GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Szerencsére az informatika segítségével nagyon könnyen tetten érhetők a korábbi cselekedetek és a mostani szavak közötti különbségek. 2001-ben volt egy nagyon komoly aszály, azt hiszem, a mostanihoz hasonló, amikor képviselő úr még miniszter volt, környezetvédelmi miniszter. Akkor volt egy interpelláció 2000. XI. 28-án, amit egy fideszes képviselő, Vígh Ilona tett fel Torgyán miniszter úrnak, aki nagy büszkén mondta, hogy kárenyhítésre a súlyos aszálykár miatt 300 hektár alatt 2500 forint/hektár forrást szán a kormány.

Ha ezt jól kiszámolom, figyelembe véve a magyarországi birtokviszonyokat, az olyan 1,5 milliárd forint volt akkor. Nem tudom, képviselő úr kormánytagként akkor azt sokallta vagy kevesellte. Mindenesetre azért annyit szeretnék mondani, ha semmi mást nem tennénk, csak a kárenyhítési alapot használnák fel, ami most nagyjából 5 milliárd, az akkor is négyszerese annak, amit akkor tettek, képviselő úr, de én tudom, hogy ez a szlogen él, hogy más egy választási program meg más egy kormányprogram, ezt már megszoktuk, de azért higgye el, hogy felelősen gondolkodunk erről a történetről.

Ezzel szemben 2003-ban, amikor volt szintén egy aszály, szocialista kormány volt akkor is, az első, akkor ezt nagyjából mi 60 milliárddal enyhítettük, ebből 10 milliárd vissza nem térítendő támogatás volt, és egy 50 milliárdos, nagyon kedvező hitelt is kaptak akkor a termelőink. Nyilván ezzel se lehetett az akkori károkat teljes mértékben enyhíteni, ahogy most se lehet várhatóan 5 milliárd forinttal, ezért nyilván mindent meg fogunk tenni azért, hogy az egyébként az Európai Unióban egyedülálló kárenyhítési alapon keresztül valamit tudjunk segíteni.

(9.10)

Azért arra felhívnám a figyelmet, hogy nagyon szórt ez a dolog, és hogy kinek mennyi kára van, az nagyon függ attól, hogy mennyire ismeri ennek a szakmának a csínját-bínját, mennyire tartja be azokat a korszerű technológiai követelményeket, amikkel nagyjából megduplázható a termés még akkor is, ha aszályos időszak van.

Képviselő úr is említette, hogy milyen fontos az öntözés. Szeretném jelezni, hogy a mostani helyzetre tekintettel senkinek nem kell megvárnia a vízjogi engedélyt, bárki azonnal, még azon a napon megkezdheti az öntözést, ha ezt benyújtja. Azt hiszem, ez fontos dolog. A másik pedig, hogy két-három éve már nem kell vízkészletjárulékot fizetni. Ezt már eltörölni nem tudjuk, de az, hogy vízdíjat meg valamit fizetni kell, a szolgáltatás része. Nem hiszem, hogy az állam ezt egy magánszereplőtől teljes mértékben át tudja vállalni.

Abban a pályázati rendszerben, amelynek már látszik az eredménye, több mint 9 milliárd forintnyi pályázati pénzt ítéltünk meg öntözésfejlesztésre, ami megoszlott részben az állami szereplők, részben pedig a magánszereplők között. Azért megnyugtató ez a dolog, mert nemcsak hogy meghoztuk ezeket a határozatokat, de valamennyi szereplő beadta az előlegkérelmet is, tehát ezek a pályázatok nagy valószínűséggel meg is fognak valósulni. Ez persze nem azt jelenti, hogy innentől kezdve az ország teljes területe öntözhetővé válik, de egy olyan rést, olyan problémát pótol, ami már régi téma volt, és ebben sem sok minden történt a korábbi kormányzás ideje alatt.

Azt nem vitatom, hogy szükség van egy átfogó aszálystratégiára, ami egyébként egy évvel ezelőtt elkészült a minisztériumban. Ennek az egyedüli akadálya az, hogy sok száz milliárd forint forrásigénye van, amit az 2007-2013 közötti európai uniós pályázati rendszerbe már semmilyen módon nem lehet beilleszteni, hiszen annak a forrásai nagyobb részben lekötöttek. Nálunk ez a forrásallokáció nagyjából 70 százalékon van. Ez arra is válasz, hogy használjuk-e az európai pénzeket vagy sem. Úgy gondolom, Európában példaértékű az, amit konkrétan az Új Magyarország vidékfejlesztési programban ennek az ágán csináltunk.

A másik dolog: ez nyilván azt is jelenti - ahogy képviselő úr is mondta -, hogy térségenként más-más hatása van az aszályos helyzetnek. Ezért mondtuk azt a kárenyhítési törvénynél, hogy nem lehet önkéntes alapon megcsinálni, mert azok a szereplők, akiket kevésbé érint - hiszen általában az alföldi térségek kitettek ennek a dolognak -, nem nagyon voltak hajlandók a kárenyhítési alapba önkéntesen belépni. Ezért egy bizonyos vállalkozási forma fölött - csak az őstermelők maradtak önkéntes alapon - mindenkit köteleztünk arra, hogy ebbe az alapba fizessen be, és ahogy mondtam, a befizetés másik felét az állam már a mostani törvények szerint is ugyanakkora összeggel tudja pótolni. De ha ez nem elég - amit annak idején a fagykár kapcsán is láttunk -, akkor annak is megvan az elvi lehetősége - ez nyilván forrás és költségvetési helyzet kérdése -, hogy ebbe az alapba több forrást is tudjunk tenni, de ehhez már parlamenti döntés kell.

Az időjárást a korábbi kormányokhoz hasonlóan a mi kormányunk se tudja befolyásolni, erre még nem vagyunk képesek. Egyet tehetünk: nagyon komoly forrásokkal megpróbáljuk elterjeszteni azokat a korszerű technológiai módszereket, amelyek ezt részben enyhítik. Másrészt pedig folytatnunk kell az öntözésfejlesztést, főleg az alföldi területeken.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu