MOLNÁR BÉLA, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napot Kóka János frakcióvezető úr úgy kezdte: Magyarország olyan helyzetben van, mint egy sokat dohányzó, elhízott atléta. Ez egy plasztikus kép, és azt hiszem, ezzel ma itt valamennyien egyet is érthetünk. Egyet is érthetünk továbbá a frakcióvezető úr helyzetelemzésével, hiszen a problémákat, hibákat úgy sorolta föl, hogy az igazán lebilincselő volt valamennyiünknek. Bevezetőjének ezt a részét akár mondhatnánk mi is, így ellenzékből. Tökéletes volt!

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az elmúlt években nem teljesítettünk jól, az elmúlt években a kormányok osztogattak - hallottuk. Ezt mi is mondtuk, mondtuk éppen elégszer. De az előterjesztő az SZDSZ révén részese volt saját minisztersége révén, részese volt ennek nemcsak hat évig, hanem előtte négy évig. Úgy gondoljuk, hogy ha Kóka János úr most kritikát fejt ki a kormánnyal szemben, elengedhetetlen, hogy önkritikát fejtsen ki, hiszen ezt a helyzetet az ő működése is hozta ránk.

Ahol vagyunk, annak felelősei az előterjesztők, ezért jogos az, hogy önkritikát gyakoroljanak, mert anélkül, azt gondoljuk, hogy csak kozmetikázzák az eddigi irányt, és nem új irányt fognak mutatni. Ha viszont belenézünk a valódi problémákba, láthatjuk, hogy van globális válság is, de van lokális válság is, és a kettő nem ugyanaz.

Az elmúlt év őszén, októberében akkor, amikor Magyarországra megérkezett a válság, végignéztem a miniszterek, a kormánytagok arcát, mit szólnak hozzá, amikor a miniszterelnök úr bejelenti, hogy válság van. Nem láttam megdöbbenést, nem láttam igyekezetet, mintha megnyugvást láttam volna: nagyon jó, végre egy objektív ok, hogy miért vannak problémák. És elfedjük azt, ami valós probléma, azt a lokális válságot, ami ebben az országban évek óta jelen van, és évek óta problémát okoz, ahogy az MSZP kormánya kormányoz.

A megoldási kísérleteket nézzük! Az első kísérlet volt Bajnai Gordon miniszter úrnak a gazdasági csúcson tett nyilatkozata. Jött a Reformszövetség is szintén meggondolandó elméletekkel, valamint most látjuk az SZDSZ előterjesztését is. Azt láthatjuk, hogy valamennyi megoldás pénzügyi megoldást tart a központban. Valamennyi megoldás a bankokkal foglalkozik: a Világbankkal, a Magyarországon működő bankokkal, és senki sem mer szembenézni a valós okokkal, a valódi problémákkal. A valós ok az, hogy Magyarországon ma eszköztelen állam van, eszköztelen a túlerőltetett privatizáció miatt. A nemzeti kereskedelmi bankok hiánya, az, hogy csak nagyon kevés magyar tulajdonú bank van, hozza azt, hogy a kormány, a magyar nemzet kormánya nagyon kevéssé tud befolyással lenni a pénzügyi folyamatokra.

A túlerőltetett privatizáció miatt a nemzeti nagyvállalatokból is igen kevés van. Ennek ellenére mit olvasunk a Reformszövetség anyagában? További privatizációval csökkentsük az adósságokat.

(11.30)

Ezzel tovább gyengítjük az államot, tovább lehetetlenítjük el azt, hogy megóvja ezt az országot. Figyelemre méltó azonban, hogy Szanyi Tibor is meggondolandónak tartja a privatizáció további folytatását. Ez azért mindenesetre optimizmusra ad okot.

Kóka János frakcióvezető úr két és fél millió adózóról beszél. De ha a két és fél millió adózót jobban megnézzük, abból 1,8 millió az, aki a gazdaságban dolgozva adózik, magyarul: ezt az országot 1,8 millió ember tartja el. Tízmillió embert 1,8 millió ember el tud-e tartani? Nem tud eltartani. Bármilyen banki segélycsomag esetén is azt kell mondanunk, hogy nem tudja, nem fogja tudni eltartani. Ez a problémák gyökere, hogy ma túl kevés munkahely van Magyarországon. Hiába labdázunk segélycsomagokkal a bankoknak, ezen ez nem fog segíteni. Megint csak további adóemelések lesznek, megint csak újabb trükkökkel ugyanennek az 1,8 millió adózónak a megnyúzása fog folyni, és ezzel tovább fogjuk nehezíteni azoknak a helyzetét, akik valóságban eltartják ma Magyarországot.

Itt kell azt mondani, hogy azok a százalékok, hogy hány munkanélküli van Magyarországon, hány bejelentett munkanélküli, mind semmit nem érnek, mert ezt az 1,8 milliót kellene megemelni, de nem 10-20 ezer emberrel, nem egy-két multi betelepítésével, 3-4 ezerrel, vagy ahogy itt hallottuk, 100-200 ezerrel, sokkal többel. Ha az arányokat nézzük a lakossághoz képest, akkor érnénk utol Szlovákiát, ha holnaptól több mint 300 ezer munkahely lenne. Akkor érnénk utol Csehországot, ha holnaptól több mint 400 ezer munkahely lenne. Ezek azért kicsit nagyobb számok. De ha Dániát nézzük, akkor 1,2 millió munkahely kellene holnap reggeltől, s ezt banki segélycsomagokkal próbálja az előterjesztő előírni, és a Reformszövetség és Bajnai Gordon miniszter úr. Nem fog menni, csak tovább fog süllyedni az ország.

Ameddig nem vesszük tudomásul, hogy ebben az országban munkahelyet csak a kis- és középvállalkozók valós támogatásával lehet teremteni, a kis- és középvállalkozások életterének biztosításával, addig nem fogunk kilábalni a válságból. Nincs munkahelyteremtés a kis- és középvállalkozók nélkül.

Akármilyen multi jön ide egy-kétezer munkahelyet teremteni aránytalanul sok segélyért, sok pénzért, nem fogunk kilábalni a válságból. Valódi adóbevételt az állam csak akkor fog elérni, ha ezek a kis családi vállalkozások megerősödnek, valós életet tudnak élni, és életképesekké válnak.

Mi kell a kisvállalkozásoknak? Látjuk, lesznek mikrohitelek, és újabb és újabb pénzügyi segítség. De egy kisvállalkozás nem attól él vagy nem él, hogy a bankoknak milyen hitellehetőségei vannak, amit vagy megkap, vagy nem kap meg, hiszen a kisvállalkozások 70-80 százaléka soha nem vett még fel hitelt, és valószínűleg nem is fog, mert nem tud a bankoknak kellő fedezetet nyújtani. A kisvállalkozásainknak ebben az országban a hatékonyság és a szaktudás a lényeges szükséglete, amit nem agyonadóztatással tudnak elérni, hanem valós helyzetbe hozással. Akkor, ha egy kisvállalkozásnak 1-2 millió forintot adunk és semmi mást, elkölti bérre, és utána újra csak ugyanolyan nehéz helyzetben van, sőt nehezebb helyzetben, mint ma.

Ma Magyarországon a vállalkozásoknak piacra van szüksége. Könnyű kimondani, hogy majd ilyen-olyan pénzekből, milliárdokból teremtünk munkahelyet; de emögött nincs gondolat, hogy hogyan. Egyféleképpen lehet munkahelyet teremteni: ha a magyar vállalkozások piacát biztosítjuk, és nem feltőkésítjük a külföldi tulajdonú bankokat, nem belenyomjuk a pénzt garanciaalapokba, amivel csak a bankok nyereségét biztosítjuk, de attól még a kisvállalkozások piaca nem fog megteremtődni.

Jó lenne, ha végre kimondanánk azt is, ha már itt a válság, hogy a magyar vállalkozásoknak egyenlő esélyt kell biztosítani a külföldi tulajdonú vállalkozásokkal. Felháborító és tarthatatlan, hogy ha idejön egy külföldi vállalat, egy nagyvállalat, annak fajlagosan egy munkahely előállítására lényegesen nagyobb, sokszor tízszer nagyobb összeget ad segélyként a kormány, mint amit egy kis családi vállalkozás valaha is el tud érni ahhoz, hogy egy alkalmazottat felvegyen.

A tervezet nézőpontja ezért, úgy gondoljuk, nem a valódi megoldás irányába mutat, és ezért a KDNP nem tudja támogatni ezt. Ez nem a válságból való kivezető út felé mutat, ezért semmiképpen sem indokolt, hogy ezeket elfogadjuk.

A konzekvenciát viszont le kell vonni: ha ez az irány csak egyre lejjebb viszi az országot, mint ahogy eddig is lejjebb vitte, akkor az országnak elsősorban irányt kellene váltani, elméletet kellene váltani a liberális gazdaságpolitika helyett, és ezért kormányt is kellene váltani. Indokolja ezt éppen az, amit Keller László államtitkár úr ma mondott: a kormány nincs abban a helyzetben, hogy a megvilágosodás időpontját 2009 márciusára determinálja. Sajnos, eddig a kormány nem világosodott meg, viszont ezt az országot egy megvilágosodott kormánynak kellene vezetnie, Magyarország többet érdemel, mint az önök kormánya.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu