DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Kedves Államtitkár Úr! Nem először, és gondolom, nem utoljára beszél a Ház a nyugdíjrendszerünk problémáiról, változási szükségleteiről, azonban úgy értékelem, hogy mindig ennek egy pesszimista oldalát fogjuk meg, hogy gondjaink vannak, javítani kell, hogyan oldjuk meg. De van ennek egy roppant örvendetes vonulata is, amit azért viszonylag kevéssé emelünk ki, és én szeretném, ha ezzel indítanánk a mai általános vitát, hogy örvendetes, hogy ezzel a kérdéssel nekünk foglalkozni kell. Hiszen azt jelenti, hogy egyre többen élünk meg olyan tisztes kort, és egyre hosszabb ideig, hogy rászorulunk, szükségünk van nyugdíjfizetésre és megélhetésre. Nem lenne problémánk, ha nagyon rövid lenne az életkor, és keveset töltenénk nyugdíjban, mert azt elbírná a költségvetés. Tehát azt kérem, ennek örüljünk, hogy ezzel a kérdéssel nekünk foglalkozni kell ma.

Borsos képviselőtársam mondotta, hogy de hát miért ilyen részletekkel, miért ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk, mikor az egész nyugdíjrendszert alapjaiban és másképp kéne tekinteni, hiszen arról beszélünk, hogy biztosítással szerzett jogviszony, aztán mégsem igaz ez minden részletére. Azt kell mondjam, kedves képviselőtársaim, ezzel maximálisan egyetértek, hogy igen, nem kerülhetjük el azt sem, hogy a magyarországi nyugdíjrendszert egészében, alapjaiban tekintsük át, és egy nagyon komoly nyugdíjreformot próbáljunk majd a tisztelt Ház elé és az ország nyilvánossága elé terjeszteni, csakhogy ennek, kedves képviselőtársaim, nem itt és nem most van itt az ideje. És nemcsak azért, mert elsősorban nekünk most válságot kell kezelni, hanem azért is, kedves képviselőtársaim, mert ez a magyar nyugdíjrendszernek egy olyan mértékű átalakítását jelenthetné, amelyet nagyon alapos előkészítő munkálatokkal és nemcsak számításokkal, hanem óriási társadalmi egyetértéssel együtt kell és lehet csak ide beterjeszteni és ezzel foglalkozni. Bár hozzátenni kívánom, hogy ez a munka már régóta folyik, és bárki, akinek módja van, hogy megtekintse ennek a folyamatát, az úgynevezett nyugdíj-politikai kerekasztal által elkészített nagyon komoly, nagyon részletes és nagyon érdekes anyagokat van módja megtekinteni, tehát figyelemmel kísérheti ennek a munkának az alakulását. És én csak remélni merem, hogy ahogy túl vagyunk ezen a nagyon mélyen érintő gazdasági világválságon, akkor elő tudjuk venni ezt a kérdést is és részleteiben megtárgyalni.

Azonban itt és most előttünk egy olyan javaslat fekszik, kedves képviselőtársaim, ami a jelenleg meglévő nyugdíjrendszerünk változtatásaira kéri az Országgyűlést, hogy lépjük meg. Lépjük meg, miért? Mert ugye azt szeretnénk, és mikor azt hallja a kedves hallgató, hogy fenntartható nyugdíjrendszer, ez mit is jelent? Azt jelenti, hogy aki nyugdíjban van, vagy aki nyugdíjba megy, ha elérte a megfelelő kort, legyen számára biztos és leginkább egy biztos megélhetést biztosító havi jövedelem. Minden, amit nekünk ebben a nyugdíjrendszerben tenni kell, ezt a célt kell szolgálja.

Többen kezdték az egyik legfontosabb részletével ennek a javaslatnak, az úgynevezett nyugdíjkorhatár-emeléssel, amely valóban az egyik leglényegesebb pontja. Bár nem felejthetjük el, hogy a javaslat szerint ez közel nincs akkora ugrás és akkora változás, mint ami volt 1997-ben az akkori nyugdíjreformot tartalmazó törvényben. Mert azért az, hogy a nők nyugdíjkorhatára akkor 55 éves kor volt, és azt emelte meg ez a törvény 62 évre, azért az egy lényegesen nagyobb ugrás, mint most, amikor azt mondjuk, hogy fokozatosan, lassan - és ennek az üteméről lehet természetesen vitázni, de - 62-ről 65 évre emelkedjék a nyugdíjkorhatár. De miért? Nem azért, mert valaki kitalálta, hogy a 65 az egy kerek szám, hanem azért, mert emögött nagyon komoly demográfiai kutatások és adatok vannak. Mint amivel kezdtem a hozzászólásomat, az az örvendetes, hogy nő a születéskor várható élettartam, és amíg 2005-ös adatok szerint átlagosan - átlagot mondok - 72 évet mondhatunk a magyar lakosság, nők és férfiak egybeszámolt idejét illetően, addig ez a 2025-ös évre már 5 évvel, 77 éves korra emelkedik. És még azt is kell hogy tudják, kedves képviselőtársaim, hogy ráadásul úgy élünk, hogy aki elérte a nyugdíjkorhatárt, megérte azt, hogy elmehet nyugdíjba, innentől kezdve az ő életkilátásai még jobbak, tehát összehasonlításban hosszabbak, mint a nyugdíjkorhatár előtti számítások adják.

De azért azt is tudnunk kell, kedves képviselőtársaim, hogy amikor azt mondjuk, hogy korcentrum, az mit jelent, és milyen összefüggése van a nyugdíjkorhatár emelésével. Ugye, azt mondjuk, hogy a mai hatályos szabályok szerint 62 éves kor a nyugdíjba vonulás határa. Igen ám, de a valódi nyugdíjba vonulás ideje, átlagéletkora ma Magyarországon a számítások szerint 58,5 év. Ezt hívják korcentrumnak. Tehát óriási szakadék van a nyugdíjkorhatár és a valódi nyugdíjba vonulási átlagszámítás között, és bizony első és legfontosabb tennivaló természetesen az volt a kormányzat számára is, hogy először ezt a korcentrumot próbáljuk emelni és közelíteni a valódi nyugdíjkorhatárhoz, és majd csak ezt követően kerüljön sor a nyugdíjkorhatár emelésére.

Ennek a korcentrumnak az emelésére már több jogszabály és több módosítás is vonatkozott, tehát ez nem az első és egyetlen lépése. Milyen módon tudja ezt megtenni a törvény? Ahhoz említenünk kell ezt a bizonyos előrehozott nyugdíj lehetőségét. Bizonyára tudja mindenki, de talán nem értelmetlen, ha még egyszer beszélünk róla: a rendszerváltás utáni gazdasági váltás és a nagyon-nagyon sok munkahely megszüntetése nagyon gyakran azt eredményezte, hogy az ötvenen felüli korosztály bizony munka nélkül maradt, és nem kapkodtak utána a munkaerőpiacok. Amikor ezt a törvényalkotó felismerte, akkor hozta be ennek a nyugdíjba vonulási jogintézménynek a lehetőségét, abból a megfontolásból, hogy ha valaki az ötvenes évei fölött már nem talál munkát, akkor a nyugdíjba vonulásáig ne munkanélküli-segélyen kelljen azt a pár évet eltölteni, ami persze nemcsak anyagilag, hanem ennek a korosztálynak lelkileg is mérhetetlen nagy terhet jelentett; azt mondta a jogalkotó, meghozom ezt a lehetőséget, iksz év ledolgozása után - és bizony annak a korosztálynak ezek az évei megvoltak, megvannak - menj el előbb nyugdíjba. És azt gondolom, hogy mindannyian büszkék lehetünk erre a törvényi megoldásra.

De azért a gyakorlat nem egészen ezt mutatta. Mert bizony, ha már a jogszabály megengedte, nagyon sokan éltek azzal a lehetőséggel, hogy bár stabil munkahelyük volt, megfelelő keresettel, és nem is kellett rajta változtatni, mégiscsak bejelentkeztek a nyugdíjtörvény hatálya alá, és bizony hosszú évekig egyszerre élvezték a nyugdíjat és a munkakeresetet.

(10.10)

Hát ugye, ennek is kell egy kis idő, amíg felismeri a törvényalkotó, hogy ez bizony nem biztos, hogy így jól van, és ezért próbálkoztunk meg már 2006-ban is ennek a korcentrumnak az emelésével, tehát arra való indirekt ráhatással, hogy ne történjék meg az, hogy valaki egyszerre kapja a nyugdíját és a munkabérét akkor, amikor stabil munkahelye van, és ezt nem győzöm hangsúlyozni. Ezért aztán a korcentrum emelése érdekében megtettük a lépéseket két részletben is - ez a mostani, ami önök előtt van, és a részleteiről már beszéltek - ahhoz, hogy bátran azt mondhassuk, hogy eljött az ideje, hogy igen, törvényben szabályozzuk a nyugdíjkorhatár emelését, és azt sem holnaptól természetesen, hanem megadva a tisztes és tisztességes felkészülési idő lehetőségét.

Kedves képviselőtársaim szinte mindegyike szót emelt a nyugdíj indexálása, azaz az éves nyugdíjemelés módszerének a kérdésében, röpködtek a svájci index, a GDP s a többi kifejezések. Engedjék meg, hogy abszolút konyhanyelven hadd hasonlítsam össze a jelenleg hatályos, úgynevezett svájci indexálást és az e törvényben szereplő, más módszerrel történő nyugdíjemelési módszert! Amíg a mostani svájci indexálásra azt tudjuk mondani, hogy a nyugdíjas-társadalom és az aktív dolgozók együtt sírnak, együtt nevetnek a gazdasági változások ideje alatt, addig az én olvasatomban ez az új számítási módszer azt jelenti, hogy együtt nevetünk a nyugdíjas-társadalommal, de nem tesszük ki őket annak, hogy ha visszaesés van, akkor ők is rosszabbul járjanak. Tehát együtt nevetünk, de nem feltétlen kell a nyugdíjas-társadalomnak együtt sírnia a társadalommal. Válaszolva még természetesen arra, amit nagyon sokan kérdeztek, hogy vajon ebben az új rendszerben is megmarad-e a bizonyos novemberi nyugdíj-kiegészítés lehetősége, amikor már látjuk a reálfolyamatokat az idén: hadd mondjam önöknek, hogy igen, megmarad, tehát még az új számítási módszerrel sem kell elvesztenünk ezt a lehetőséget, hogy még pontosabban tudjuk kalibrálni a nyugdíjakat.

Kedves Képviselőtársaim! Nem volt és nem lesz olyan törvényjavaslat, amit benyújtottak a Ház elé, amihez jobbnál jobb vagy kevésbé jó módosító indítványok ne születtek volna. Én is azt kérem most önöktől, hogy ezzel a szemmel nézzék meg ezt a jogszabályt, hogy szükségünk van rá, meg kell hogy előzze, illetve ez is segítséget kell adjon egy majdani, később megérlelt, teljes nyugdíjrendszer-átalakításhoz. Most erre van szükségünk. Tegyék meg, hogy módosító indítványaikkal segítik ennek a jogszabálynak az elfogadhatóságát.

Ha szabad megragadnom az alkalmat, már most kérem elnök urat, tegye lehetővé, hogy a módosító indítványok benyújtási határidejének a ma delet, ha lenne kedves megjelölni.

Kedves Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu