DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Hét év telt el a szocialista-liberális regnálásból, hét olyan esztendő, amely után most már a végéhez közeledünk minden bizonnyal ennek a szocialista hatalomátvételnek, uralomnak. Nos, ez az időszak most már lassan elemzést igényel, és különösen aktuálissá teszi ezt az a konkrét helyzet, amely most kialakult a mezőgazdaságban. Az elmúlt hét évben különböző súlyos válságok sújtották a mezőgazdaságot, természeti csapásoktól kezdődően a kormány tevékenységéig, mulasztások, szándékolt cselekvések. Mindezek a mezőgazdaság számára rendkívül nehéz helyzetet teremtettek.

Az az aszályhelyzet, ami most kialakult, nem az egész országban jelentkezik, és éppen ezért különösen veszélyes, hanem egyes térségekben, és már ahogy az lenni szokott, éppen azokban a térségekben, ahol a legnagyobb a munkanélküliség, ahol rendkívüli nagy a szegénység, azokon a helyeken, ahol a kisbirtok úgyis az utolsó és végső csatáit vívja. Ezek a megyék elsősorban Szolnok megye, Hajdú-Bihar megye, Dél-Békés, a homokhátság, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, és bizonyos tekintetben nyilván a homokhátság miatt Bács-Kiskun megye is. Ezekben a megyékben is egyes térségeken belül különösen nagy az eltérés, nem egy-egy egész megyéről van szó időnként, hanem egy-egy kisebb térségről, ahol azonban a pusztítás olyan mértékű, hogy ott a kisebb birtokok nem tudnak talpon maradni segítség nélkül. Ezért itt az azonnali segítség megkerülhetetlen.

Mindenekelőtt úgy gondolom, elsősorban a károk felmérésére van szükség, éspedig nem országos statisztikai adatokra, hanem az egyes kistérségekben megmutatkozó helyzetet kell pontosan felmérni, és ott a segítséget a lehető leggyorsabban megadni. Ahol még az öntözéssel lehet valamit segíteni, ott nyilvánvaló, hogy meg kell teremteni annak a feltételét, hogy az öntözővíz elérhető legyen, azaz ezeken a területeken most az öntözővíz díját el kell törölni. Azokon a helyeken, ahol már nem lehet segíteni, ott garantálni kell, hogy az újraindulás lehetséges legyen, következésképpen a föld ismételt megművelése, a szükséges vetőmag és vetőanyag biztosítása, mindehhez segítség nélkül ezek a kisbirtokok nem juthatnak hozzá.

De hát azt gondolom, hogy a természeti csapások jöttek, újra jönnek, ezek kormányoktól függetlenül újra és újra jelentkeznek. Más kérdés, hogy milyen reakciók vannak. Azt gondolom, mindezeket azonban csökkenteni - ha elkerülni nem is lehet - csak hosszabb távú programokkal lehetséges.

Mindannyian mondjuk, a kormány is mondja évek óta, hogy a magyarországi haszonállattartás, valamint a mezőgazdaságon belül a növénytermesztési ágazat egyensúlya megkerülhetetlen. Ezeken a területeken, éppen Dél-Békésben, a homokhátság nagy részén nagyon jelentős állattartó-társadalom van, amelyek segítség nélkül nem fognak megmaradni, hiszen a takarmány olyan árat fog elérni, aminél már a most is gazdaságtalan állattartás nagyrészt meg fog szűnni. A tejtermelők végveszélybe kerültek, tudjuk, a sertéstartás az 5 millióról a regnálás átvételétől a mai napig mintegy 3 millióra csökkent, a további csökkenés már elviselhetetlen lesz. Azt gondolom, hogy itt, ezeken a helyeken stratégiai beavatkozásra van szükség.

De ugyanez a helyzet a termelőágazatokon belül a növénytermesztés esetében is. Ha nem tudjuk a hazai vizeinket fölhasználni, ha nincs vízvisszatartás, ha nincs vízgazdálkodás az elkövetkezendő években, és erre nincs egy továbbmutató stratégia, akkor lehet tűzoltással próbálkozni, különböző megállapodásokat kötni, majd azokat meg nem tartani, de ezek nem segítenek sem a kormányon, sem azokon, akik a mezőgazdaságból kívánnának élni. Ezért egy ilyen stratégia kidolgozása párton és kormányon túlmutató, úgy gondolom, hogy az elkövetkező polgári kormány feladata lesz, de már most jó lenne és célszerű lenne, ha legalább elindulnának bizonyos mozzanatok, amelyek segítenék ezt az ügyet.

Én arra kérek mindenkit, elsősorban azokat, akik abban bíznak, hogy ők a 100, 200 vagy akár 500 vagy 1000 hektáros nagybirtokon nincsenek veszélyben - ugyanolyan veszélyben vannak szinte, mint a kisebbek -, hogy legyenek erősek. Ha a tőke elkezd Magyarországon földet fölvásárolni, ők se menekülnek. Következésképpen az egy közös érdek, hogy Magyarországon egy olyan erős gazdaság jöjjön létre, amely képes ellenállni ennek a nyomásnak.

Ezen belül is még egyszer ismételten nagy hangsúllyal mondanám: a kormány felelőssége óriási. Szeretnék erre rámutatni, ha lehet a világban hatalmas autógyárakat óriási állami beavatkozásokkal megmenteni, akkor meg kell menteni a hazai feldolgozóipart, meg lehet menteni. Nem olyan óriási pénz kell ahhoz, hogy az állam be tudjon szállni egy-egy olyan, már csőd közelbe vagy csődbe került cégbe, amelynek az irányítását át kell venni ilyenkor, és értelemszerűen aztán privatizálni vagy aztán ismét privát kézbe adni, ha az már tisztességesen és jól működik, és akkor is az állami felügyeletet biztosítani. Ezek a programok megvalósíthatók. Szándék kell hozzá, olyan szándék (Az elnök csenget.), amely a magyar vidéket tartja elsősorban szem előtt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Forrás: parlament.hu