BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A körülmények valóban mostohák, de szerintem ez nem ok arra, hogy érdemben a részletekről ne próbáljunk meg vitatkozni, hogy a szakmai kérdéseket meglehetős részletességgel ne tárgyaljuk. Mert téved Lanczendorfer képviselőtársnőm, amikor azt mondja, hogy ez a javaslat 3 millió nyugdíjast érint. A helyzet az, hogy a már nyugdíjban lévőkön túl sok millió, még aktív dolgozót is érint ez a javaslat. Elsősorban az 1952-57 között születetteket, akiket érint a nyugdíjkorhatár emelése, és az azt követő generációk mindegyikét.

Tehát a magam részéről nem értek egyet azzal, hogy a parlamenti mostoha körülményekre való hivatkozással a frakció zöme nem vesz részt a vitában, én fontosnak tartom, hogy a képviselőtársnőim idejöttek, és elmondták a véleményüket. Azt gondolom, ebben a helyzetben is az a dolga a képviselőknek, hogy megtegyenek mindent azért, hogy próbáljanak kármentesíteni - szakmai érvek mentén -, amennyire lehet.

Való igaz, hogy szokatlan módon nem arról a hat darab módosító indítványról érdemes beszélnünk, amelyeket az általános vita lezártáig a képviselők benyújtottak, hanem elsősorban arról a módosító csomagról, amit a szociális bizottság nyújtott be tegnap, amiben gyakorlatilag megjelennek a Bajnai-csomag nyugdíjbiztosításra vonatkozó részletei, elemei.

Magam is szeretnék néhány észrevételt hozzáfűzni ezekhez a javaslatokhoz, hiszen ez - ahogy az előbb utaltam rá - érinti a nyugdíjkorhatár kérdését, az eredeti beterjesztéshez képest két évvel hozza előbbre a nyugdíjkorhatár emelésének az időpontját. Tehát 2014-től indulna ez a korhatáremelés, az első évjárat az 1952-ben születettek évjárata, akikre már nem a 62 év vonatkozna, ami a jelenleg hatályos törvényben van, hanem egy fél évvel hosszabb idő. Merthogy nemcsak a bevezetés időpontját hozza előbbre ez a javaslat, hanem gyorsít a korhatáremelés eredetileg tervezett ütemén is: eredetileg évenként 4 hónappal tolódott volna feljebb a korhatár, ebben a javaslatban évenként fél évvel tolódik fel.

Ebből az következik, hogy azt a mindösszesen 3 évnyi korhatáremelést - tehát 62-ről 65-re való korhatáremelést - nem 9 év alatt, hanem 6 év alatt tervezi meglépni a kormány. Bizonyos, hogy akiket érint ez az átállás, azokat rosszul érinti, ehhez kétség nem fér. Mégis azt gondolom, hogy erre a döntésre - hogy tudniillik korhatáremelésre szükség van, és hogy ezt jó minél előbb eltervezni a jogrendszerünkben - kétségkívül szükség van, következésképp ez a része a javaslatnak a szabad demokraták által támogatható.

(15.40)

Utaltam rá az előző alkalommal az általános vitában, hogy demográfiai érvekkel ezt a sietséget megmagyarázni, megalapozni nem lehet. Azt gondolom, hogy minden szempontból humánusabb lenne egy lassúbb, elnyújtottabb korhatáremelés. Nekem személy szerint azzal kapcsolatban is vannak kétségeim, hogy mindösszesen anyagi tekintetben jó megoldás-e siettetni ezt az emelést, hiszen tényleg fennáll annak a veszélye, hogy az érintett korosztályokból nem kevés ember a munkanélküliek számát fogja szaporítani, ha elvesztve a munkáját, nem tud a régi szabályozás szerint nyugdíjba vonulni.

(V. Németh Zsoltot a jegyzői székben
dr. Hende Csaba váltja fel.)

De minden aggállyal együtt azt gondolom, hogy ez egy fájdalmas, de szükséges, indokolt lépés, amit meg kell tenni.

Nekem személy szerint az előrehozott nyugdíjazás részletkérdéseinek a szabályozásával van problémám. Ezt a kérdést az elmúlt évek során kétszer is tárgyalta már a tisztelt Ház, és szigorított azon a szabályozáson, amit eredetileg '97-ben kidolgoztunk. A '97-es törvénynek felfogásom szerint jelentős értéke volt, hogy a korhatárt nem merev határként kezelte, hanem hagyott egy mozgásteret, egy rugalmas mozgásteret, egy intervallumot egyéni mérlegelésre, hogy ki, mikor indítványozza a nyugdíjba vonulását, attól függően, hogy mennyi megelőző szolgálati ideje volt. Ez a szabályozás még jelenleg is hatályos módon úgy néz ki, hogy akinek elért a szolgálati ideje egy előírt magas intervallumot, az csökkentés nélküli előrehozott nyugdíjba elmehetett akkor is, ha még az előírt korhatárt nem érte el. És ehhez képest is elmehetett előrehozott nyugdíjba, ha ez a szolgálati idő nem volt meg, ez a bűvös 40 éves szolgálati idő, de akkor már maluspontokat, büntetőpontokat vontak le a kiszámítható nyugdíjából.

Én a megelőző viták során is szerettem volna elérni, hogy ezt a logikáját ennek a szabályozásnak próbáljuk meg megőrizni. Lehet ezeket a paramétereket, amelyeket így kötelezően előírunk, egy kicsit felfelé tolni, de lemondani arról, hogy egy végigdolgozott teljes élet után valaki csak azért ne kaphasson teljes összegű nyugdíjat, mert még nem töltött be egy korhatárt, azt gondolom, hogy ez hiba lenne, a jelenlegi szabályozásnak olyan típusú rongálása lenne, ami - hogy úgy mondjam - a biztosítási elvet is gyengíti; gyengíti, mert nem érzik majd az emberek, hogy valóban érdemes évtizedeken keresztül dolgozni.

Ezért én benyújtottam egy olyan módosító indítványt, amelyik a jövőre nézve kilátásba helyezett malus mértékét egyrészt csökkenti, másrészt pedig egy előírt, teljesített szolgálati idő fölött teljesen elhagyja. A benyújtott joganyag az eredeti változatában azt tartalmazza, hogy ha valaki - még a 62 éves korhatárban gondolkodva - nem töltötte be a 62 évet, csak 61 éves, akkor arra az egy évre, annak minden hónapjára 0,3 százalékos malus kerüljön levonásra, ha pedig 61 évnél is fiatalabb, és csak 60 éves - mert annál lejjebb a jövőben majd nem lehet menni az előrehozással -, akkor 0,4 százalék a malus. Ha ezt felszorozzák képviselőtársaim, kijön, hogy ha két évvel korábban akar valaki nyugdíjba menni, akkor mínusz 8,4 százalékot kell levonni a nyugdíjából.

Nos, én a figyelmükbe ajánlok egy olyan kiegészítő bekezdést ehhez a szabályozáshoz, hogy ha eléri a 40 évet a teljesített szolgálati idő, 40-44 év között ez a csökkentés legyen az előírtnak csak a fele, és 44 év szolgálati idő felett pedig egyáltalán ne kerüljön sor a kiszámítható nyugdíj csökkentésére csak azért, mert valaki túl fiatalon kezdett el dolgozni, és végigdolgozta az életét, mondjuk, volt olyan szerencsés, hogy végigdolgozhatta az életét. Azért hangsúlyozom ezt, mert tudom, hogy a jövőben a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos probléma sokak számára pont az ellenkező végletet jelenti, hogy tudniillik összejön-e a törvényben előírt szolgálati idő, vagy sokkal kevesebb jön össze, mert a '90-es gazdasági rendszerváltás óta egyre több embernek nagyon töredezett a foglalkoztatási életútja.

Nem foglalkozik ez a törvénymódosítás sajnálatos módon a hatályos törvény 20. §-ával, amivel pedig nagyon kellene már foglalkozni, mert itt annak nézünk elébe, hogy 2012. december 31-ét követően drasztikus mértékben csökken az a skála, ami alapján kiszámítják a kereset és a szolgálati idő függvényében a nyugdíj összegét.

Azt gondolom, hogy ha azokat a paramétereket nézzük, amelyeket itt a szigorítás tekintetében eddig meglépett a kormány, és most meg akar lépni, akkor azzal kell szembenéznünk, hogy tömegével fogjuk előállítani a megélhetést nem biztosító kis nyugdíjakat, és ez nem lehet cél. Éppen ezért én sokkal inkább mértéktartó lennék a szigorításokban, mert ezeknek az együttes, összeadódó hatása hihetetlenül nehéz élethelyzeteket fog előállítani jelentős számban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon röviden még egyszer az özvegyi nyugdíjról, erről megemlékezett Vígh Ilona képviselőtársnőm is. Az ajánlás 6. pontjában találják meg azt a módosító indítványt, ami arra irányul, hogy ezt az igazságtalanságot azok számára, az özvegyek számára, akik túl korán veszítették el a házastársukat, ne tartsuk fenn a jövőben. Azt gondolom, hogy a gazdasági válságra való tekintettel lehet azt mondani, hogy még halogatjuk ennek a kérdésnek a kezelését, de azt gondolom, hogy egyáltalán nem lehet lemondani róla, márpedig a benyújtott javaslat egyértelműen erre tesz indítványt.

(Nyakó Istvánt a jegyzői székben Gulyás József
váltja fel.)

Szerepel a javaslatban a 13. havi nyugdíj megszüntetése, a hatályos joganyagból teljesen eltűnik a 13. havi nyugdíj gondolata. Tudom, hogy ez nagyon fájdalmasan érinti a nyugdíjasokat, különösen a kis nyugdíjjal rendelkezőket, de azt gondolom, hogy ezt a kormányzati döntést muszáj volt meghozni.

Ebben a Házban nagyon sokszor beszéltünk a 13. havi nyugdíjról. Sajnálatos módon az egy úgy bevezetett kormányzati intézkedés volt, aminek magában a nyugdíjrendszerben már akkor sem volt meg a fedezete, amikor ezt a javaslatot a kormány elindította. Következésképpen jobb gazdasági helyzetben, jobb gazdasági években ki lehetett fizetni, olyan módon, hogy maga a nyugdíjrendszer jelentős mértékű adósságba került ezáltal, de a jelenlegi helyzetben nagyon indokolt ennek a kiegészítésnek a megszüntetése.

Én a magam részéről megnyugvással olvastam azt a javaslatot, hogy a gazdaság teljesítőképességének függvényében a kormány kilátásba helyezett valamilyen kompenzációt, nyugdíjprémiumot - ha tetszik -, miközben az indexálást, a jelenleg törvényben rögzített svájci indexálást jelentős mértékben megszigorítja.

(15.50)

Egészen pontosan az szerepel ebben a javaslatban, hogy újra visszatérni az 50-50 százalékos bér és ár arányában kialakított indexáláshoz, az úgynevezett svájci indexáláshoz, csak akkor lehet majd, ha a gazdasági növekedés eléri az 5 százalékot, erre pedig a közeli jövőben kilátás nincsen, nem lesz.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu