DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ezt ugyan általános vitának nevezik itt a parlamentben, de túlzottabb vita nem lesz, nem is volt, többé-kevésbé egyetértünk azokkal a benne szereplő pozitívumokkal és hiányosságokkal is, amik az építéssel, az építés folyamatával kapcsolatban itt megjelennek.

Bevezetőben annyit szeretnék mondani nagyon általánosan, hogy az építőipar válsága nem nagyon bírja ki azt, hogy különböző törvényjavaslatokban, kormányrendeletekben, azoknak a vitáiban hosszan, szépen ezeken elmélkedve haladjunk előre. Időközben tényleg mélyül a válság, tehát azonnali és gyors, esetleg olyan beavatkozások is szükségesek, amelyek külön eljárásokat is jelenthetnénk a parlament részére. Tehát én azt hiszem, hogy a képviselőtársainkkal együtt mi állunk rendelkezésre, hogy ezeket a gyorsítási, eljárási, vita- és másfajta fórumokat az eddig előkészített anyagokkal kapcsolatban magunkra vállaljuk.

Már elhangzott itt az előzetes képviselői hozzászólásokban, hogy az azonnali, a rövid, közép- és hosszú távú tevékenységeket foglalta össze az országgyűlési határozat, de szeretném megismételni három egyszerű fogalommal, hogy tulajdonképpen miről is szólt az. Ma az építés válságában annak megoldásához három dologra van szükség: az egyik a piac, a másik a pénz, a harmadik a rend. Ez a törvényjavaslat gyakorlatilag a rend kialakulásához segít hozzá, de sem a piaci, sem a pénzügyi eszközrendszer kapcsán nem tud igazán megoldást javasolni. Nem is ez a célja. Csak az a kérdés, hogy arra mikor tudunk visszatérni.

Ami az elsőt, a piacot érinti: volt szerencsém elég mélyen elemezni, hogy az elmúlt négy-öt év európai uniós forrásfelhasználása milyen eredményekkel járt, és milyen buktatói vannak. Ha nagyon naivan, de nagyon egyszerűen szeretném érzékeltetni a miniszter úr számára és a kormány számára azért ennek a gondját: minden olyan egy euró helyett, amit ma nem tudunk fölhasználni, majd csak holnap vagy holnapután fogjuk, egy euró hitelforrást kell igénybe venni, ami aztán kamattal jár, nehézségekkel, és általában tulajdonképpen nem segíti a költségvetési egyensúlyt. Elemi érdeke a kormányzatnak az tehát, hogy ezt a forrásrendszert a maga kockázataival együtt, de jelentősen fölgyorsítsa.

A másik, ami viszont már ide is kapcsolódik - és néhány szó már erről elhangzott -, végül is a pénzügyi források kérdése. A hitel akkor lép életbe, ha a kivitelező vállalatnak már saját forrása is van, hiszen egy közbeszerzés elnyeréséhez szükség van különböző fedezetekre, különböző garanciákra. A miniszter úr megtisztelt minket, a Fidesz képviseletében Bencsik képviselő úrral együtt ott jártunk miniszter úrnál, és azt a példát elmondtuk, hogy ismeretünk van most már elkészített közbeszerzési kiírásról, ahol 20 százalékos közvetlen fedezetet és 25 százalék készpénzt igényelnek a kivitelező vállalatoktól, akik a közbeszerzési pályázatra bejelentkeznek. Teljes abszurditás a mai helyzetben! Ha ezt meg tudnák csinálni, akkor jönne igazán a hitel, merthogy tudniillik a kivitelező vállalatoknak ma már minden fedezete, vagyona, mindene le van kötve ahhoz, hogy ezt megtehessék. Tehát én azt hiszem, hogy itt egy nagyon jelentős és nagyon sürgős közbeavatkozásra szükség volna kiegészítendő ezt a mostani javaslatot, s ezt követné tulajdonképpen a hitel teljes rendszere.

Amiért igazából véve itt egy nagyon széles körű és komoly érdeklődés megnyilvánult nemcsak a parlamentben, hanem azon kívül a széles szakmai és társadalmi közegben - és ezt a média is nagyon jól tükrözte -, igazából azért következik be, mert teszik vagy nem tetszik, ebben a nagyon nehéz, válságos időszakban is az építészet mint olyan továbbra is meghatározó az emberi életkörülmények kialakulásában, ez mindenféleképpen egy kulturális alapkérdés is, és az ember környezetalakítási tevékenységének ez az elsődleges eszköze. Ez roppant meg az elmúlt időszakban, amikor kezdett csökkenni - itt hallottuk: arányában - az építési, építéssel kapcsolatos megrendelések sokasága.

Én a legmélyebb tisztelettel azt szeretném kérni, vagy azt szeretném javasolni a kormányzat számára, hogy ebben az országgyűlési határozatban megfogalmazott elemző feladatot nagyon gyorsan végezze el. Elemző feladat például az, amikor mi azt javasoltuk, hogy legyen 5 százalékos áfa a felújítások kapcsán, és azt kértük a kormánytól, hogy nézzük meg, hogy ez a költségvetésre milyen hatással van. Ezt nem lehet ilyen egyszerű, zsigeri alapon eldönteni, hogy igen vagy nem, komoly nemzetközi tapasztalatai vannak, komoly hazai elemzései is vannak. Mi azt állítjuk, hogy hozzájárul a válság kezeléséhez és a költségvetési egyensúly kialakításához is, ha ilyen specifikus szabályozó eszközöket bevezetünk. Azt már nem is merném mondani, hogy ez nemcsak az építéssel, építőiparral vagy anyagiparral, termeléssel kapcsolatos, hanem ez máshol is meg tud jelenni. Ha még azt mondjuk, hogy általában a pillanatnyi építési piac az eddigi rendelkezések miatt - amiket a kormányzat az előbb megdicsérve is hozott példának okáért az előlegek kifizetésének gyorsításával - valamilyen minimális szinten stabilizálódott is, akkor is azt kell mondani, hogy ennek ugyan dinamizáló, további jelentős hatása nincsen.

Röviden azért szeretném összefoglalni azt, hogy mi az, amivel maximálisan egyetértünk, mik azok a célok, amik ebben megfogalmazódtak. Tulajdonképpen nyolc ilyen elem van ebben a törvényjavaslatban. Az egyik az, hogy mindenféleképpen a szakmai irányítási és koordinációs feladatok megerősödtek. A másik az, hogy az építésügyi feladatellátás teljes szervezeti keretei áttekinthetőbbé és ellenőrizhetőbbé válnak a törvényjavaslat elfogadása után. A harmadik, hogy a beruházások megvalósításával kapcsolatos eljárások egyszerűsödnek, ezeknek gazdaságélénkítő hatása van, ilyenek eljárási könnyítések, új eljárási fajták bevezetése, az ellenőrzés hatékonyabbá tétele és más ilyen kérdés.

A negyedik tulajdonképpen a településrendezési eszközök újragondolása, ami jelentős bizalomnövelő is lehetne. Itt azért szeretném megtámogatni - és most bocsánatot kérek, nem vitatkozom az ellenzéki képviselővel, amikor azt mondta, hogy itt gyanúja van a lassulásnak -, hogy amikor a bizottságban elhangzott ennek a törvényjavaslatnak az ismertetése, akkor elhangzott egy olyan mondat is, hogy a törvényjavaslat egyes intézkedései érintik az önkormányzatokat, látszólag hosszabbítják az időt, de miután a szakhatóságok az önkormányzati rendeletek meghozatala után elfogadják a településrendezési terveket, megküldik a szakhatósági véleményeket, azokat ellenőrzi a főépítész, de ennek a kontrolljára biztosított idő bőven megtérül a szakhatósági engedélyezés időszakában, ha ezt nem kell elölről kezdeni s a többi. Most ezek feltételezések. Tehát én azt gondolom, hogy ezen feltételezések helyett olyan határidőbeli és egyéb kötöttségeket, kötelmeket kéne betenni, amik valóban ennek a gyors eljárását biztosítják, és ezt a feltételezést nem engedik érvényesülni.

A másik az egész integrációs, integrált eljárás bevezetése, amire a Ket. lehetőséget ad, amit egy hihetetlenül jó eszköznek és nagyon komoly ügynek tartok. Csak egy egészen kis kitérővel hadd mondjam el annak, aki nem ismerné ebben a Házban, hogy 1969 és 1971 között fogadott el még a régi rendszerben a kormányzat egy úgynevezett koordinációs tervműveletet, amivel a rendezési tervezést és a fejlesztési tervezést kötötte össze, magyarul kötelezővé tette a források megjelenését, annak időbeni ütemezését.

(18.50)

Ennek immáron van már vagy harmincvalahány éve, és tényleg, ha most volna egy ilyen integrációs eljárás, életbe lépne, akkor ez valóban nagy segítségünkre volna egy kicsit gyorsítani és megalapozni a településfejlesztési tevékenységünket.

Az ötödik ilyen kérdés, amivel úgy gondolom, maximálisan egyetérthetünk, ez a több és jobb szakember biztosítása, az erre vonatkozó szándékok megerősítése.

A következő, talán a legfontosabb, erre miniszter úr is részleteiben kitért, mások is, ez a lánctartozások megfékezése. Itt azért tényleg elég furcsa, de ragyogó dolog az, hogy végre megfogalmazódnak olyan fogalmak, amelyek a kivitelezés kategóriáját jobban meghatározzák, segítenek a feketemunka kifehérítésében és így tovább. Az utolsó előtti, tényleg azt gondolom, nagy előrelépés az új fogalmakkal és fogalompontosításokkal együtt, mert ez végül is a végrehajtást, a későbbi eljárások vitáit is nagymértékben tisztázhatja; valamint a felhatalmazások kiegészítése és pontosítása.

Összefoglalva azért annyit hadd tegyek még hozzá, hogy én azért is becsülöm sokra ezt a törvényjavaslatot, nemcsak azért, mert már a saját egy évvel ezelőtti folyamatait erősíti, nemcsak azért, mert az országgyűlési határozat szándékait is jó irányba pontosítja és a végrehajtás irányába intézkedik, hanem ebbe természetesen belekerül a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvény tervezetével történő törvénymódosítások harmonizációja, ami egy nagyon jelentős ügy, ma még talán nem is tudjuk pontosan fölmérni, hogy összeurópai vonatkozásban ennek milyen jelentősége van, és a közigazgatási eljárási törvény módosításával összefüggő egyéb más ilyen módosítások is.

Talán érdemes volna még fölülvizsgálni azt, hogy azok a határidők, amelyek itt megjelennek, három fő határidősor jelenik meg benne, ezeknek az összevonását, gyorsítását milyen módon lehetne megtenni. Nem vagyok benne biztos, hogy októberig és 2010. januárig várni kell bizonyos intézkedések bevezetésével, amelyek itt megfogalmazódtak.

Tisztelt Miniszter Úr! Elnök Úr! Képviselőtársaim! Azt gondolom, azok a módosító indítványok, amelyeket benyújtanak ellenzéki kollégáim, és nagy valószínűséggel a bizottságok is be fognak nyújtani, az önkormányzati is jelezte, a gazdasági és informatikai bizottság is be fog nyújtani, azt javasolnám, hogy ezeket összevontan egyeztessük ugyanolyan formában, mint ahogy az OGY-határozatot előkészítettük, mert ha a szakmai, a kormányzati és a politikai szervezetekkel együtt tudnánk ezeken egyenként végigmenni, pontosítani, akkor ez végső soron gyors elfogadást tenne lehetővé, illetve minden bizonnyal erősítené a törvény végleges elfogadását is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu