KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem szót Burány Sándor államtitkár úr után - aki elmondta a kormány álláspontját, mert egy nagyon szerteágazó országgyűlési határozati javaslatról van szó, és néhány olyan szempontra mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet, amely a későbbiek során, akkor, amikor szakmai munkacsoportok jönnek létre, amelyekben a Pénzügyminisztérium is szívesen vesz részt, hiszen nekünk is az az érdekünk, hogy közös nevezőre jussunk ezekben a felvetésekben -, hogy már előre jelezzem, milyen megoldandó problémákat látunk annak érdekében, hogy a megalakuló szakmai csoportok már az indulásnál lássák az álláspontunkat. Most csak azokra térek ki, amelyek megítélésem szerint adott esetben nagyon komoly megoldáskeresést tesznek szükségessé.

Az egyik ilyen javaslata például az országgyűlési határozati javaslatcsomagnak, hogy a társaságok tőkeemelését a likviditás érdekében meg kellene fontolni. Ha tőkeemeléssel történik a likviditás helyreállítása, akkor ennek nyilván az a következménye, hogy az állam részvényt, illetve üzletrészt szerezne, az állami vagyonról szóló törvény pedig csak olyan részesedésszerzést enged meg magántársaságokban, ahol a szavazatok több mint 50 százalékával az állam rendelkezik. Tehát az államnak nem lehet célja a többségi részesedés megszerzése, hiszen egy nagy jegyzett tőkéjű társaság esetében ez jelentős többletterhet róna a költségvetésre. Ezt kérem majd figyelembe venni.

A másik ilyen, költségvetési terhet jelentő javaslat a PPP-konstrukcióba történő beavatkozás, kormányzati intézkedési terv készítése. Itt arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy magának a PPP-konstrukciónak az a lényege, hogy a magánszektor vállalja a kockázatot, az állam pedig meghatározott időszakra garantálja a szolgáltatási díj megfizetését, és ha az állam átvállalja e kockázatok egy hányadát, a szerződéses konstrukció értelmetlenné válik, adott esetben megkérdőjelezhetővé, mivel a kockázati profil módosul, a beruházások elszámolása is változhat, amely a tervezettnél jobban terhelné a költségvetést.

Kardinális kérdés a felújítási kiadások áfaterhének 5 százalékra való csökkentése átmeneti időre, vagy a felújítási költség egy részének szja-ból történő visszaigénylése. A mi szempontunkból ez a javaslatcsomagnak egy kardinális része. Itt szeretném elmondani, a közösségi jog értelmében Magyarországnak nincs lehetősége arra, hogy kivétel nélkül minden épület és műemlék felújítására kedvezményes áfakulcsot alkalmazzon. A vonatkozó irányelv és az annak alapján meghozott tanácsi határozat szerint a magánlakások felújítására, javítására a kedvezményes kulcs 2010. december 31-ig alkalmazható, kivéve azon anyagokat, amelyek a szolgáltatásnyújtás értékének jelentős részét teszik ki, vagyis ez esetben csak a munkadíjra lehetne kedvezményes adómértékeket alkalmazni, az anyagköltségekre nem.

Költségvetési szempontból a deficitcél tartása érdekében csak nullszaldós intézkedéscsomagra van lehetőség. A kormány az adórendszer átalakításának a tervei alapján az áfakulcsok jelenlegi szerkezetét megtartaná, átsorolással nem számol, csak a normál kulcs mértékét emelné 2009. július 1-jétől 20 százalékról 23 százalékra. Ez az, amiről itt e Házban miniszterelnök úr is szólt. A lakáskarbantartáshoz és -javításhoz vásárolt anyagok, szolgáltatások, valamint a szociálpolitika keretében történő lakásépítés 20 százalékból 5 százalékos áfakulcs alá sorolása számottevő bevételkiesést okozna. 2009. július 1-jei hatálybalépést feltételezve az előbbi 7,7, az utóbbi 15-16 milliárd forinttal növelné a hiányt. 2010. január 1-jei hatálybalépés esetén 19, illetve 38 milliárd forint forráskieséssel lehet számolni. Tehát amikor ilyen felvetéseket teszünk, akkor rögtön a költségvetési következményeivel is számolni kell.

Emellett - ezt már az európai ügyek bizottságában számos esetben elmondtam, amikor ez a kérdés napirenden volt - mi az intézkedés hatásosságát is kétségesnek látjuk. A korábbi évek tapasztalatai alapján nem garantálható, hogy az áfatartalom csökkenése száz százalékban megjelenik a végső fogyasztói árakban.

A felújítási költségek szja-ból történő visszaigénylésével kapcsolatban szeretném jelezni, hogy a kormányzati törekvések előterében a gazdaság hosszú távú növekedését biztosító általános feltételek megteremtése áll.

(11.10)

Ez utóbbi elengedhetetlenné teszi az adó- és járulékrendszeren belüli átalakításokat, az élőmunkára, a foglalkoztatásra rakódó terhek csökkentését. Ennek forrásaként a fogyasztást terhelő adók növelésén túlmenően a jövedelemadó-alapok szélesítését, így az adókedvezmények körének szűkítését is szükséges megvalósítani. Tehát akkor, amikor további javaslatot teszünk ezzel ellentétes lépésre, akkor ezt is érdemes megfontolni.

Az országgyűlési határozati javaslat megfogalmaz olyan célkitűzést, hogy kerüljön kiterjesztésre az illetékmentesség az első lakáshoz jutáshoz kapcsolódóan, az építési telek illetékmentes beépítési határidejének meghosszabbítása történjen meg. Ezzel kapcsolatban is szeretném mondani, hogy az első lakáshoz jutáshoz kapcsolódó illetékmentesség kiterjesztését jelenleg átlagosan 10 ezer vagyonszerző veszi igénybe. Ha ezek a vagyonszerzések, azaz 8 millió forint értékig a lakások teljes egészében illetékmentesek lennének, akkor ez éves szinten hozzávetőlegesen 3,7 milliárd forint illetékbevétel-kiesést eredményezne. Hogyha a határt megemeljük, akkor ez nyilván még nagyobb költségvetési kihatással bír.

A hatályos szabályok szerint a 15 millió forint forgalmi értékű új lakás vásárlása illetékmentes, a 30 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű új lakások esetén illetékfizetési kötelezettség a 15 millió forint feletti részre keletkezik. E szabályozás célja, hogy az új építésű lakások megvásárlására ösztönözzön. Ez a hatás ma is csak korlátozottan érvényesül, hiszen az átlagosan 4,7 százalékos illetéktehernél sokkal nagyobb az új és használt lakások közötti árkülönbözet. A javaslatban szereplő, a használtlakás-vásárláshoz is hasonló illetékkedvezmény esetén ez a hatás megszűnne, így a javaslat pont a céljával ellentétes hatást váltana ki.

Ugyanúgy nem tudjuk jó szívvel támogatni a lakóházépítéshez kapcsolódó négyéves határidő meghosszabbítását. Ez az építkezések szüneteltetését, elhúzódását váltaná ki, amellyel újabb munkahelyek szűnhetnének meg. Mi úgy becsüljük, hogy ennek a költségvetési hatása 3 milliárd forint. Szintén gondokat látunk a továbbértékesítési célú 2 százalékos illetékmértéket biztosító kedvezmény esetén a továbbértékesítésre nyitva álló határidő négy évre történő meghosszabbítása tárgyában. Úgy ítéljük meg, hogy ez a határidő-meghosszabbítás éppen a kívánt céllal ellentétes hatást váltana ki, a költségvetési kihatása is 1 milliárd forintban mérhető.

Javaslatot tesz arra vonatkozóan, hogy építményadó-mentességet biztosítsunk, olyan intézkedést hozzunk, amelynek révén ez biztosítható. Úgy ítéljük meg, hogy nem járt az építőipari aktivitás növekedésével, hogy a már kész épület után nem kell építményadót fizetni a tényleges hasznosításig.

Még számos javaslat fogalmazódott meg például az exporttámogatás tekintetében. Ezzel kapcsolatban szintén fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a vonatkozó kormányrendelettel, illetve az európai uniós szabályozással szinkronban lehet csak intézkedéseket hozni. Tisztelettel azt javasolom az öt pártnak, hogy akkor, amikor a szakértői bizottságokban elkezdik a munkájukat, ezekre az általam említett fenntartásokra, illetve szakmai álláspontokra is legyenek tekintettel.Köszönöm szépen, elnök úr.

Forrás: parlament.hu