LAKOS IMRE (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon az építőipart, építőanyag-ipart és ingatlanfejlesztést magában foglaló iparágegyüttes már a globális gazdasági recesszió megjelenését megelőzően is nehéz helyzetbe került. A mintegy 300 ezer embert 93 ezer vállalkozói szervezetben foglalkoztató kategória termelési volumenét illetően már 2007-ben is az öt évvel ezelőtti szinten stagnált, ráadásul 2007-ben 15 százalékkal, 2008 első háromnegyed évében további mintegy 8 százalékkal csökkent a teljesítménye. 2008-ban az építőipar termelési volumene - az egyetlen szeptember hónapot kivéve - minden hónapban alatta volt az előző évi megfelelő havi teljesítményeknek.

Ez a folyamat ijesztő, és várhatóan tovább folytatódik, felerősödik, hacsak - és ez a mostani vita is talán ebbe az irányba hat, és a benyújtott törvényjavaslat is - hathatós kormányzati intézkedések nem történnek a folyamat leállítása, de legalábbis lassítása végett. Közhely ugyan, de attól még igaz, hogy a kezdetben pénzügyi válságnak indult, de hamarosan globális gazdasági recesszióvá kifejlődött problémahalmaz két fő vesztese az autóipar, valamint az építőipar, vagyis azok az iparágak, ahol a termékek, szolgáltatások eladása leginkább hitelezéssel is összekapcsolt, de ahol maguk a termelési folyamatok is - a szükséges finanszírozási források nagyságrendje okán - leginkább hitelből valósulhatnak meg.

Így ezen két iparágban egyidejű feltételként jelenik a forrás- és forgalmazásfinanszírozás elérhetősége. Bankok - látjuk világszerte - mintegy túlkompenzálni igyekeznek hosszú időn keresztül gyakorolt felelőtlen hitelezési politikájukat, hirtelen jött prudenciájuk, óvatosságuk és bizalmatlanságuk hazánkban különösen kiszárította - legalábbis a vállalkozási szektor irányába - a hitelcsatornákat.

Ebbe nagyon nem bonyolódnék bele, ez nem a mai vita témája, de kénytelen voltam ezt is megjegyezni, mert nagymértékben hozzájárult a szerepük ennek a jelenségnek a kialakításához. A pénzintézetek inkább biztos állampapírokba fektetik, holt tőkeként parkoltatják a segítségül kapott pénzt, mintsem hogy azt a gazdaság újraélesztésére fordítanák. Érdemes ezzel is szembenéznünk, és talán a figyelmet felhívni erre. Ha ez a helyzet nem változik, a legnehezebb időszak elé néz gazdaságunk, de ezen belül különösen az építőipar, amiről most beszélünk és amiről nagyon sok egybehangzó véleményt hallhattunk már az elmúlt időszakban is.

(18.30)

Látnunk kell, hogy szemben az autó- és acéliparral, az építőiparban azonban az állam tud piacot teremteni, ha akar, és ha van erre szándéka. Ennek bizonyos apróbb, ugyanakkor ígéretesnek mondható jeleit már tapasztalhattuk az elmúlt év decembere elején hozott kormánydöntés formájában is, ahol az uniós pályázatok nyerteseinél 25-ről 40 százalékra emelte az előfinanszírozás arányát, vagy például a miniszterelnök december első napjaiban tett ígérete, miszerint 2009-re vonatkozóan a közszférából kiindulóan az építőipari megrendelések 30-40 százalékkal emelt kibocsátását ígérte meg. Tehát szándéknak jeleit tapasztalhattuk, láthattuk.

A magyar építőipar legjelentősebb problémáit talán három csoportba sorolhatjuk, három alapvető okra vezethetjük vissza. Egy, amire már céloztam, a hitelforrások szűkülése. Jelenleg gyakorlatilag minden finanszírozási szerződést újratárgyalnak a bankok az ingatlanfejlesztőkkel, az építőipari vállalkozókkal. Csak olyan új építkezésekre adnak hitelt, ahol a vállalkozók a lakások vagy irodák legalább 30-40 százalékát már előre eladták, illetve bérbe adták, ráadásul az ingatlanfedezet értékét 10-20 százalékkal csökkentik, miközben a vállalkozókat egyidejűleg sújtja a forint jelentős gyengülése, a jórészt devizahitelből vásárolt ingatlanok okán is.

Mindent összevéve elmondható, hogy az építtető cégek hitelterhei legalább 20-25 százalékkal megdrágulnak, mármint abban a kedvező esetben, ha egyáltalán lehetségessé válik a számukra a hitelszerződések újrakötése.

A másik fő csoport, a másik fő ok véleményünk szerint az állami és magánmegrendelések visszaesése. A kialakult helyzet okán mind az állami, mind a magánszektorban jelentős intézkedések történtek, illetve vannak folyamatban a kiadások csökkentése céljából. Mindennek a gazdasági növekedés szempontjából rendkívül káros velejárója a beruházások jelentős visszafogása.

Hangsúlyozottan így van ez az infrastruktúra-, illetve ingatlanfejlesztések területén. Az elmúlt évben az előzetes becslések szerint már mintegy 40 százalékkal csökkent az eladott lakások száma például. Ez a folyamat vélelmezhetően ebben az évben is folytatódni fog. Ráadásul a nemrég még szárnyaló irodapiac és ipariingatlan-piac is több mint valószínű, hogy legalábbis megtorpan. Az autópálya-építés, országos közúthálózat-építés visszafogása nem is lehetne teljesebb, mint amit a költségvetés egyértelműsít. Így tehát reménybeli területként az uniós pályázati pénzek és ezek újrasúlyozására hozott kormányzati intézkedések maradhatnak.

A harmadik csoport, amiről itt szó esett már, és amit mi is fontosnak tartunk, és az ebbe a csoportba tartozó intézkedések meghozatalát szorgalmazzuk, amit a lánctartozások expanziója címmel foglalhatunk talán össze. Közismert, hogy milyen problémát jelent elsősorban sok ezer kis- és közepes építőipari cégnek - de nem csak nekik -, hogy teljesítményük vagy munkájuk ellenértékéhez juthassanak. A peres ügyek hosszas útvesztői mára már nem egy esetben a kétségbeesett és egzisztenciájukban alapvetően fenyegetett vállalkozók önbíráskodási akcióiba is torkollhatnak.

Egyre többször hallani, hogy a becsapott cégek radikális eszközökkel, nyílászárók kibontásával, lakásfoglalással, tetővisszabontással, egyéb más eszközökkel próbálják fizetésre ösztönözni megrendelőiket. Ez arra utal, hogy az eddigi intézkedések, jogszabályi változtatások nem eredményezték igazán a lánctartozások csökkenését, aminek okozója sajnálatos módon igen gyakran, ahogy itt már elhangzott, maga az állam, illetve az önkormányzati szektor, fizetési kötelezettségeik késedelmei okán.

Amikor tehát azt vesszük számba, hogy miként és milyen eszközökkel kellene a kormányzati politikának a magyar építőipar segítségére sietnie, akkor véleményünk szerint erre a három fő területre kell a figyelmünket koncentrálni. Erre koncentrált a közel féléves múltra visszatekintő és itt már többek által említett ötpárti előkészítés és sokoldalú szakmai egyeztetés, amelyet ezúton is a magunk részéről örömmel üdvözlök, hiszen tényleg egy szinte példa nélkül álló sikeres együttműködés volt, és azt remélem, hogy lesznek még olyan témák, amelyekben sikerül ilyen típusú együttműködést majd prezentálni, és amelyeknek eredménye is lesz a parlamenti döntéshozatalban.

Éppen a május 4-ei ülésnapon fogadtuk el az általános válság következményeként az építőipart és a közvetlenül kapcsolódó ágazatokat sújtó recesszió kezelése érdekében szükséges intézkedésekről szóló országgyűlési határozatot. Szép hosszú címével együtt azért ez egy tartalmas és nagyon hasznos, és remélem, a gyakorlati megvalósítás során tényleg előremutató országgyűlési határozat lesz, amelyben rövid távon, középtávon megvalósítandó szerteágazó és átfogó intézkedések megtételére kérte fel a parlament a kormányt.

Az azonnal intézkedések elsősorban az építőipar és az építési piac megerősítésére, a közberuházások pályázati feltételeinek egységesítésére és átláthatóságának fokozására, a vállalkozások stabilizálódásának elősegítésére, az építési beruházási tevékenység energiahatékonyságának elősegítésére, valamint a lakásfelújítás támogatására vonatkoztak.

A rövid távú megvalósítandó intézkedések főleg a kapcsolódó hatósági jogszabályok felülvizsgálatát, az eljárások gyorsítását, az építésügyi hatósági feladatellátás államigazgatási vetületének jogszabályi megalapozását tűzték ki célul. A középtávú intézkedések főleg a szakmai hitelesség megteremtését, a szakmai clusterek terjedését és a szakmai tudás elmélyítését célozták meg.

Az építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében egyes törvények módosításáról szóló előttünk fekvő javaslat ezen országgyűlési felkérésre adott első igazán tartalmi kormányzati válasz. A törvényjavaslat az Országgyűlés határozatban rögzített szándékait úgy igazolja vissza, hogy részben tartalmazza az ott javasolt intézkedéseket, azok más részeit viszont más jogterületeken fogja majd vélelmezhetően kapcsolódó intézkedésekkel kezelni, gondolok itt például a lakáspolitika területére.

Három törvény módosítását is tartalmazza az előterjesztés, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvényét, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások gyorsításáról szóló 2006. évi LIII. törvényét, valamint a tervező és szakértő mérnökök és építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvényét. Tehát látszik, hogy az előttünk fekvő javaslat egy nagyon komplex, átfogó javaslat. Remélem, nem a "sokat markolunk, keveset fogunk" szólás tartalmi részét fogja ez megvalósítani; a "sokat markolunk, és sokat érünk el" talán egy jobb cél lenne ebben az ügyben. Azt szeretném, ha az Országgyűlés frakciói, bizottságai, szakértői ebbe az irányba terelnék majd a törvényjavaslat vitáját, hogy sikerüljön egy jó törvényt hoznunk.

Az előterjesztés kétségtelenül legfontosabb részét talán a 22. § jelenti, amely egy teljesen új intézmény és program, a köznyelvben némi megelőlegezett bizalommal máris egy "biztos kéz" rendszert hozna létre az építőipar egyik legnagyobb problémájának, a lánctartozásnak kiküszöbölésére, de legalábbis csökkentése céljából. Erről sok szó esett már, és most akkor nem is részletezném, de azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos gondolat, ha ebbe az irányba elmegyünk, és megfelelőképpen alkalmazzuk, akkor valóban sok oldalról jelenthet ez garanciát akár a megrendelők, a fővállalkozók, akár az alvállalkozók, vállalkozók részére is.

Elmondható, hogy az építtetői fedezetkezelés javasolt új intézménye mind a fő- és alvállalkozók, mind az építtetők kockázatainak drasztikus csökkentését célozza meg, talán ezt is jelenti majd. A "biztos kéz" intézményén túl más lényeges rendelkezések is kiolvashatók az előterjesztésből. Így például jelentősnek mondható az akár gyorsító csomagként is értékelhető intézkedési rendszer, amely egy integrált eljárás bevezetését kezdeményezi azáltal, hogy az eddigi egymást követő eljárások közé beiktatott, külön-külön jogorvoslati szakaszból álló eljárási láncolatot javasolja egyszerűsíteni. Ezeket a szakaszokat egymással párhuzamossá teszi. A jogorvoslati időt egyetlen időszakra redukálja le. Ezáltal a hatósági eljárás időtartama az eddigi leghosszabb részeljárás időtartamával fog megegyezni. Ez így elég komplikáltan hangzik, de összességében azt reméljük, hogy valóban a hatósági eljárások egyszerűsödnek, áttekinthetőbbé válnak, és a lehető legrövidebb időszakra szorulnak ide, javulnak majd.

Ugyancsak az eljárások gyorsítását szolgálja a kamarai ügyintézés egyablakossá tétele, amely egyébként jogharmonizációs kötelezettségünknek megfelelően szüntet meg eddigi párhuzamosságokat.

(18.40)

Jelentős pozitívumként értékelhető, hogy a kötelező szakmai kamarai regisztráció ismételt bevezetésével talán tisztul az építőipari kivitelezői piac, és még sorolhatnánk azokat a részleteket, amelyek a törvényben benne vannak, de szerintem most mindegyiket fölolvasni nem érdemes, nem áll módunkban.

Azt látjuk, hogy összességében előremutató javaslatokkal találkozunk. Kétségtelen, hogy bizonyos kérdéseket, problémákat felvet az a koncepció, hogy a kormány saját hatáskörben, rendeletekben kíván szabályozni rendkívül sok - mondhatni: kicsit gyanúsan sok - részletkérdést, de előlegezzük meg a bizalmat abban, hogy a szándékok egy irányba hatnak, és a kormány valóban a saját hatáskörben szabályozandó részletkérdéseket úgy akarja szabályozni, ahogy itt az iránymutatásokban és a szándékokban megfogalmazódott a parlament képviselői és frakciói részéről is.

Én összességében azt tudom mondani, remélem - ahogy miniszter úr is említette az expozéjában -, hogy az a típusú szakmai együttműködés, amely az elmúlt hónapokban itt látszott, a továbbiakban sem csökken, és minden olyan módosító javaslat, amely ehhez a törvényjavaslathoz majd benyújtásra kerül, megfontolható, beépíthető a törvényjavaslatba, és tud a parlament sokpárti egyetértéssel, nagy többséggel egy olyan törvényt hozni, amely ezt az ágazatot és az összes kapcsolódó területét majd jobbá teszi, és ezzel nagyon sokak számára munkalehetőséget, az ágazat kapcsán az ország gazdasági életében is jelentős fejlődést tud majd biztosítani. Ehhez kívánok jó munkát, és kérem a képviselőtársaim együttműködését is ebben. Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu