ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Oldalakat írtam tele. Megmondom őszintén, és ne bántódjon meg ezért Herényi képviselőtársam, nem érzem úgy, hogy a kétpercesek széttördelték volna a vitát. Nyilvánvalóan nehéz helyzetben van bármelyik résztvevője egy ilyen vitának, amikor olyan jelentés van a kezében és olyan határozati javaslat, amely 8-9, önmagában is nagyon fontos, akár egész estét betöltő témát tartalmaz, szakjellegű témát. Akkor nehéz kibírni, hogy az ember ne szóljon hozzá egyik-másikhoz, az meg teljes természetességgel megfelelő reakciókat vált ki. Néhány felvetéshez ugyanakkor magam is szeretnék hozzáfűzni dolgokat, elnézést, ha nem sorrendben teszem, mert most, ahogy felálltam, mindjárt össze is kevertem a papírjaimat. (Derültség.) Addig még valahogy követtem.

Valóban, ma délben tart még ülést a fogyasztóvédelmi eseti bizottság, és egy alapvetően technikai jellegű módosító javaslatot tárgyal, ami egy-két, a határozati javaslatban lévő indítványunkat pontosítja. Ez segítség a kormány számára, hogy ezeket a határozati javaslatokat komplexen támogatni tudja. Teljes természetességgel a módosító is bekerül az Országgyűlés nyilvánossága elé.

Mostohagyermek-e a fogyasztóvédelem? Koszorús képviselőtársam sem jelen időben használta már ezt a mondatot, sőt mostanában nem jelen időben használja, amit én, és ezért most ne nyomjon egy kétpercest, mindenképpen a kormányzat fogyasztóvédelmi tevékenységének elismeréséül veszek. Nem alaptalanul, szeretném önöknek elmondani, mert azt gondolom, az elmúlt két évben a kormányzat átlátható, logikus, saját stratégiájának mentén megfogalmazott, értelmes lépéseket tett a fogyasztóvédelem területén szervezeti értelemben is, a Ház elé benyújtott törvényjavaslat formájában is, illetve a saját maga által alkotott rendeletekben is. Nem von le ebből az sem, amiről a kétperces vitában beszéltünk, hogy a kormányzati apparátusoknak megvan az a sajátja, hogy szeretik, ha a hatáskör az ő íróasztalukon van, nem egy másikon. Ilyen értelemben, azt gondolom, párthovatartozástól vagy pártsapkától függetlenül minden kormányzati apparátust mindig jellemezte, hogy a háttérben megpróbál bizonyos hatásköri vitákat megvívni a szomszéd minisztérium szomszéd háttérintézményével vagy szervezetével.

Ugyanakkor persze ennek a hátterében egy komoly szakmai nehézség is áll, hogy a fogyasztóvédelem szerteágazó volta miatt mennyire tagozható be egyetlenegy szervezet alá a fogyasztóvédelmi tevékenység. Szerintem, és lehet, hogy ezen vitatkozunk, a kormányzat helyesen ismerte fel, hogy nem lehet egy óriási nagy, robusztus, a pénzügyi műveletektől kezdve az egészségügyi szolgáltatások felügyeletéig mindenben ellenőrzéssel és hatáskörrel bíró szervezetet létrehozni. Szükség van arra, hogy a különböző területeken meglegyenek az önálló ellenőrző szakjellegű hatóságok, de természetesen szükség van az ezek közötti együttműködésre, szükség van olyan szabályozásra, amely kizárja ezeket a hatásköri villongásokat, és az egész szervezeti halmazt a fogyasztóért működő, egységesen, jól koordinált szervezetté teszi.

A magam részéről azon a véleményen vagyok, hogy jó úton halad efelé a kormányzat, és olyan alapjait tette le az elmúlt két évben a hazai fogyasztóvédelemnek, támaszkodva egyébként a korábbi években meghozott döntésekre, amelyre ezután is lehet építeni. Ilyen értelemben nem érzem azt, hogy az idő eljárt volna a hatóság felett, mint ahogy itt hallottuk, vagy hogy ne tudná ellátni törvényi feladatát, mert azt gondolom, Herényi úr említette ezt, és őszintén örültem neki, hogy így volt, az MDF is támogatta a fogyasztóvédelmi törvény megújítását, megszavazását. Abban például szerintem elég jól el vannak rendezve ezek a hatáskörök.

Az ténykérdés, és ez inkább a tudatos fogyasztóvá válás, az oktatás kapcsán merült fel, Lengyel képviselőtársam mondta ki, hogy néha a fogyasztó maga gerjeszti a problémát. Mondott is rá egy példát, ő konkrétan az egészségtelen táplálkozás világából. Én hozzátennék egy másikat: ha számla nélkül veszek igénybe szolgáltatásokat, vagy szerzek be árukat. Ezzel ugyanis le is mondtam mindenfajta panaszlehetőségemről, garanciámról és a többi. Ne csodálkozzak, amikor azzal az X. Y. iparossal nem tudok megállapodni, aki nem adott számlát az általa elvégzett munkáról. Igen, mi magunk is nagyon sokszor hozzájárulunk ehhez, potenciális áldozatként viselkedünk sokszor mint fogyasztók, de azt gondolom, az ebben a Házban jelen lévők sem mások, mint a Ház falain kívül található polgártársaink.

A békéltetőtestületek dolga került szóba, Koszorús úr is kritikával említette. Dragon képviselőtársam pedig, akinek ez első hozzászólása volt, ugye, gratulálunk (Tapsol.), inkább óvatos érdeklődéssel avatkozott be ebbe a beszélgetésbe. Azt szeretném mondani, hogy a békéltetőtestületek azok a testületek, amelyek társadalmi testületként az iparkamarák mellett, a '97-es fogyasztóvédelmi törvény keretében kerültek megfogalmazásra.

(11.10)

Utána történt egy kis kellemetlenség a kamarákkal - anélkül, hogy átmutogatnék oda szembe -, amikor a polgári kormány egy gyors lendülettel megszüntette a kötelező kamarai tagságot, és ezzel kihúzta a szőnyeget a békéltetőtestületek alól, mert egy kötelező kamarai tagság esetében - ahogy az eredetileg a törvényben ki volt találva - az viszonylag jól működött, hogy a kamara mellett működő békéltetőtestület rá tudta kényszeríteni a kamarai tagokat arra, hogy fogyasztóvédelmi problémák esetében megegyezzenek és részt vegyenek az egyeztetési folyamatban, hiszen különben a kamara mindenféle dolgot tudott csinálni az adott vállalkozóval. A kötelező tagság megszűnése a békéltetőtestületeket nagyon nehéz helyzetbe hozta. Magyarországon minden megyében működik békéltetőtestület, teljesen természetesen egészen eltérő leterheltséggel és eltérő ügyszámmal. Egyáltalán nem véletlen, hogy a budapesti vagy a Pest megyei régióban kimagaslóan magas az ügyszám, amivel egy évben foglalkoznak, más megyékben pedig alacsonyabb.

Az a tapasztalatom - a bizottság tagjai ezzel talán egyetértenek -, hogy jelentősen a békéltetőtestületek vezetésén múlik manapság az, hogy az ottani vállalkozói kör problémák és viták esetén mennyire vesz részt az egyeztetési folyamatban. Zajlik egy szakmai vita - Koszorús képviselőtársam ebben foglalt el markáns álláspontot; megmondom őszintén, ez nem feltétlenül az én álláspontom -, ami arról szól, hogy váljanak jogi személlyé, sőt van, aki ennél tovább is megy, alakuljon ki valamiféle alá- és fölérendeltségi hierarchia, magyarul: egyértelműen mozduljon el a választottbíróság irányába ez a szervezet. Koszorús képviselőtársam ingatja a fejét, de ha kimondunk valamit, és azt meg is csináljuk, akkor számítsunk rá, hogy annak következményei vannak. Abban a pillanatban, amikor jogi személyek ezek a szervezetek, a gazdasági tevékenység - hiszen ők is költségvetési forrást kapnak, azt felhasználják, helyet igényelnek, irodára van szükségük, postaköltségük és kihirdetési díjuk van, ez jelen pillanatban a kamarákon keresztül költségvetési támogatással megoldott -, önálló szervezetként neki magának kell ellátnia ehhez szükséges ellátó szervezetekkel, urambocsá, ehhez szükséges irodai és infrastrukturális háttérrel, ami ezt az egész folyamatot jelentősen megdrágítaná. Az önálló jogi személyiségtől még nem feltétlenül írná alá több vállalkozó az alávetési nyilatkozatot, magyarul, nem biztos, hogy ez több eredményes ügymegoldást jelentene.

Azt is hozzá kell tenni, hogy a békéltetőtestületek megyei vezetése között is zajlik erről egy szakmai vita. Természetesen a fogyasztóvédelmi törvény módosítása során lezajlott egyeztetésekkor, de a bizottság előtt is érzékeltük, hogy belül sincsenek egyetértésben a békéltetőtestületek a saját hosszú távú jövőjükkel kapcsolatban. Elismerem, hogy a törvény nem oldotta fel ezt a vitát, nem állt egyik vagy másik oldalra, de a békéltetőtestületek által benyújtott javaslatok rendkívül nagy százaléka, szinte a túlnyomó többsége befogadásra került, s a törvénybe beépültek azok a javaslatok, amelyek arról szóltak, hogy a jelenlegi formában ezek a testületek hogy tudjanak jobban működni. Tovább kell keresni azokat a megoldásokat - ami nem biztos, hogy az önálló jogi személyiségben leledzik -, amelyek a vállalkozói együttműködést javítják a békéltetőtestületekkel.

A civil szervezetek dolgában előbukkant az ötven fő. Ez a pályázati határ. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a fogyasztóvédelmi civil szervezetek is nagy lelkesedéssel és sikerrel pályáznak az NCA különböző programjaiba, tehát nem kizárólag a bírságbevétel feltételezi az egyetlen forrást számukra. Egészében véve persze civil szervezetet csinálni soha, sehol, semelyik országban nem könnyű és egyszerű. Szerencsére a mi fogyasztóvédelmi szervezeteink ezt tudják, és ahogy többen említették, igen tartalmas szakmai munkát is végeznek, a tudatos fogyasztóvá válás folyamatába ők hoznak be olyan eszközöket, amelyek a különböző korosztályok számára tetszetősebb, jobban ismerethordozók, és jobban segítik a folyamatokat. Civil szervezetekként nyilvánvalóan egy csomó mindent megtehetnek - itt az újságtól a vetélkedőig mindenféle eszköz megtalálható -, ezek egyébként a különböző pályázatok által megfelelő finanszírozáshoz jutnak.

Nem akarom az egész délelőttöt átbeszélni, mert látom, hogy jönnek be új képviselők, nyilván nem ennek a napirendnek a megtárgyalásához, ezért nem fogok tételesen kitérni minden felvetésre, amit felírtam, de a magam munkájába igyekszem majd képviselőtársaim véleményeit beépíteni. Azt gondolom, nyugodtan megköszönhetem önöknek azt a tartalmas szakmai vitát, amit a jelentés és határozati javaslat kapcsán lefolytattunk; ezt megtehetem előterjesztőként.

Köszönöm szépen, hogy a bizottság munkáját és az én munkámat így segítették. Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu