elkezdődött belső reformfolyamat következtében.

Országunk belépett az Európai Unióba. Megnőtt a tudásalapú gazdaság fontossága, a felsőoktatás tömegessé vált. Olyan elvárások jelentek meg az Akadémia felé, ami nagyobb fokú nyitottságot és együttműködést igényel a társadalom és a gazdaság irányába.

A korábban rábízott vagyon az Akadémia tulajdonába került, az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény alapján. A Magyar Tudományos Akadémia 2007. évi májusi rendes közgyűlése határozatot fogadott el az akadémiai reformról. A közgyűlési határozatban foglaltak végigvitele szintén a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvény módosítását igényli. A külső és belső körülmények változásához való rugalmas alkalmazkodás megoldható a jelenleg hatályos akadémiai törvény keretein belül, nincs szükség új törvény alkotására.

A benyújtott törvénymódosító javaslat az Akadémia jogállásán lényegét tekintve nem kíván változtatni. A javaslat nem érinti az MTA autonómiáját, önkormányzatiságát és önálló jogi személyiségű köztestületként való működését, a köztestület összetételét, az Akadémiának az egész hazai tudománnyal összefüggő felelősségét és szerepét, a közfinanszírozású kutatóhálózat jogállását, az Akadémia helyzetét a központi költségvetésben.

Az akadémiai törvény módosításának célja, hogy megerősítse a magyar tudomány nagy múltú nemzeti intézményének, a Magyar Tudományos Akadémiának a törvényben biztosított tevékenységi szabadságát, önkormányzati jogait, belső demokráciáját, nem csorbítva a tudományt művelő és képviselő más intézmények autonómiáját. A törvénymódosítás hatékonyabbá kívánja tenni az Akadémia irányítását, javítani akarja a kutatóhálózat eredményességét, növelni minőségét, hatékonyságát és kiválóságát, meg kívánja újítani a Magyar Tudományos Akadémia együttműködését a magyarországi társadalmi és gazdasági szereplőkkel, a kutatási és felsőoktatási intézményekkel, valamint az Európai Unió tagországainak és más országoknak hasonló intézményeivel. Az új szabályozás megnyitja az utat az akadémiai vagyonnal való felelős és hatékony gazdálkodás irányába. A cél az, hogy az Akadémia kutatóhálózata modern európai kutatóhálózatként működjön.

A törvénymódosítási indítvány legjelentősebb elmei:

1. A Magyar Tudományos Akadémia közfeladatainak konkrét meghatározása. A közfeladatoknak a törvényben való rögzítése garanciális jellegű kérdés, hiszen a közfeladatok valójában azokat az elvárásokat jelenítik meg, amelyeket a magyar társadalom az Akadémiával, az akadémikusokkal, a közel 13 ezer főt számláló köztestületi tagokkal és az akadémiai kutatóhálózatával szemben megfogalmaz. A közfeladatok ellátásában való közreműködés mind az akadémikusoknak és a köztestület nem akadémikus tagjainak, mind pedig az akadémiai kutatóhálózatnak kötelessége, és ezt a javasolt módosítás több helyen ki is mondja. A közfeladatok pontos megfogalmazása lehetőséget ad az akadémiai intézmények finanszírozásának differenciálására.

2. A módosító javaslatban a korábbi törvényhez képest lényeges változást jelent az, hogy a javaslat 365 főben maximálja a hazai akadémikusok teljes létszámát. Az a szabály továbbra is érvényes marad, hogy a 70 évesnél fiatalabb hazai akadémikusok száma nem haladhatja meg a 200 főt.

3. A törvénymódosító indítvány önálló paragrafusban foglalkozik a nem akadémikus köztestületi tagokkal. A tudományos fokozattal rendelkező hazai szakembereknek az akadémiai tudományos életbe való bevonása az 1994-es törvény nagy újdonsága volt. Mára a köztestületi tagok száma eléri a 13 ezer főt. Az akadémiai reform egyik célkitűzése annak elérése, hogy a nem akadémikus köztestületi tagok még intenzívebben működjenek közre a testület munkájában.

Ezen törekvés jelenik meg a javaslatban, amikor önálló paragrafusban foglalkozik a nem akadémikus köztestületi tagokkal, és rendelkezik egyfelől a köztestületbe való bekerülés szabályairól, másfelől pedig rögzíti, hogy a nem akadémikus köztestületi tagok képviselőik útján az Akadémia mely testületi szerveiben viselhetnek tagságot.

4. A módosító javaslat hatékonyabbá teszi az Akadémia belső szervezeti irányítási rendszerét. A néhány évvel ezelőtt kezdődött reformfolyamat egyik célja bizonyos olyan szervezeti változások bevezetése az Akadémián, amelyek nyomán korszerűsödik a testület irányítása, a döntési folyamatok felgyorsulnak, erősödnek a demokratikus elemek, a vezetésben erősödnek a modern menedzsmenttechnikák, a hatékonysági szempontok a korábbiaknál erőteljesebben érvényesülnek.

Ezek a változások jelennek meg a törvényjavaslat több rendelkezésében. A módosítások két csoportba sorolhatók. Egy részük az Akadémia két választott vezetője, az elnök és főtitkár közötti hatáskör és feladat megosztását érinti, a változások másik csoportja a közgyűlés által megválasztott testületi szervekkel kapcsolatos, és módosul több testületi szerv elnevezése, jogállásuk, feladataik, kompetenciájuk.

Az Akadémia választott vezetőit érintő módosítások révén világosan meghatározásra kerülnek a feladatok és kompetenciák. Egyértelművé és átláthatóbbá válnak a jogkörök és hatáskörök, erősödik a döntésekért való személyi felelősség, szabályozásra került az egyes vezető tisztségviselők helyettesítésének rendje.

Az Akadémia választott vezetőinek feladatait, jogállását illetően a módosítások a következők. A javaslat kimondja, bármely közgyűlés által választott vezetői pozícióra mindenki legfeljebb kétszer választható. A javasolt módosítások értelmében az Akadémia tevékenységét az elnök irányítja, képviseli az Akadémiát, és az Akadémia központi költségvetési fejezetének a fejezetgazdája, a vagyon tekintetében a közgyűlés egyetértésével gyakorolja a tulajdonosi jogokat. Az elnök munkáját hattagú hazai és külföldi szakemberekből álló stratégiai testület segíti. A módosítások rögzítik, hogy a főtitkár működteti az Akadémia titkárságát, és ellátja a kutatóhálózat adminisztratív irányítását.

(10.10)

Az akadémiai kutatóhálózat testületi felügyeletét végző akadémiai kutatóhelyek tanácsának továbbra is a főtitkár az elnöke.

A jelenleg hatályos törvény az elnökséget az elnök tanácsadó testületeként definiálja. A módosítás következtében az elnökség a közgyűlések közötti időszakokban az Akadémia legfőbb testületi döntéshozó szervévé válik, amely döntéseiért a közgyűlésnek tartozik felelősséggel. Változni fog az elnökség összetétele is. A testületben a választott vezetőkön, a tudományos osztályok elnökein, a közgyűlés által választott akadémikusokon, a közgyűlési doktor képviselőkön kívül helyet foglal a hazai területi bizottságok elnökeinek egy képviselője, valamint az akadémiai intézetek vezetői közül a három nagy tudományterületet reprezentáló három fő.

A javaslat értelmében a vezetői kollégium funkciói tisztultak, és a törvényben is megjelentek. A vezetői kollégium az operatív irányítási feladatokat látja el. Feladata a közgyűlés és az elnökség döntéseinek végrehajtása, valamint a közgyűlés és az elnökség által ráruházott döntések meghozatala. A vezetői kollégium az akadémiai közgyűlés által választott vezetőkből, valamint az elnökségből a közgyűlés által delegált három akadémikusból áll. A közgyűlés által megválasztott néhány testületi szerv, így a felügyelőtestület és a vagyonkezelő testület lényegében a korábbi felügyelőbizottság, illetve a vagyonkezelő kuratórium helyébe lépnek, megtartva azok feladatait. A közgyűlés által megválasztott más testületek esetében nincs változás. A benyújtott törvényjavaslat viszont külön paragrafust szentel a tudományos osztályoknak. A módosítások nyomán növekedni fog az osztályok és azok tudományos bizottságainak szerepe a minőségbiztosításban.

5. Az akadémiai kutatóhálózatra vonatkozó módosító javaslatok a következők. A módosító javaslat abból indul ki, hogy az Akadémia kutatóhálózata kutatóközpontokból, kutatóintézetekből, valamint pályázati eljárás alapján létrehozott kutatócsoportokból áll. Kutatóközpontot és kutatóintézetet a közgyűlés határozata alapján az Akadémia elnöke hoz létre és szüntet meg. A kutatóhálózat testületi irányítását eddig is az akadémiai kutatóhelyek tanácsa látta el. A testületi munka hatékonyabbá, rugalmasabbá tétele érdekében a javaslat az akadémiai kutatóhelyek tanácsa létszámát 30 főről 15 főre csökkenti, és előírja, hogy a testület elnöke az Akadémia főtitkára, egy-egy tagot a tudományos osztályok jelölése alapján a nem igazgató kutatóhálózati alkalmazott köztestületi tagok közül a közgyűlés választ. Új elemként jelenik meg, hogy a kormány tanácskozási joggal személyre szólóan három tagot delegál az oktatásban, a kutatásban, a fejlesztésben, az innovációban, valamint a gazdaságfejlesztésben és a versenyképesség-politikában fontos szerepet játszó miniszterek olyan vezető munkatársai közül, akik gazdálkodási, igazgatási, kutatási, kutatásszervezési vagy államigazgatási gyakorlatuk és tapasztalataik alapján hozzájárulhatnak a kutatóhálózat hatékony igazgatásához.

A módosítási javaslat részletesen felsorolja az akadémiai kutatóhelyek tanácsának a kutatóhálózat felügyeletével kapcsolatos feladatait és jogosítványait. Az akadémiai kutatóhelyek tanácsa munkáját továbbra is az egyes nagy tudományterületeket képviselő szakbizottságok és egyéb szakértői bizottságok segítik. A módosítások külön kitérnek az akadémiai kutatóhelyek vezetőinek tanácsára, valamint a kutatóközpontok és kutatóintézetek jogállására, ami növeli a jogbiztonságot. Új elem, hogy a jövőben az intézetek munkáját külső tanácsadó testület fogja segíteni és felügyelni.

6. A legtöbb és a legjelentősebb változás az Akadémia pénzügyeivel és gazdálkodásával kapcsolatos rendelkezéseknél jelentkezik. Az új és meglehetősen részletes szabályoknak az akadémiai törvénybe való beiktatása részben a jogszabályi környezetben bekövetkezett változások miatt történik. Az utóbbi években létrejött jogszabályok szükségessé teszik az Akadémia gazdálkodására vonatkozó rendelkezések újrafogalmazását és egyértelműbbé tételét.

Fontos változás, hogy a korábban az Akadémia kezelésére bízott vagyon az Akadémia tulajdonába került. Az új szabályozás egyértelmű, átlátható jogszabályi keretet biztosít az akadémiai vagyonnal való felelős és hatékony gazdálkodás számára. Az Akadémia a teljes vagyonával önállóan tulajdonosként gazdálkodik. Megszűnik a vagyonelemek korábbi megkülönböztetése. Az új szabályozás meghatározza a vagyongazdálkodás alapelveit és szabályait, valamint a vagyongazdálkodási feladatok ellátására önálló, a titkárságon belül működő szervezetet nevesít.

A módosító indítvány szerint a kutatóhálózat intézményei a rendelkezésükre bocsátott pénzeszközökkel és saját bevételeikkel önállóan gazdálkodnak. Az intézmények alapellátási támogatást kapnak az Akadémia közfeladatainak ellátására, valamint többéves kutatási szerződéseket köthetnek, és ezek teljesítése érdekében folyó éven túli kötelezettséget vállalhatnak úgy, hogy az év végi pénzmaradványnak a megkötött szerződések teljesítésével összefüggő része nem tartozik az éves maradvány elszámolási körébe.

Ugyancsak a törvényi háttér megváltozása teszi lehetővé, hogy az Akadémia és jogi személy intézményei gazdasági társaságot alapíthatnak, vagy ilyenből részesedést vásárolhatnak. Az Akadémia pénzügyeivel kapcsolatos rendelkezések közül kiemelést érdemel az, hogy a jogalkotó külön kitér az országos tudományos kutatási alapprogramok, az OTKA költségvetésére, és kimondja, hogy az Akadémia költségvetési fejezetének külön előirányzaton kell tartalmaznia az OTKA és az OTKA Iroda költségvetését.

Az OTKA költségvetését sem az akadémiai költségvetési szervek, sem a központi akadémiai feladatok, fejezeti kezelésű előirányzatok céljaira nem lehet sem az éves tervezéskor, sem év közben átcsoportosítani, kivéve a pályázatokkal kapcsolatos fejezeten belüli előirányzat-módosításokat.

A tisztelt Ház elé hozott akadémiai törvény módosító javaslata a magyar tudományos és társadalmi életben szinte példátlan egyetértésen alapul. Az Akadémia évek óta tartó reformjának törvényi megerősítését jelenti, és lehetőséget teremt arra, hogy az Akadémia végrehajtsa azokat a belső átalakításokat, amelyek az átláthatóbb, hatékonyabb és rugalmasabb működéséhez, nyitottabb kapcsolatrendszeréhez vezetnek, megerősítve az Akadémiának a nemzeti kutatás-fejlesztési és innovációs rendszerben elfoglalt szerepét. A törvénymódosítás elfogadása jelentősen növeli az akadémiai kutatóintézetek, ezáltal a magyar tudomány versenyképességét.

Kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény módosítását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu