TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Az esélyegyenlőség napja a múlt héten volt, ezen a héten pedig egy, az esélyegyenlőség szempontjából is jelentős eseményre kerül sor, REHA 2009 Hungary kiállítás, konferencia és előadások sorozatára, ahol rehabilitációs szervezetek, illetve a rehabilitációra szorultak és fogyatékossággal élők mindennapjaival foglalkozó civil szervezetek mutatkozhatnak be. Ez már hagyomány Magyarországon, nagyon sikeres rendezvény, de az esélyegyenlőség napja kapcsán feltétlenül fontos megemlékeznünk minden olyan csoportról, akik valamifajta esélyhátrányt szenvednek.

Ha jobban meggondoljuk, valamennyien kisebbségiek vagyunk, valamennyien esélyhátrányban szenvedünk, a gyalogos az autóssal szemben, a biciklis a kamionnal szemben, a szemüveges a jól látóval szemben, a siket és nagyothalló a jól hallóval szemben, és sorolhatnánk, hogy milyen és milyen módon. De a roma kisebbséghez tartozók a többségi társadalommal kapcsolatban érezhetik magukat hátrányos helyzetben, a fogyatékossággal élők az épekkel szemben érezhetik magukat hátrányban. Az esélyegyenlőség valamennyiünk számára fontos, hogy esélyeket biztosítsunk, és nem is annyira az egyenlőséget, hiszen azt nem tudjuk sohasem elérni; törekedni kell rá, de az esélyteremtés igenis fontos, és az esélykiegyenlítés igenis fontos.

A kormány Fogyatékosügyi Tanácsot működtet, és valójában ezen keresztül is párbeszédet folytat folyamatosan a területen tevékenykedő civil szervezetekkel, a vakok és gyengén látók, a siketek és nagyothallók, a mozgáskorlátozottak szervezeteivel - több mint 200 ezer mozgáskorlátozottat tömörítő civil szervezettel -, az értelmi fogyatékossággal élőkkel, az autistákkal. Az autisták szervezetének, nem is gondolnánk, 54 tagszervezete van Magyarországon, több mint 1300 természetes személy a tagja. A Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítványon belül pedig forrásokat teremt a kormányzat arra, hogy az esélykiegyenlítés érdekében minél több program, minél több kezdeményezés támogatáshoz juthasson. De nemcsak kormányzati, hanem európai uniós források is rendelkezésre állnak arra, hogy az esélyegyenlőséget szolgálják - európai uniós források is -, és itt különböző pályázati alapok működnek Magyarországon és egész Európában, mert tudjuk, hogy az esélykiegyenlítés is célja az Uniónak.

Amikor arról beszélünk, hogy mondjuk, hogyan lehetne akadálymentesíteni a fogyatékossággal élőknek, a valamilyen módon korlátozottaknak az életét hogyan lehet akadálymentesíteni, azt megtenni, hogy ők mindenhez hozzáférjenek, akkor rendszerint mindenki egy rámpára, egy fizikai akadálymentesítésre gondol, holott pont államtitkár úr, Korózs államtitkár úr is volt az, aki korábban arról beszélt, hogy nem feltétlenül csak a fizikai akadálymentesítés az, ami fontos ebből a szempontból. Merthogy nézzünk bele, gondoljunk bele, egy siket, nagyothalló ember 20-30 évvel ezelőtt hogyan tudott kommunikálni távol élő rokonaival: maximum levélen keresztül, hetek alatt sikerült esetleg kommunikálni, vagy személyes kommunikációra artikulált beszéd formájában nyílt csak lehetőség, ma mondjuk, az SMS-küldés világában micsoda világ nyílhatott meg a siketek és nagyothallók számára. Vagy hogyan lehet, mondjuk, egy mozgáskorlátozott életét teljesebbé tenni? Nem gondolom, hogy vissza lehet adni azt az életet, amit egy mozgásában teljes egészében szabadon élő ember tud gyakorolni. Az egyik barátom, aki sajnos egy munkahelyi baleset kapcsán sérült le, ő az internettel igazából akkor barátkozott meg, amikor kerekes székbe kényszerült, akkor jött rá, hogyan tud weblapokat tervezni, hogyan tud ennek révén teljesebb életet élni. Ezek az eszközök is azt szolgálják, hogy az esélyegyenlőség érdekében minél többet tegyünk.

De a kormányzat nemcsak ily módon próbálja teljessé tenni a hátrányos helyzetben élők életét, akik valamifajta esélyhátrányt szenvednek, akár fogyatékosságuk révén is, hanem mondjuk, a foglalkoztatás területén is. Az előbb is volt erről szó, egy szegmenséről, egy másik szegmenst hadd említsek, ez a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása. Államtitkár Úr! Vészhelyzet van ezen a területen. Azok a cégek, akik a megváltozott munkaképességűeket alkalmazzák, egyszerűen a bedőlés szélén állnak. Itt is a védett munkahelyek még csak-csak, bár ott is vannak problémák, de azok az akkreditált szervezetek, akik megváltozott munkaképességűeket foglalkoztatnak, a csőd szélén táncolnak. Kérjük a kormányzatot, segítsenek minél hamarabb, minél gyorsabban, ez egy utolsó segélykiáltás arra, hogy az ő életük megmaradjon, mert ha ezek a cégek működőképesek maradhatnak a továbbiakban, akkor több ezer embernek tudnak munkát adni, megélhetést is, de inkább az a legfontosabb, hogy ezáltal teljesebb életet.

Én tehát arra szerettem volna csupán felhívni a figyelmet, hogy itt, az esélyegyenlőség napja után számos területen kell hogy szolgáljuk az esélyek kiegyenlítését, pénzbeli támogatásokkal, akadálymentesítéssel, együttérzéssel és gyakorlati cselekvéssel, gyakorlati segítséggel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) És még egyszer hadd hívjam fel a figyelmet a hét végén megrendezésre kerülő REHA 2009 kiállításra, amely a Syma-csarnokban kerül lebonyolításra.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu