DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Elszomorító látni azt, hogy Magyarország egykori és mai miniszterelnöke csak akkor tud az ország számára alapvető kérdésekben hasonló véleményt képviselni legalább európai uniós politikusok előtt, amikor már késő. Sajnálatos módon ugyanis az Európai Unió lesöpörte a magyar lobbizást. Az elmúlt évek pazarló politikája miatt Magyarország ugyanúgy járt, mint az ismert mese szereplője. A mesebeli tücsök a nyári dáridózást követően üres zsebbel kopogtatott az egész évben takarékoskodó és szorgalmasan dolgozó hangya komája ajtaján, némi kis segítségéért. Ahogy a tücsök a mesében üres kézzel távozott, úgy most hasonlóan járt sajnos Magyarország is.

Ez az esemény is jelzi, képviselőtársaim, véget ért a populizmus hosszú nyara. Véget ért az az időszak, amikor fedezet nélkül lehetett száznapos programot, 13. havi nyugdíjat életbe léptetni, és mindezek mellett következmények nélkül lehetett halasztgatni a legszükségesebb változtatásokat is. Mert az Unió nem hajlandó tovább finanszírozni a semmittevő politikát. Magyarországnak saját magának valódi eredményeket kell előbb felmutatnia ahhoz, hogy visszanyerje Európa és a világ bizalmát. A gazdasági fellendülés időszakában a felelős európai vezetők mindenhol jelentős reformokat, változtatásokat hajtottak végre. Tudták, hogy a virágzás nem tart örökké. Úgy gondolkoztak, hogy hosszú távon is finanszírozhatóvá kell tenni az állami elosztórendszereket, mérsékelt kiadásokkal kell gazdálkodni, növekedésösztönző adórendszert kell kivívni az országukban. Jobban is állják most a válság kihívásait, mint mi, magyarok.

Megfontolandó, ahogy 2005. november 30-án Angela Merkel német kancellár köszönetet mondott elődjének, Gerhard Schrödernek, amiért bátran és határozottan felnyitott egy ajtót annak érdekében, hogy a német szociális rendszert az új időkhöz, a XXI. századhoz igazítsák. Előrelátó hangya módjára gondolkodott Németország, amikor hosszú távú reformprogramok keretében idejekorán megkezdte a fenntarthatatlan rendszerek ésszerűsítését, csökkentették a munkanélküli-segély időtartamát, 67 évre emelték a nyugdíjkorhatárt, az egészségügy területén bevezették az önerő intézményét, állami segélyért cserébe minden támogatásban részesülőnek el kell fogadnia a felajánlott munkát, állandó állást vagy a közmunka lehetőségét, különben megvonják tőle a segélyt.

(13.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Pár éve Hollandia konzervatív kormánya is hasonlóképpen járt el. Összesen 5700 millió eurós kiadáscsökkentést ért el, többek között azzal, hogy a bizonyíthatóan munkaképesek körében komolyan szigorították a rokkantsági segélyek kiutalását, szigorították a korai nyugdíjba vonulás minden lehetőségét, és 65 évre emelték a nyugdíjkorhatárt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a paksaméta csak arról szól, hogy az európai uniós tagországok Szlovákiától Hollandián, Franciaországon, Finnországon, Ausztrián, Csehországon keresztül, bárhová néztünk, az elmúlt éveket arra használták fel, hogy a költségvetésüket, az egész belső elosztási rendszerüket ésszerűsíteni tudják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Történt valami hasonló is, megközelítőleg hasonló Magyarországon? Az egyik magyar tücsök vígan élte az életét a hitelek és a fedezetlen csekkek halmain dőzsölve, a másik magyar tücsök sikeres népszavazásra hergelte néhány változás ellen is a magyar választópolgárokat. Amíg tehát, tisztelt képviselőtársaim, a két nagy párt az elmúlt években egyetértésben száznapos programot szavazott meg, amely elindította Magyarországot a költségvetési-gazdasági lejtőn, majd nemzetközi kölcsönök kontójára osztogatott, más országok előre gondolkodtak, terveztek, és megtették azt, amit meg kellett tenniük.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bebizonyosodott, hogy amíg a rövid távú népszerűséget hozó fedezetlen osztogatás tíz éve szegénységet, reménytelenséget és hosszan elnyúló válságot hozott Magyarországra, addig a rövid távon népszerűtlen lépések már középtávon is stabilitást és biztonságot hoztak az ország polgárai számára.

Ez a magyar tücsök szomorú meséje, amely sajnos, képviselőtársaim, nem mese, ez a magyar valóság. Köszönöm. (Taps az MDF és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu