KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal szeretném kezdeni, hogy a kormány nincs abban a helyzetben, hogy a megvilágosodás időpontját 2009. március közepére determinálja. Az a javaslat, amit most tárgyalunk, azok a felvetések, amelyeket az országgyűlési határozati javaslat megfogalmaz, lényegében irányvonalait tekintve jelentős mértékben megegyeznek a kormány által az elmúlt hetekben bejelentett adó- és kiadáscsökkentő intézkedésekkel. A kormány kiadáscsökkentő elgondolásai természetesen bővíthetők, de szükséges megkülönböztetni azokat a bővítéseket, amelyek a jelenlegi körülmények között a stabilitás ellen hatnak, és esetlegesen tovább mélyítik a válságot.

Az indítványban szereplő pontok sorrendjét követve szeretnék reagálni néhány, általam fontosnak tartott javaslatra. Elsőként: a költségvetési szféra bérkiáramlásának korlátozására vonatkozóan szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy a közszférában már 1968 óta bértömeg-gazdálkodás van, nincs mit két hónapon belül bevezetni. Az intézmények csak saját bevételből, többletteljesítményből növelhetik bértömegüket. A bértömeg-gazdálkodás alól csak a felsőoktatás kivétel, amelyre a korlátozó szabály természetesen, ha úgy gondolják, előírható.

Az államháztartás hatékony működését elősegítő szervezeti átalakításokról és az azokat megalapozó intézkedésekről szóló kormányhatározatban foglaltak végrehajtásának eredményeként 2008 óta már egy lényegesen kisebb és méretgazdaságosabb intézményrendszer működik. Ezen átalakítások során követelmény volt az intézmények összevonása, a regionalizáció megvalósítása, ezzel egyidejűleg és párhuzamosan az intézményi működés racionalizálása. Ebben a munkában alapvetően részt vett az SZDSZ is, és szeretném megköszönni ezt a tevékenységét az SZDSZ-nek.

A felszabaduló bértömeget a kormány a költségvetési támogatással együtt kiemelte az előirányzatokból. A munkaerő-gazdálkodás hatékonyságának növelése, a minőségi cserék végrehajtásának irányába hatott továbbá a közszférában bevezetett új pályáztatási rendszer, a kiválasztási eljárás megújítása. Az indítványban javasolt létszámcsökkentés az adott intézménynél valóban megtakarítást eredményezne, ez azonban növelné a munkanélküli-ellátásokat. A kormány ugyanakkor elsődleges szempontjának tekinti a foglalkoztatásbiztonság megőrzését a közszférában.

A módosító indítvány a költségvetési plafontörvény módosítására is tartalmaz felvetéseket. Szeretném megjegyezni, hogy a plafontörvény módosítására abból a szempontból nincs szükség, hogy a maastrichti deficitkritérium teljesítését előírjuk, mivel az jelenleg is szerepel már a plafontörvényben, kicsit szigorúbb formában.

Ami az adósságmutató 2 százalékpontos csökkentésére vonatkozik, annak a megvalósítását pedig irreálisnak tartjuk a válság körülményei között.

Tisztelt Ház! Az európai uniós támogatások hatékonyabbá tételére tett megfogalmazást illetően felhívnám a figyelmüket arra, hogy a támogatások kifizetésének felgyorsítására több intézkedést tett a kormány az elmúlt időszakban, így például nőtt az uniós támogatásokra kifizetett előleg összege - gazdaságfejlesztési célú pályázatoknál ez akár 40 százalékra is felmehet -, illetve bevezetésre került a késedelmi kamat intézménye. A források sikeresebb felhasználása érdekében enyhültek a kedvezményezettek biztosítékadási kötelezettségei, valamint csökkentek a pályázatokhoz kapcsolódó adminisztratív terhek is. Emellett a válságkezeléssel összefüggő projektek esetében gyorsított, külön eljárásrend került bevezetésre. A gazdasági válságra tekintettel a támogatási szerződésekben szereplő vállalások már több gazdaságfejlesztési program esetében enyhítésre kerültek.

(10.20)

A fenti intézkedések mindegyike kedvező az uniós programok kedvezményezettjei számára, ugyanakkor költségvetési szempontból jelentős kockázatot jelenthetnek, így a pályázati feltételek további enyhítésére, illetve a kifizetések indokolatlan gyorsítására tett javaslatok mérlegelésénél az államháztartási kockázatokat is figyelembe kell venni.

Az adórendszert érintően a Reformszövetség alapvetően a kormánnyal azonosan ítéli meg a jelenlegi helyzetet, és irányát tekintve azonos terápiát ajánl a válság rövid távú kezelésére és a gazdaság hosszabb távú növekedésének gyorsítására.

Egyetértés van abban, hogy nem csupán rövid távú válságkezelésre, hanem a gazdaság hosszabb távú növekedését megalapozó strukturális változásokra van szükség. Egyetértés van abban, hogy a változások középpontjában az adórendszer munkára ösztönző, foglalkoztatást bővítő átalakításának kell állnia. Egyetértés van abban, hogy az egyensúly fenntartásának és az adóterhek hosszabb távú csökkentésének forrása az állami kiadások csökkentése, a közpénzekből nyújtott támogatások célzottságának növelése, az állami szolgáltatások hatékonyságának növelése lehet. És egyetértés van abban, hogy a reformok, az átalakítás rövid távon sem eredményezhetik a hiány növekedését, az egyensúlyi pályáról való letérést.

A változások irányában fellelhető azonosságok mellett azonban lényeges különbségek vannak a kormány és az SZDSZ vagy Reformszövetség adójavaslatai között: a benyújtott képviselői javaslat az adóbevételeket csökkentő, míg a kormány nullszaldós adóátrendezésre tesz javaslatot.

A Reformszövetség javaslata figyelmen kívül hagyja, hogy a gazdasági visszaesés lényegesen csökkenti az állam bevételeit. Annak érdekében, hogy az államháztartás hiánya ne haladja meg a GDP 3 százalékát, a korábban tervezetthez képest jelentősen mérsékelni kell az államháztartás kiadásait: 2009-ben 200, 2010-ben 500-550, 2011-re 600 milliárd forinttal. Nem minden évben ennyivel növelten, hanem a 2009-es hatályos törvényhez képest kumuláltan, vagyis az adóterhek mérséklése nélkül is több száz milliárd forintos megtakarításra van szükség.

A benyújtott képviselői javaslat 2010-re több mint 400 milliárd forintos, 2011-re pedig a helyi iparűzési adó megszüntetése nélkül közel 700 milliárd forintos, a helyi iparűzési adó megszüntetésével pedig 1200 milliárd forintos adócsökkentést tart szükségesnek.

A kormány elsősorban az átlag körüli, míg a módosító indítvány az átlag feletti bérek közterheit csökkentené. A kormány 2010-től 3 millió forintig 19 százalék, efelett 38 százalék adómértéket javasol, a tőkejövedelmek 25 százalékos kulcsának megtartásával. Az SZDSZ által beadott indítvány 2010-re 15 millió forintig 18 százalékos kulcsot, efelett 36 százalékos kulcsot javasol, 18 százalék tőkejövedelem-adóval, és 5000 forint/fő/hó tételes ehóval. Véleményünk szerint a beadott módosító javaslat jelentősen megnövelné az alacsony keresetek adóterhét, 2011-re lényegében bevezetné az egykulcsos, 18 százalékos személyi jövedelemadót, adójóváírás vagy nulla kulcs nélkül.

A kormány az értékalapú ingatlanadót 2011-től, a határozati javaslat 2009-től javasolja bevezetni. Álláspontunk szerint azonban egy új adó bevezetéséhez, a jogalkotási feladathoz és tervezéshez az önkormányzatok számára felkészülési idő kell, nem kevésbé a mi számunkra is.

A képviselői indítványban szerepel még az áfa általános kulcs 24 százalékra történő emelése, és átmenetileg, 2009-2012 között. Ez azonban a kormány által előterjesztett javaslathoz - mi 3 százalékpontos áfaemelést javasolunk - képest magasabb inflációval, a fogyasztás jelentősebb visszaesésével járna, mely a pótlólagos áfabevételek realizálhatóságának bizonytalanságát fokozza. A 4 százalékpontos emelés már akkora arányú áfateher-növekedést jelent, amely jelentősebben visszafoghatja a gazdasági és hitelválság miatt amúgy is csökkenő fogyasztást.

Minél nagyobb mértékben növeljük az áfakulcsot... - 1 százalékpont kulcsemelés pótlólagosan egyre kevesebb áfatöbblet-bevételt teremt a költségvetés számára, míg annak hatása az inflációban közvetlenül megjelenik. Egyre inkább felvetődne egyes termékek 5 százalékos kulcsba vagy egy új, kedvezményes kulcs alá történő átsorolása iránti igény, ahogy ezt látjuk a különböző képviselői megnyilvánulásokban. Ez pedig újabb jelentős bevételkiesést eredményezne.

Az önök előtt levő képviselői javaslat 2010-től a jövedéki adót az ásványolajtermékek kivételével 10 százalékos mértékben javasolja emelni. Álláspontunk szerint az üzemanyagok adóviselő-képessége az alkoholokét és a dohánytermékekét meghaladja. Az üzemanyagok adótételei 2002 nyara óta nem változtak, míg a másik két termékkör esetében történtek adóemelések. Ezen túlmenően a javaslat nem veszi figyelembe az adóminimumokra vonatkozó EU-s kötelezettségeink teljesítését.

Az SZDSZ által beadott javaslat tartalmazza mindezeken túlmenően 2010-től a vállalkozók különadójának megszüntetését és 18 százalékos társaságiadó-mérték bevezetését, ezzel párhuzamosan a társasági adóalapban adott kedvezmények jelentős részének megszüntetését, továbbá az adóalap szélesítését. Felhívnám a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy a társasági adó mértékének 2 százalékpontos emelése a kormány javaslatánál - amely 3 százalékpontos növelést tartalmaz - kevesebb költségvetési forrást biztosít az élőmunka-terhelés csökkentésére, az adóalapot érintő javaslatokban viszont nincs lényeges eltérés köztünk.

Szerepel a napirendre tűzött határozati javaslatban a kisadók fokozatos kivezetése 2011-től. A javaslat kiadási oldalról megfontolást igényel, hiszen például a kulturális és az innovációs járulékból biztosított támogatások az államháztartás ilyen célú kiadásainak részét képezik, a költségvetés terhét részben átvállalva. Az innovációs járulék megszüntetésének következményeként számításba kell venni a magyar GDP-arányos K+F ráfordítások mértékének csökkenését is. Az egyes kisadók összevonását vizsgálni kell; jelzem: egy évvel ezelőtti kísérletünk nem járt túl nagy sikerrel.

Ami a helyi iparűzési adó megszüntetését az szja helyben maradó részének megemelése mellett érinti: a javaslat alapján az önkormányzatok helyiadó-bevétele 85 százalékkal, 520 milliárd forinttal csökkenne, amely az szja helyben maradó részének növelésével járna együtt, és így a központi költségvetésnél azonos összegű kiadástöbblet keletkezne, akkor az növelné az államháztartás hiányát. A deficit növekedése csak az államháztartási kiadások radikális, emiatt további mintegy 500 milliárd forinttal történő mérséklésével lenne elkerülhető. Mindez alkotmányosan aggályos helyzetet eredményezne, hiszen tartalmát tekintve kiüresedne az önkormányzatok egyébként alkotmányban biztosított helyi adóztatási joga.

Az SZDSZ által beadott bruttósításra vonatkozó javaslatnak legalább annyi hátránya lenne, mint amennyi előnyt lehet tőle várni. A költségvetési bevétel szempontjából semlegesen végrehajtott bruttósítás esetén első lépésként méltánytalanul átrendeződnének a nettó keresetek: egyes adózók nettó keresete jelentősen csökkenne, míg másoké növekedne. A korrekt végrehajtáshoz, illetve bizonyos adózói körben a nettó jövedelem csökkenésének elkerüléséhez a munkáltatók részére állami támogatások nyújtására lenne szükség. A bruttósítás ellen szóló legfőbb érv, hogy a versenyszektorban a bérek bruttósítására nincs garancia. Jelentős költségvetési kockázatot jelent, hogy a bruttósítás elmaradása esetén a nem kormányzati szektor által fizetendő munkavállalói többlet tb-járulék és szja befolyik-e a költségvetésbe.

Tisztelt Ház! Az SZDSZ által benyújtott határozati javaslat felveti, hogy a kormány - idézem - az ország nemzetközi hitelessége érdekében jelöljön ki euróbevezetési menetrendet, 2012-es euróbevezetési céldátummal. Az indokolásban ezt azzal kívánja alátámasztani, hogy a fiskális és a monetáris politika összhangját alapvetően segíti egy hiteles és gyors euróbevezetési menetrend kijelölése.

Álláspontunk szerint kétségtelen, hogy fontos lenne egy gyors és hiteles euróbevezetési menetrend, illetőleg céldátum kitűzése. Ezt azonban csak kellő körültekintéssel, a gazdasági folyamatok alapos mérlegelése után, a megfelelő stabilizációs és növekedést ösztönző lépések megtételét követően lehet megtenni.

(10.30)

A március 1-jei EU-csúcson nem kapott támogatást az euróövezeti csatlakozás szabályainak megváltoztatása. Ez egyben azt is jelenti, hogy két, két és fél évet kell eltölteni különösebb feszültségek nélkül az ERM-2-es árfolyamrendszerben. Egyetértünk abban, hogy mihamarabb csatlakozni kellene az ERM-2-es árfolyamrendszerhez, ehhez azonban a kormány és a monetáris tanács együttes döntése csak szükséges, de nem elégséges feltétel, mivel magát a döntést az illetékes uniós testület hozza meg egyhangúlag.

A határozati javaslat 3. pontjában szereplő, az állami kiadásokra vonatkozó tennivaló nem egyértelmű. A 3/A pontban a határozati javaslat az államháztartás működési kiadáscsökkentését írja elő, míg a részletes indokolás az állam működési kiadásairól beszél. A két fogalom alapvetően más, mivel az államháztartás működési kiadásai magukban foglalják a központi költségvetést illetően nemcsak a szűken vett államigazgatást, hanem az oktatást, rendvédelmet, honvédelmet.

Ha azt feltételezzük, hogy a javaslat erre vonatkozik, akkor a következő a helyzet: az államháztartás működési kiadásainak, elsősorban a dologi és háttérintézményi kiadásoknak 200 milliárd forinttal történő csökkentésére és a felesleges háttérintézmények megszüntetésére vonatkozó javaslattal kapcsolatban felhívnám a képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a központi költségvetési szervek kiadásainak - ez 1820 milliárd forint - 29 százalékát teszi ki a dologi kiadások aránya. Ez 527 milliárd forint, és ebből 62 százalékot, 329 milliárd forintot finanszíroz az állam, a többinek az intézmények saját bevétele a forrása.

A javasolt 200 milliárd forintos csökkentés a támogatás több mint 60 százalékos megvonását jelenti. Az elvonás ellehetetleníti például az adóbeszedő szervek, a rendőrség, a felsőoktatási intézmények, a külképviseletek, valamint a Magyar Honvédség működését. Az elmúlt tíz évben az intézményrendszer nem kapott dologi automatizmust, azt belső megtakarításokkal, a saját bevételek növelésével kellett kigazdálkodni. Ebben az évben döntött ráadásul a kormány egy 60 milliárd forintos csökkentési csomagról is.

Az államháztartás hatékony működését elősegítő szervezeti átalakításokról és az azokat megalapozó intézkedésekről szóló kormányhatározat végrehajtásával már 2006-2007-ben sor került a központi költségvetési intézményrendszer körében állami feladatellátás indokolatlansága esetén intézmények megszüntetésére, a méretgazdaságosság javítása céljából intézmények összevonására. A költségvetési szervek száma 823-ról 556-ra csökkent. Az intézményszám-csökkenés közel 60 százaléka az igazgatási és igazgatásjellegű szerveknél jelentkezett.

Optimális szervezeti egység- és intézményméretek jöttek létre, a döntési szintek száma csökkent, az indokolatlan párhuzamosságok jórészt megszűntek, az egymáshoz kapcsolódó szervezeti feladat- és hatáskörök integrációja megvalósult. A funkcionális szervezeti egységek koncentráltabbá váltak. A különféle intézkedések hatásaként a központi költségvetési szervek létszáma több mint 13 ezer fővel csökkent, az ehhez kapcsolódó tartós megtakarítás közel 47 milliárd forint volt. Itt ismételten szeretnék köszönetet mondani volt miniszter úrnak, hiszen önnek is része volt mindebben az eredményben.

Mindezek ismeretében azonban az a véleményünk, hogy nem lehet lemondani az intézményrendszer további racionalizálásáról, a hatékonyabb, takarékosabb állammodell megvalósításának szükségességéről, a feladatok felülvizsgálatáról. Szeretném jelezni, hogy ezt a munkát a kormány folyamatosan napirenden tartja.

Ha viszont az államnak a szűken vett működési kiadásait kell csökkenteni, akkor a helyzet a következő: az állam működési célokra egy évben körülbelül 500 milliárd forintot költ. Ha erről van szó, akkor a 200 milliárd forintos csökkentés az előirányzat mintegy 40 százalékát érintené, ennyit kéne kivonni a rendszerből, ami az intézményrendszer teljes ellehetetlenülését okozná. Ebből adódóan tehát feltételezhetjük, hogy az államháztartás működési kiadásaira gondoltak a képviselő urak, de gondolom, ezt majd a vitában fogják világossá tenni.

A nyugdíjkiadások 2009. évi 65 milliárd forintos csökkentésére, a megszerzett jogosultságokra, a már végrehajtott emelésekre, a 2009 szeptemberében sorra került korrekciós nyugdíjemelés ennél jóval kisebb hatására tekintettel jelenleg nem látunk lehetőséget. Ami a nyugdíjkorhatár 65 évre emelését és a svájci indexálás helyett inflációkövető indexálás bevezetését jelenti, a nyugdíjkorhatár emelésére legkorábban a 2014. évben lenne lehetőség, mivel a nyugdíjkorhatárt a 2013. évben elérő, '51-ben született nők a 2008. évtől már elmehettek nyugdíjba. A 2016. évtől történő indítást az előző, jelenleg is folyamatban lévő korhatáremeléssel kedvezőtlenül érintett 1952-53-as női korosztályok preferálása indokolja.

Számos más észrevételünk lenne még a benyújtott javaslathoz képest, de én azt kérem a tisztelt képviselőtársaktól, hogy fogalmazzák meg módosító indítványukat, nem éppen az országgyűlési határozati javaslathoz, hanem a kormány által benyújtott törvényjavaslathoz. Igyekszünk nyitottak lenni, és nagyon remélem, hogy a kormány által benyújtott adócsomag révén közös nevezőre tudunk jutni akár a beterjesztő képviselőkkel, akár az MDF-fel vagy netalántán a Fidesszel is.

Kérem támogatásukat. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu