DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Köztársaság kormánya beterjesztette a T/8847. számú törvényjavaslatot arra való hivatkozással, hogy az Alkotmánybíróság 2008. december 15-én kihirdetett 154/2008. (XII. 17.) alkotmánybírósági határozatával alkotmányellenességet állapított meg, és megsemmisítette a 2007. évi CLXXXIV. törvényt a bejegyzett élettársi kapcsolatról, így, ahogy azt államtitkár úr is mondta, 2009. január 1-jével nem léphetett hatályba. Ezt megelőzően azonban a kormány - mint a társadalom számára szerintük legfontosabb problémát - megkísérelte a 2008. júniusban benyújtott polgári törvénykönyvben is szabályozni. Abban a polgári törvénykönyvben, amelyről valamennyien tudjuk, hogy nem egyszerűen egy törvénykönyv, hanem egy független, demokratikus jogállamban az alkotmány után a legfontosabb jogszabály. Vékás professzor urat idézve úgy szokták mondani, hogy a polgári jogi szabályok, vagyis a polgári törvénykönyv normái elkísérik az embert a bölcsőtől a sírig, a jogképességtől a végrendeletig.

Tisztelt Országgyűlés! Az Alkotmánybíróság megsemmisítő határozatának kihirdetésétől alig telt el egy-két hónap, és máris 2009 februárjában a kormány a bejegyzett élettársi kapcsolatról és az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatát beterjesztette a tisztelt Ház elé.

Ez a törvényjavaslat, mint ahogy az 1. § (1) bekezdése tartalmazza, a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítéséről szól az azonos nemű személyek között, ha 18. életévüket betöltötték, és az anyakönyvvezető előtt erre irányuló szándékukat együttesen kinyilvánították. A javaslat hangsúlyozza, hogy a házasságra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársi kapcsolatra megfelelően alkalmazni kell, ha a törvény eltérően nem rendelkezik.

A törvényjavaslat 4 paragrafusból áll, a többi 14 paragrafusa a módosító törvényeket és a zárórendelkezéseket tartalmazza. A törvényjavaslat 10 hatályos törvényt módosít, nevezetesen a családjogi törvényt, az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és névviselésről szóló törvényerejű rendeletet, az egyes közjegyzői, nem peres eljárásról szóló törvényt, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényt, a közvetítői tevékenységről szóló törvényt, a schengeni végrehajtási egyezményt, a büntető törvénykönyvet, a statisztikáról szólót és a nemzetközi magánjogról szóló törvényt.

A törvényjavaslat indokolásában szánalmasan taglalja az előterjesztő, hogy az elmúlt évtizedekben Európában és más földrészeken is a házasságon alapuló családmodellt egyre kevesebben támogatják.

(12.50)

Azt azonban nem fejti ki az előterjesztő, hogy mit tett az elmúlt hét évben annak érdekében, hogy megvédje a házasság intézményét, mit tett a családokért, mit tett az otthonteremtésért, és mit tett azért, hogy a fiatalok számára megkönnyítse a gyermekvállalást, a gyermeknevelést, és azt, hogy az édesanyáknak ne kelljen választaniuk a család és a karrier között. Szétverte a családokat, egyre mélyülő szegénységet idézett elő. A feszítő anyagi gondok, a munkanélküliség, a hazugságok, az erőszak, az erkölcs semmibevétele mind-mind alkalmas arra, hogy roncsolják a társadalom szövetét.

A gyermekvállalás mélyponton van, és akkor a kormány számára a legfontosabb feladat az egyneműek házasságának a törvényi szabályozása. A kormány minden cselekedetével azt sugallja, hogy a hagyományos, alkotmányosan védett családmodell elavult és konzervatív. Az alkotmány 15. §-a kimondja, hogy a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét. Kérdezem az előterjesztőtől: milyen mintát nyújt ez a törvényjavaslat a fiataloknak? Hol védi az erkölcsöt, a nő és a férfi őszinte szerelmén alapuló kapcsolatát? Mit tesz a gyermekvállalásért? Szánalmas próbálkozás a statisztikai adatok sivár világára hivatkozni, amikor a magyar nyelv gyönyörűen őrzi az ősi magyar családkultúrát: a feleség, a férj alkot egy egységet, egy egészet; a két fél egyesülése hoz létre egy új egyedet; a várandós anya szíve alatt hordja magját, magzatát.

A XXI. század az emberi történelem alakításában meghatározó szerephez juttatja a népesedés kérdéskörét. Máris ott tartunk, hogy az egész világra kihat ennek a vizsgálata, hiszen amíg a Föld egyes országaiban a népességrobbanás, addig a civilizált világban a népesség növekvő számú fogyása, elöregedése a jellemző. 9 millió alá csökken Magyarország lakossága 2050-re, derül ki az Európai Unió által nyilvánosságra hozott, hosszú távú demográfiai elemzésből.

Tisztelt Országgyűlés! Eddig meg sem próbáltuk átgondolni, végigkövetni a kormány korszakalkotó javaslatainak a következményeit, de most, miután külön törvényben kívánják rendezni mint az ország számára szerintük egyik legfontosabb kérdést, igenis foglalkozni kell azzal, hogy milyen hatást fog e törvényjavaslat gyakorolni a gyermekekre, a gyermekek testi, szellemi, erkölcsi fejlődésére egyaránt. Feltehetjük a kérdést: ki védi meg a gyermekeket? Milyen mintát fog követni az a kislány, vagy milyen mintát fog követni az a kisfiú, aki olyan közösségben nevelkedik, ahol azt látja, hogy két nő vagy pedig két férfi szereti egymást? Ez a kisgyerek elmegy az óvodába, elmegy az iskolába, és ő is ezt a mintát követve fogja a játszótársait kiválasztani? Hiszen a gyermekeinken keresztül mi is megtapasztalhatjuk, hogy a kislányok és a kisfiúk játéka kapcsán az otthoni, családi minta tükröződik vissza. Belegondoltak ebbe, tisztelt Országgyűlés, a törvény megalkotói? Feltették-e egyszer is azt a kérdést, hogy a magyar társadalom akarja-e az azonos neműek házasságát?

Remélem, hogy a törvényjavaslatot előterjesztők nem vitatják, hogy a házasság a család, a társadalom évezredes alapja. Az állam azért védi jogrendjében a legmagasabb szintű jogforrásban, az alkotmányban a házasságot, mert ez az intézmény hivatott biztosítani azt, hogy a gyermekek családban, a lehető legideálisabb körülmények között fejlődjenek. Azonban azt senki se felejtse el, hogy a törvénynek a gyermekeink jogát is védenie kell. Védenie kell az egészséges, példát nyújtó családi életben való felnövekedés jogát.

A törvényjavaslat 6. oldalán a családjogi törvény 62. § (1) bekezdését az alábbiak szerint kívánja módosítani: a házastárs vagy bejegyzett élettárs köteles háztartásában eltartani a vele együtt élő házastársának vagy bejegyzett élettársának olyan, tartásra szoruló kiskorú gyermekét - zárójelben: mostohagyermek -, akit házastársa vagy bejegyzett élettársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba. A tartási kötelezettség mindkét házastársat, illetve bejegyzett élettársat egy sorban terheli.

Itt szeretném, tisztelt képviselőtársaim, az önök figyelmébe ajánlani szintén a kormány által 2009. februárban beterjesztett T/8717. számú törvényjavaslatot, amely "A módosított Európai Szociális Charta kihirdetéséről" címet viseli. A 33. oldal 16. cikke, "A család joga a szociális, jogi és gazdasági védelemhez" cím alatt a családot a társadalom alapegységeként említi. Ezt kiegészíteném azzal az álláspontom szerint nem vitatható ténnyel, hogy a társadalomban a családnak van a legnagyobb személyiségformáló ereje, ugyanis a családtagokat olyan erős érzelmi szálak kötik össze, amelyek biztosítják a gyermeknevelés biztonságát, a családi élet kiszámíthatóságát, és amelybe beletartozik mintegy összekötő kapocsként a családot alkotók múltja, jelene és jövője egyaránt.

A Szociális Charta 17. cikke, "A gyermekek és fiatalok szociális, jogi és gazdasági védelemhez való joga" cím alatt a következők olvashatók: annak érdekében, hogy biztosítsák a gyermekek és fiatalok jogának hatékony gyakorlását, olyan környezetben növekedjenek fel, amely elősegíti személyiségük, valamint fizikai és szellemi kapacitásuk teljes kifejlődését, tartalmaz részletes szabályokat. Ezt azért tartom fontosnak idézni, mert óhatatlanul felvetődik az a kérdés, hogy mi motiválja a kormányt a családellenes jogalkotásra. Miért nem fogadja el, miért nem veszi figyelembe az egyházak, a civil szervezetek és az orvosok véleményét?

Tisztelt Országgyűlés! A Corporate Resource Council nevű amerikai szervezet 2006-ban tette közzé a melegek egészségügyi veszélyei című tanulmányát. A nemzetközi kutatások alapján a következőkre hívja fel a figyelmet. A megkérdezett meleg férfiak háromnegyede száznál több partnerről számolt be, 28 százalékuk pedig azt válaszolta, hogy élete során ezernél is több férfival került szexuális kapcsolatba. Ma már szinte tabunak számít az AIDS-et a meleg férfiak betegségeként emlegetni, pedig az orvosi statisztikák szerint az Egyesült Államokban 2001-ben a betegek 61 százaléka olyan férfi volt, aki megbetegedése előtt férfiakkal volt kapcsolatban. Egy vizsgálat szerint San Franciscóban a 25 év alatti meleg férfiak egyharmada semmilyen módon sem védekezik a fertőzés ellen.

Megvizsgálták-e, tisztelt államtitkár úr, tisztelt kormány, hogy mi a helyzet Magyarországon? Mielőtt döntenek a törvényjavaslatról, miért nem kérik ki az orvostársadalom szakmai véleményét? A fizikai megbetegedések mellett a melegek között kimutathatóan magasabb a depresszióval, drogfüggőséggel és öngyilkossági hajlammal küszködők aránya. A depresszió azonban gyakran odavezet, hogy a már fertőzöttek a minden mindegy alapon még szélsőségesebben vetik be magukat az alkalmai partnercserékbe. Egy 20 éves meleg férfi esélye arra, hogy megérje a 65. születésnapját, mindössze csak 32 százalék.

Tisztelt Országgyűlés! Fontosnak tartottam kiragadni a tanulmányból néhány elrettentő példát, és szeretném felhívni az előterjesztő figyelmét arra, hogy még nagyobb veszélybe sodorja ezeket az embereket azzal, ha ezt a törvényjavaslatot elfogadja. Ugyanis nem véletlen, hogy az Alkotmánybíróság 1995-ben úgy döntött, hogy a magyar alkotmány értelmében házasság nem két természetes személy, hanem csakis egy nő és egy férfi között lehetséges.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu