KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bármily gazdag a császár, nem vehet magának még egy évet - így szól a kínai közmondás. A közmondások gyártásában oly találékony kínaiak azt fejezték ki ezzel a mondással, hogy a természet erejét, törvényeit még a nagy hatalmú uraságok sem képesek hatalmuk alá hajtani. A szocialista kormány megpróbálja azt, amiről a kínaiak már régóta tudják, hogy nem lehet. Hogyan is? Emlékeztetném a tisztelt Házat, hogy az utóbbi öt esztendőben évente többször is felhívtam a figyelmet az erdeinkben folyó természet-, gazdaság- és társadalomromboló folyamatokra, amelyek a hal, vad, termény és általában minden erdőn, mezőn található létesítmény és műszaki eszköz rombolásán túl mindenki számára láthatóan az erdők pusztításában öltenek testet.

Kérdeztem, megszólítottam, interpelláltam ebben a tárgyban a miniszterelnöktől a rendészeti miniszterig, és természetesen megkerestem a földművelésügyi tárca vezetőit és államtitkárait egyaránt. Választ mindig kaptam, megoldást sohasem. A tisztelt Ház többsége a válaszokat mindig elfogadta, az ígéretek teljesítése viszont eddig nem történt meg, legalábbis kézzelfogható, a gyakorlat számára érzékelhető formában nem. Annyi időt töltöttünk ezzel, hogy néha úgy érzem, ha a tisztelt Ház az erdők őrzésére fordította volna ezt az időt, akkor talán előrébb lennénk. A kormányzat e tárgybani bénultsága, hogy úgy mondjam, határainkon túlra is kisugárzik. Magyarázkodni kényszerül a kormányzat az Unió Bizottsága előtt, és talán emlékeznek még néhányan, hiszen említettem már korábban is, hogy a World Wide Fund for Nature, amely a világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezete, minősítette a kormány illegális fakitermeléssel kapcsolatos fellépését. Hangsúlyozom, a kormányzati munkát, tevékenységet minősítették. Hogy elégtelennek minősítette, az nem csoda, csak szégyen.

Az már érthetetlen csoda, hogy ezek után az erdőpótló, telepítő tevékenységnek is gátat vet a magyar agrárkormányzat, a vígan burjánzó öntörvényű bürokrácia. Tudomásomra jutott, hogy a telepítésre pályázók, bár tavaly június óta kvázi ígérvénnyel rendelkeznek, azóta egyetlen fillér támogatáshoz nem jutottak. Nagy a bizonytalanság ebben a körben, s maradjunk most a kínai közmondás adta analógiánál: a kormányzat kibírhat még valahogy egy évet, de a dugványok, csemeték két hét múlva megindulnak, kihajtanak, és nemsokára már késő lesz, az ez évi lehetőség elszáll. Tönkremegy a csemete, nem lát pénzt a faiskola, elmarad a telepítések zöme. Érthetetlen!

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem, mi a magyarázata az agrárkormányzat erdőügyben folyamatosan tanúsított irracionális magatartásának. Történik-e már valami racionálisnak nevezhető lépés ebben a tárgyban? Lesz-e valaha már nem üres ígéret, mint az utóbbi öt esztendőben, hanem a nemzeti értékek megmentésének irányába ható, határozott, racionális cselekvés?

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF, a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu