DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sokszor próbáljuk elválasztani, hogy melyek azok a szempontok, melyek azok a tartalmak, amelyek szakmainak tekinthetők, és melyek azok, amelyek inkább politikai hitvallásunkat, világlátásunkat jelenítik meg. Úgy gondolom, hogy az a javaslat, amely az ajánlás 629. pontjában található, tökéletesen megmutatja, hogy mi a különbség, amikor nem szakmai természetű, hanem sokkal inkább politikai természetű vagy a világlátást, az általunk elérni kívánt, megvalósítani kívánt világ feltételeit próbáljuk megfogalmazni.

Ebben a javaslatban négy ellenzéki képviselőtársunk, Rubovszky György, Salamon László, Mátrai Márta és Vitányi István, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt képviselői arra tesznek javaslatot, hogy új szakaszok beépítésével az úgynevezett magán-munkaszerződés intézménye nevesítetten szabályozásra kerüljön. Ha átolvassuk ezt a javaslatot, akkor két dolog, egyrészt egy szakmai és szintén egy világlátásból eredő értékelést tudunk elvégezni. A szakmai értékelés az, hogy a munkajogviszonyok szabályozása tekintetében egyfajta konszenzus eredményeként kívül kívántak maradni az érintettek mind a szakértői javaslat szintjén, mind a kormány a Ptk. új kódexe tekintetében, tehát hogy a munkajogviszonyok itt szabályozásra ne kerüljenek, önálló, kvázi jogágként önálló szabályozás maradjon fönn. Ugyanakkor megállapítható, hogy ez a magán-munkaszerződésre vonatkozó szabályozás főleg munkavállalók számára rendkívül méltánytalan, jogfosztott helyzetet eredményezne. Gyakorlatilag létrehozná a XIX. század és a XX. század legelejének világát, megvalósítaná a cselédsorsot.

Nehéz szavak ezek, de úgy gondolom, hogy viszonylag könnyű lesz bizonyítani, hogy ez a körülmény létezik, fennáll, hiszen nem kell mást tenni, mint a módosító javaslat egyébként is pontatlan... - nem akarok részletesen hivatkozni, Rubovszky képviselőtársam ma már elismerte, hogy volt olyan javaslat, ahol megismétlődött szó szerint vagy tartalmilag ugyanaz a szöveg más szakaszban. Ebben a javaslatban is fordul ilyen elő, hogy a javaslat szerinti 271. § (4) bekezdése gyakorlatilag tartalmilag ugyanaz, mint a 274. § (2) bekezdése. De ennél sokkal nagyobb baj van ezzel a javaslattal.

Úgy gondolom, hogy a munka törvénykönyvében rögzített foglalkoztatási garanciák nemcsak azért, mert szintén több európai szerződéses kötelezettségünkön alapulnak, hanem azért is, mert szervesen beépültek jogrendünkbe, a mindennapjainkba, olyan követelményeket fogalmaznak, amelyeket még ha elfogadnánk is, hogy egy ilyen speciális szabályozás létrejöjjön, azért alapgaranciaként, minimumként figyelembe kell venni.

Ennek következtében érdekes szituáció jönne létre ennek a javaslatnak az elfogadásánál, amikor is a munka törvénykönyve egyértelműen kimondja, hogy semmis az a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba vagy egyébként jogszabályba ütközik. És akkor mire gondolok? Arra gondolok, hogy ez a javaslat szerinti jogviszony csak bizonyos kivételezett helyzetekben, például amikor kizárólagosságot kötne ki a munkáltató, például amikor még 18 évet el nem ért fiatalkorúval kötne magán-munkaszerződést a munkáltató, ebben az esetkörben írná elő az írásbeliséget; ebből következik, hogy egyéb esetben nem. És ha nincs írásbeli munkaszerződés, ami egyébként a munka törvénykönyvében a munkajogi ellenőrzésnek az alapja, akkor hogyan lehet levezetni bármilyen jogot, bármilyen munkavállalói jogot ebből a jogszabályból? Attól tartok, hogy semmilyen módon.

A sajátosság több kérdésben is megtalálható. Utalnék itt például a javaslat szerinti 275. § (2) bekezdésre, ami gyakorlatilag azt hozza létre, és tökéletesíti a cselédsors állapotát, ami gyakorlatilag koszt és kvártély fejében a fizetségtől való eltekintést teszi lehetővé, hiszen azt mondja, hogy amennyiben a munkáltató a munkavállaló részére lakást, esetleg étkezést vagy más ellátást - például munkaruha - biztosít, ezt a munkabér megállapításánál figyelembe lehet venni. Úgy gondolom, hogy ezt a sorsot nem kívánhatjuk a XXI. században senki számára. De sajátos, hogy miközben azt mondja a javaslat, hogy a munkáltató köteles a munkaviszony tartamára a munkavállaló után fizetendő betegség- és nyugdíjbiztosítást, adót, illetéket befizetni, ezt hogyan teljesíti, ha a kötelező írásbeliség elmarad. Honnan lehet tudni, hogy egyáltalán mekkora jövedelem után, mekkora munkajövedelem vagy étkezésben, szállásban megnyilvánuló kvázi jövedelem után kell megfizesse ezeket a közterheket?

De nagyon sajátos, méltánytalan, elfogadhatatlan rendelkezés lenne a 277. § (1) bekezdés második mondatában is, amely azt mondja, hogy a munkavállaló felel a munkáltatónak utasításai megszegésével, egyébként szándékosan vagy feltűnő gondatlansággal okozott kárért annak teljes terjedelmében. Ez jelentős mértékben kibővíti a jelenlegi munka törvénykönyve azon szabályozását, amely csak szándékos károkozás esetén írja elő a teljes kártérítés kötelezettségét.

Egyébként az is egy érdekes dolog, hogy mivel maga a jogviszony sajátossága, miszerint a magán-munkaszerződés alapján a munkavállaló arra köti le az idejét, hogy a munkáltató személye körül, hozzátartozói körül, háztartásában, kertjében, műhelyében vagy vállalkozásában végzi a munkát, ki gyakorolja egyáltalán a munkáltatói jogokat. Ki jogosult utasítást adni? A munkáltató, a hozzátartozója, a háztartásában egyébként foglalkoztatott vagy családtag, vagy a vállalkozásában ilyen jogokat egyébként gyakorló? Hiszen akkor könnyen lehet, hogy ellentmondásos utasításokat kap, amiket nyilvánvalóan nem tud teljesíteni, és ez esetben teljes kártérítési felelőssége van? De csak azt nézzük, egyébként kimondja, hogy akár gondatlanul vagy bármilyen módon okozott kár esetében háromhavi tételnek megfelelő bér erejéig tartozik felelősséggel.

(17.20)

Ez a munka törvénykönyve szerinti alapeset hatszorosát jelentené. Van még egy kérdés: ha nincs írásbeliség, ha koszttal, kvártéllyal kiváltható a munkabér, akkor lehet, hogy valaki még további évekig fog dolgozni, mert eltört egy poharat, eltört egy csészét, eltört egy tányért? Képviselőtársaim, akarjuk mi ezt? Ilyen világot akarunk? Úgy gondolom, semmiképpen se.

Mivel van még rendelkezésemre álló idő, és sajnos ez az anyag további elemzésekre ad lehetőséget, el kell mondjam, hogy ennek a jogviszonynak a megszüntetése sem igazán tekinthető méltányosnak. Mert például a javaslat szerinti 279. § (3) bekezdése azt mondja, hogy a munkavállaló csak két hétre mondhat fel, hogy helyettesítéséről gondoskodni lehessen. De, és most jön a lényeg, ha a gondoskodás a helyzeti adottságok miatt - tehát nem objektív okból, hanem a helyzeti adottságok miatt, zárójelben: a gondozó hosszabb távolléte vagy betegsége - két hét alatt nem rendezhető, a munkavállaló köteles addig maradni a munkaviszonyban, míg a helyzet rendezéséhez okvetlenül szükséges. Én úgy gondolom, hogy a kiszolgáltatottságnak ez egy újabb, egy újabb és egy újabb eleme.

Ugyanakkor az indokolás valószínűleg egyfajta lelkiismereti tréningként kimondja, hogy természetesen vonatkoznia kell erre a szerződésfajtára is az uzsorás jelleg tilalmának, a szolgáltatás-ellenszolgáltatás közötti arányosság elvének, a felek egyenlő emberi méltóságából következő személyes kapcsolat elvárása követelményének, de ez csak az indokolásban szerepel. A javaslatban, tisztelt képviselőtársaim, teljesen más van leírva.

Csak néhány szemelvény, hogy a munka törvénykönyvében mindennaposan, természetes módon biztosított jogok, ellátások, garanciák közül mi az, ami még nem érvényesülne ebben a javaslatban. Természetesen - mint mondtam - jogbizonytalanság alakulna ki az írásbeliség elmaradásával. Természetesen a rendes felmondás esetén az arányos felmondási idő sem érvényesülne, nincsenek a felmondásnak korlátai. Nincs végkielégítés. A munkaviszony jogellenes megszüntetésének semmilyen jogkövetkezménye nem lenne. Nem lenne munkaidő, hiszen, ezt nem idéztem ugyan, de az van benne, amíg a feladatot el nem látja, ha hamarabb elvégzi, akkor hamarabb ér véget, de ha nem végzi el időre, akkor korlát nélkül foglalkoztatható. Legyünk őszinték! Cselédsorsban a munkaadó mindig olyan méltányos, hogy vékonyra veszi a feladatlistát? Én úgy gondolom, hogy nem ez a szempont vezérli.

Nem érvényesülne a garantált, a pihenésre lehetőséget adó munkaidő. Nem érvényesülne, hogy a munkaidő egy nap maximum 12 óra, egy héten legfeljebb 48 óra. Nem érvényesülne a pihenőidő szabálya. Nincs szó rendes szabadságról, nincs szó betegszabadságról, nincs szó munkaidő-kedvezményről, ami a terhes vagy szülő nőt, vagy újabban az apát illetné meg.

Ellentétes a javaslat a munkabérre vonatkozó szabállyal, amely szerint a munkáltatótól munkabér jár, és ettől eltérő megállapodás érvénytelen. Nem érvényesül a minimálbér követelménye, a munkabérnek az a védelme, hogy utalvány vagy más formában fizetni tilos. A kártérítési felelősségről már ejtettem szót.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én újra csak azt a kérdést tudom feltenni: ilyen világot akarunk? Lehet, hogy a javaslattevők igen. Mi nem.

Köszönöm szépen. (Frankné dr. Kovács Szilvia tapsol.)

Forrás: parlament.hu