DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2010. évre benyújtott adó- és járuléktörvényekről beszélünk, nem pedig a '98-as, 2001-es vagy 2002-es évről, bár előszeretettel, ha nincs jobb téma, erről beszélnek MSZP-s képviselőtársaink. Azért térjünk vissza arra, ami most a Ház előtt van.

Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy továbbra sem kezelik a magyar gazdaság alapproblémáját, nem teszik versenyképessé a magyar adórendszert, különösen nem a térség többi országával összehasonlítva. Magasak maradnak az adókulcsok, és ezek jelentős teherként nehezednek a gazdaság egészére.

2010-ben a szürke- és feketegazdaság térnyerésére lehet számítani azon intézkedések alapján, amelyeket önök terveznek és úgy halljuk, egyelőre nagy vehemenciával támogatnak. Ráadásul olyan hitelességi problémákat is felvet az önök javaslata, amely pont a 2006-os megállapodásban, amikor a vállalkozókkal az Érdekegyeztető Tanácsban megállapodtak, akkor a különadó két évig való fenntartása mellett foglaltak állást, most viszont ugyan az adónak ezt a formáját kiveszik, helyette viszont a társaságiadó-kulcsot emelik meg 3 százalékkal. Ráadásul ez pont azt a kis- és középvállalkozói szférát érinti, amelyek ezt az adót meg is fizetik egészében.

De nézzük meg, hogy mire való az adópolitika, az adótörvények elfogadása. Azt gondolom, nagyon markánsan körvonalazott, hogy a Szocialista Párt az adót egyféle sarcnak, a jövedelem egyféle újraosztásának tekinti, egyik helyről elvesz, másik helyre odaad, majd aztán egy fél év múlva, egy év múlva újból egyik helyről elvesz, másik helyre odatesz. Ebből nyugodtan az következik, hogy erőtlen, egymást kioltó adómódosításokon megyünk át. Azt gondolom, nem véletlenül volt az SZDSZ-nek a 2009-es adótörvényről az az álláspontja, hogy nem támogatja, és az MDF segítségével tudták akkor önök ideiglenes koalíciós partnerként ezt átvinni, amelyről nagyon jól tudjuk, hogy négy hónapot is alig bírt ki, hiszen már áprilisban a kormány tárgyalta az ez évi, 2009-re vonatkozó adójogszabályok változását, amelyet még a Gyurcsány-kormány nyújtott be.

Ezt csak azért kell visszaidézni, hogy ne feledjük el, ne legyünk amnéziások, és akkor utána, amikor kiderült, hogy nem jó ez az adótörvény, akkor megvárták a Bajnai-kormányt. Oszkó Péter miniszter urat szívesen láttuk volna, hiszen neki ez lett volna igazából a szakmai debütálása, a saját törvényét most tudta volna igazából megvédeni, de Katona Tamás jelentkezett be helyette. Örömmel látjuk államtitkár urat is, de mégiscsak ő jött az adó világából, az adózók világából, az adószakértők, az off-shortos adószakértők (Dr. Szabó Zoltán: Off-shore!), egyáltalán az adótanácsadók világából, és azzal mutatta be a miniszterelnök úr, hogy ő majd meg fogja mondani, hogy mi lesz az a remek adótörvény, amely kihúzza a magyar gazdaságot a bajból.

Ez már egyébként ellentmondás, és azt gondolom, hogy van mögötte, az ő távolléte mögött is ellentét, hiszen láthatóan a Szocialista Párt egészen mást lát ebben az adótörvényben, mint ami az adószakértő, jogász végzettségű pénzügyminiszter elképzelése volt.

(14.30)

Ez mutatja is egyébként, hogy eltérés van, lényeges eltérés bontakozott ki a mai kormány és a Szocialista Párt jövőképe szempontjából. Azt gondolom, hogy világos célkitűzése lehet egy adótörvénynek - és akkor hallják, hogy a Fidesz részéről mi hogy gondolkodunk erről -, hogy bizony a válságra kell választ adnia. Arra a válságra, amelynek a legjellemzőbb jegye az, hogy a gazdaság mélyrepülésben van, ami egy rendkívüli helyzet, de a rendkívüli helyzethez igazodóan önök nem adócsökkentés - a vitát végighallgatva az előbb - változatát és irányát határozták meg, hanem ahogy az önök célkitűzésében van. Ezért nem is tudunk egy nyelven beszélni most már, így érzékelhető is, hiszen mi azt mondjuk, hogy a gazdaság problémáira kellene választ adni, önök pedig megpróbálnak valamiféle társadalmi szempontokat figyelembe vevő, de összességében mégiscsak egyre belebonyolódó, bonyolult adórendszer-változásokat hozni; egy biztos, amelyet minden adótanácsadó, adószakértő és adózó ért... Ha év közben többször változtatják a szabályait - márpedig ha megnézzük, hogy az elmúlt időszakban mi történt -, állandóan változó, újabb és újabb adóalapok, újabb adókulcsok, adókoncepciók, új adónemek megjelenítése nehezíti és terheli a magyar gazdaság mélyrepülésének megállítását és a válságból való kilábalás irányát.

Ezért rossz az irány, először is szögezzük le. Amit önök benyújtottak, szerintem egy-két hét múlva rá fognak jönni, hogy nem jó az iránya - már egy-két képviselő jelezte, hogy ilyen-olyan, kisebb-nagyobb változásokra van szükség. Csak az a baj, hogy mi ettől aggódunk, láttunk már egy ilyen attrakciót. Éppen egy hónappal ezelőtt tették ezt önök meg, amikor benyújtott a Gyurcsány-kormány egyféle adómódosítást, majd pedig az új kormány belenyúlt egy másik módosító javaslattal, és az általános vitában még egészen más adótörvényről vitatkoztunk, mint amit aztán önök végül is megszavaztak. Úgy érzem, hogy megint arról van szó - ezért nem is feltétlenül örömmel látom azt a vitát -, hogy próbálunk megint egy nem hiteles adótörvény-tervezetről vitát folytatni, mert részben a számítások is vitathatóak, részben pedig annak hatásmechanizmusai is vitathatóak, de leginkább az, hogy nem tudjuk, hogy a végén, június 29-éig mi fog véglegesen történni vele. De a nagy nyári szünetben ki fog arra emlékezni, hogy milyen képviselői vagy kormány által benyújtott kapcsolódó módosító javaslatokkal, netalántán koherenciazavart kiküszöbölő módosító javaslatokkal átírják ezt a törvényt?!

Nem bízunk önökben! Először is ez a legfontosabb a törvénytervezet vitájában. Ezért is van - azt gondolom - az, amit Tállai András és több képviselőtársam is mondott, hogy nagyon nagy bizalmatlansággal fordul önök felé a társadalom, amikor azt mondják, hogy adócsökkenés lesz, abból mindig adóemelés lett; amikor azt mondták, hogy ebből munkahelyek lesznek, akkor ebből csak a munkanélküliség nőtt.

Ha megnézzük, hogy a világ felé hogy haladnak, akkor a célok tekintetében nagyon jó, sima szövegek vannak, amelyek - azt lehet mondani - jól festenek egy jelentésben. De amikor megnézzük ténylegesen, hogy milyen törvénymódosítással találkozunk, akkor az derül ki, hogy azzal ellentétes technikákat, ellentétes irányokat határoznak meg, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy szembemennek a világ megoldásaival. A világ megoldásai elsősorban abba az irányba mennek, hogy a válságot fékezni kell, meg kell próbálni megőrizni a lakosság fizetőképességét, fogyasztási nagyságrendjét, a vállalkozások beruházásokra való ösztönzését teszik. Ha ezt megnézzük, hogy önök milyen módosításokat tesznek ebben az irányban, nem látjuk sem a beruházások növekedését, amiből munkahelyek jöhetnének létre, nem látjuk azt, amiben a lakosság jövedelmi pozíciója megmaradna, ezáltal a fogyasztást fenn tudná tartani. És ha azt nézzük meg, amit a közgazdászok szeretnek mondani, a versenyképesség szempontját, akkor azt kell mondani, hogy erőtlen és kevés lépést tesznek meg abba az irányba, hogy a szomszédos országokhoz képest nemhogy adóelőnyhöz, de legalább azonos adózási feltételekhez kerüljenek.

Ez alapján viszont Bajnai Gordon miniszterelnök úr szavait tudom idézni, hogy ő is megállapítja, hogy a többi kelet-európai uniós versenytársnál alacsonyabb a versenytársak adószintje, mint a magyarországi adószint, még a változás hatásának ellenére is. Ezért mondjuk, hogy erőtlen, kevés, és ráadásul sok tekintetben nem elegendő ahhoz, hogy a gazdaságot beindítsák, a gazdaságnak azon következményeként pedig megakadályozzák a munkanélküliség további növekedését. A hazai vállalkozások pedig versenyhátrányt kénytelenek elszenvedni ezen adómódosítások elfogadása esetén is.

Mi a mércéje egy ilyen adótörvénynek? Azt gondolom, azt ennek a vonalmércéje mentén érdemes megnézni. Ha egyetértünk abban, hogy a gazdaság bajaira kell választ adnia, legalábbis arra tekintettel kell lenniük az adótörvényeknek, akkor a munkanélküliek növekvő számát kellene megállítani, a munkahelyek változatlanul magasan maradt adószintjét kellene legalább a szomszédos országokhoz viszonyítani, és abban megtalálni a versenyhátrány ledolgozását.

Másrészről a magyar adórendszer átláthatóságát, nehézkességét és sokféleségét, ami minden szempontból kritika alá van véve... - sajnos a 18. új adóra tesznek javaslatot, amit 2002 óta bevezettek. De csak ha a Gyurcsány-Bajnai időszakot nézzük is, ez a 13. új adó, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a három szocialista miniszterelnöknek és kormányának egy azonos jellemzője van: újabb és újabb adókat vet ki. Ettől nemhogy előrébb menne a magyar gazdaság, hanem egyre inkább mélyebbre, lejjebb csúszik.

Ráadásul, ha azt, ami nem kerül pénzbe, az eljárási rendjét nézzük meg, akkor azt látjuk, hogy még bonyolultabb adórendszerré válik. Egyet nyugodtan állíthatunk: a szoftverkészítő cégek már dörzsölhetik a kezüket, mert át kell írni a teljes adózás szoftverrendszerét, ezáltal ha megkeressük, hogy miért is tárgyaljuk nyáron az adótörvényeket, egy biztos: sok idő kell ahhoz, amíg átállnak az elektronikus adóelszámolási rendszerek erre az új szisztémára, új felfogásra. Nyilvánvalóan nagyon komoly képzési és konferenciaszervezési üzletágat lendítenek föl ezzel a Pénzügyminisztériumban és környezetében levő tanácsadók számára.

Úgy gondolom, hogy nem helyes ez az irány, nem ebben kellene jeleskedni, sokkal inkább egy átláthatóbb, egyszerűbb adórendszer irányába kellene lépni. Ha még egy problémáját megnézzük a magyar gazdaságnak, mindenféleképpen azt kell kiemelnünk, hogy a piac szűkülésével szemben nem segíti a piac megtartását és a piacon való versenyképességét és ennek megfelelő bővülését, amiből a munkahelyeket várhatnánk, hanem tovább löki lejjebb a gazdaságot és szűkíti a piaci lehetőségeket.

Ha megnézzük társadalmilag, az igazságosság oldaláról, ha megengedik, még egy szempontot szeretnék említeni, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a javaslat bünteti az embereket. Bünteti azokat, akik az öngondoskodást választották és választanák a jövőben, büntetik azokat, akik tanulni szeretnének, büntetik azokat, akik gyerekeket vállalnak. Bünteti a szegényeket, mert növeli a szegények adóját, az inflációt, bünteti a kis keresetűeket, mert az áfa drasztikus, 25 százalékos szinten tartásával elviselhetetlenül növeli a kiadásaikat.

Persze, államtitkár úrnak rögtön válaszolok, mert tudom, hogy azt mondja, hogy ez most az áfa 25 százalékra emeléséről már nem szól. Igen ám, de 2010. január 1-jével - ha úgy tetszik - már azt beborítékolták. Az már eldőlt, hogy az az áfaemelés létre fog jönni, és valójában együtt kell nézni a különböző adóváltozások hatását. Önök ugyan szétszalámizták az egész adózási, elvonási rendszert, szétválasztották a költségvetés elfogadásától, amiről Tállai András beszélt, de ennek ellenére nyugodtan mondhatjuk, hogy egyben ennek a hatásai rossz irány - nem ebbe az irányba kellene haladni -, és mindenféleképpen még mélyíti a válságot. Tehát sajnos nem nagyon leszek próféta, ha azt mondom, hogy ennek a törvénynek igencsak java részében pont önök fogják kezdeményezni az átírását, ha még ősszel önökön fog múlni ez a kérdés.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu