BOTKA LAJOSNÉ, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársaim! Az oktatási és tudományos bizottság szeptember 16-án megtárgyalta az előttünk álló beszámolót, illetve a beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslatot. Hallgatva a többi bizottságot azt kell mondanom, hogy nagy boldogság, hogy jó helyen vagyok, mert e napirend tárgyalása kapcsán az oktatási és tudományos bizottság ez évben a 2008-as beszámoló vitáját szakszerűen, nyugodtan, higgadtan, pártpolitikai indulatoktól mentesen, sőt nosztalgiamentesen folytatta le - a nosztalgiamentességet a régebbi közalapítványokra értem -, és ami a lényeg, egyhangú támogatásáról biztosította a mai tárgyalási sorozatba vett beszámolót és határozati javaslatot.

Én magam úgy ítélem meg, hogy ez a summázott jelentés - amit bizottsági előadóként önökkel megoszthatok - azt is mutatja, hogy az oktatási és tudományos bizottság megtanulta olvasni a dokumentumokat, vagyis a címéről, a Szülőföld Alapról szólt a bizottsági vita, és a Szülőföld Alap beszámolójáról szólt a határozati javaslat, nem keverte össze az oktatási és tudományos bizottság egyetlen képviselője sem ezt a napirendi pontot a határon túli magyar szervezetek, intézmények támogatási rendszerével. Hozzáteszem, a napirendi vita természetesen alkalmas lehet arra is - akár itt, az általános vita kapcsán -, hogy fölvethetünk olyan strukturális kérdéseket is, amiket itt néhány képviselőtársam bizottsági előadóként már megfogalmazott.

Az oktatási és tudományos bizottság ülésén az írásos dokumentum és a szóbeli ismertetés alapján is tudomásul vettük, hogy egy évek óta jól kialakult struktúrában működik a Szülőföld Alap, a rendelkezésre álló források mellett. Mi értéknek tekintettük azt a kapcsolattartási támogatási forrást 760 millió forint összegben, amely - mint tudjuk - újszerű, és a schengeni csatlakozás után két ország, Ukrajna és Szerbia magyar lakossága számára, még ha utófinanszírozással is, de rendkívül fontos segítséget nyújt, éppen a vízumkényszer okán.

A bizottsági tárgyalás során megállapítható, hogy a szervezeti rendnek megfelelően alapvetően a felelősségmegosztásra törekedett a Szülőföld Alap, akkor, amikor a magyar költségvetés pénzét úgy osztja el a határon túli intézmények, szervezetek között pályázati úton, hogy azoknak a pályázati prioritásait, céljait, eljárásait és döntéseit nem magára vállalja, nem egy hivatal végzi, hanem a határon túli képviselők felelősségmegosztási rendszerében. Azok tudják legjobban, hogy hol szorít a cipő, akik ezt a támogatást, ezt a segítséget igénylik. Ezt a rendszert jónak tartjuk, ebben a rendszerben nagyobb biztonságot látunk a tekintetben, hogy ténylegesen a szükségszerű helyekre megy a támogatási forrás.

A mi bizottsági ülésünkön nem hangzott el kritika a tekintetben, hogy vannak szervezetek és intézmények, amelyek a Szülőföld Alapból úgymond évek óta támogatást kapnak, hiszen pontosan ezek azok a nagy jelentőségű szervezetek, intézmények, amelyek a magyar identitás, kultúra, nyelvápolás, oktatás területén kiemelkedők. Mi ezt inkább értéknek tekintjük, semmint kritikának.

Ugyanakkor nagyon fontosnak tartjuk megemlíteni - én személy szerint egyébként képviselőként a KMKF oktatási és kulturális albizottságának társelnökeként Kárpátalján néhány konkrét intézményben tapasztalatot szereztem a kisebb összegű helyi elosztást illetően -, hogy ott több kritika érte, s ez is nyilván az ismert magyar kultúránk része, hogy minél közelebb van a döntés, annál jobban kritizáljuk, minél távolabb van, annál inkább elfogadjuk, nos, a lényeg az, hogy amivel tovább lehetne lépni, hogy a pályázók számára ezt az egész működési mechanizmust talán propagálni kellene. Kik azok a szervezetek helyben, kik azok a képviseletek, amelyek ezekben a pályázati kiírásokban az ő helyi érdekeiket képviselik, jól képviselik-e és megfelelő arányban.

Azt remélem, hogy az oktatási és tudományos bizottság egyhangú támogatása és szakszerű munkája segítheti a parlamenti döntést. Elfogadásra javasoljuk.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu