HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm a figyelmet azoktól, akik még itt vannak a teremben. Az utolsó néhány hozzászóláshoz annyit szeretnék hozzátenni, hogy azon szerencsések közé tartozom, aki országgyűlési képviselőként az előző ciklusban kistérségi társulási elnökként részt vehettem több olyan átadáson, több olyan program elindításán - iskolafejlesztési programoknál vagy útprogramoknál -, ahol együtt álltunk a másik oldal képviselőjével vagy az adott polgármesterrel, függetlenül attól, hogy milyen oldali volt, és együtt tudtunk örülni. Én nagyon hiányolom ezt a parlamentben.

Valamint azt is hiányolom, ami számomra ennek a mai napnak egy nagyon komoly tanulsága volt, hogy azzal kellett szembesülni, hogy valóban válság van. Válság van kívül és belül, válság van a gazdaságban, de azt gondolom, hogy még nagyobb válság van az összefogás, az együttműködés képtelenségében is. Mert itt vitatkoztunk reggel 8-tól idáig, de igazából olyan közös javaslatok, fejlesztések nem fogalmazódtak meg, amelyekkel majd a költségvetés következő szakaszában együtt tudnánk jobbítani a költségvetést.

De a válság kezelésének van egy, a hétköznapi ember számára is felfogható és még a közgazdasági irodalomban is megtalálható logikája, ami úgy szól, hogy a változások kezelésének, a változások, a válság irányításának a következő lépéseken keresztül van esélye: szembenézni a tényekkel és a valósággal, felkészülni a legrosszabbra, stratégiai célokat megfogalmazni még ilyen helyzetben és hosszú távra is, és mindezt a mögötte lévő embereket is figyelembe véve tenni. Ez egy olyan dolog, amit helyenként tanítunk az iskolában, aztán nem tudunk gyakorolni, vagy nem vagyunk erre felkészülve.

Nézzük ezeket a dolgokat sorban! A valóság az, hogy a bevételi oldalon - s ezt itt képviselőtársaim többször elmondták már - a 2009-10. évi válság eredményei miatt a GDP 7,6 százalékos csökkenése van, ami azt jelenti, hogy körülbelül egyhavi bevétellel kevesebbet lehet elkölteni. Ez tény, ez az, amivel szembe kell nézni. Mi lehet a legrosszabb? Két rossz lehet, amiről többen beszéltek már képviselőtársaim a teremben. Az egyik az, hogy azt mondjuk, mindegy, hogy mit csinálunk. De ez így nem igaz, hiszen felelősségünk van aziránt, hogy megtartsuk a magyar gazdaságot azon a szinten, hogy mondjuk, a következő évben, amikor egy versenyben fogunk elindulni másik országokkal, reményeink szerint a válságból kilábalva, akkor a gazdaság működőképes legyen. Azt gondolom, mindannyiunk felelőssége, hogy ezzel szembenézzünk és hogy eszerint cselekedjünk.

Azt is mindannyian tudjuk, és szembe kell néznünk azzal - ezt is fideszes képviselők mondták -, hogy visszamenőleg lehet mutogatni, de tény, hogy mindannyiunk közös célja az, hogy elérjük az eurózóna védelmét. Ehhez képest olyan költségvetést kell készíteni, úgy kell a következő évekre készülni, hogy erre megmaradjon az esélyünk. A hozzászólásokban az európai parlamenti képviselők, az Országgyűlés képviselői, jobb- és baloldaliak, ellenzékiek és kormánypártiak is sok olyan stratégiai irányt fogalmaztak meg, ami szerintem is vitathatatlan. Nagyon sokszor elhangzott a közbiztonság kérdése, elhangzott az igény és a szükség az adócsökkentésre, mindegyik oldalon szinte mindenki megfogalmazta, hogy szükség lenne munkahelyek teremtésére, és arról is nagyon sok szó esett, hogy az összes rendelkezésre álló európai uniós és hazai forrásnak szükséges az összehangolása, és az egymást erősítő, a hazai és az EU-s forrás egymásra támaszkodó hatékony felhasználása.

Mi is tudjuk ezen az oldalon, hogy bizony nagyon sok hiba van itt. Mindannyian szembesülünk azzal - korábban már javaslatokat is tettünk ebben -, hogy hogyan tudunk változtatni azon, hogy több eséllyel induljanak a civil szervezetek a felhasználásokban. Erre nem olyan régen tettünk egy módosító javaslatot is. Mindannyian tudjuk, hogy szükséges módosítani - erről is beszéltek képviselőtársaim - azt, hogy egy LEADER-programban eredményesebb legyen a felhasználás, de ennek például az is feltétele, hogy helyben ne csak a döntések legyenek meghozhatók, hanem a felelősség úgy is lekerüljön, hogy akkreditálva legyenek ezek a közösségek arra, hogy részt tudjanak venni aktívan az elbírálás folyamatában.

Nézzük azt, hogy láthatók-e ezek a mindannyiunk által fontosnak tartott irányok a mostani költségvetésben! Néhány tételben egészen biztosan. Itt elhangzott a Házban az, hogy általában 10-7 százalék az, ami minden területen megjelenik csökkenésként, de a közbiztonságra a rendőrség költségvetését is magában foglaló IRM költségvetésében 2,6 százalékos a növekedés. Igen, fontosnak tartjuk mindannyian a közbiztonságot, és erre a költségvetés forrásokat is biztosít.

Aztán mindannyian elmondtuk, hogy abban az időben, amikor nagyon nagyok a társadalmi különbségek, amikor nagyon sokan vannak a leszakadók, akkor nagyon fontos, hogy ne legyenek olyanok, akik végképp kiesnek ezen a hálón. Néztem egy adatot, hogy mit mutat ebben a költségvetés. A társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatásokat magában foglaló kiadások az összes kiadás között magasabb arányt képviselnek ebben az évben, mint korábban. Persze, megint mondhatnám, hogy igaza van annak, aki azt mondja, hogy de ennek rossz a belső aránya. Az viszont nem vitatható, hogy ebben az évben ilyenfajta biztonságot mindannyiunknak garantálni kell.

Aztán nézzük meg, hogy a sokat emlegetett foglalkoztatás területén hogyan állnak a terhek. Elmondhatjuk, hogy ezen a területen a munkáltatók által fizetendő járulék mértéke ebben az évben 27 százalékra csökkent. Nem vitatható, hogy ezen a tényen túl vagyunk.

(20.40)

Azt is látjuk a költségvetésben, hogy bővültek az "Út a munkához" program lehetőségei két irányban. Az egyik a közhasznú munkára való kiterjesztése, a másik pedig, hogy most már nem csak az önkormányzatok, ahol tudjuk, sok probléma volt azzal, hogy az egyik önkormányzat képes és alkalmas volt ilyen munkahelyeket megszervezni, megteremteni, annak körülményeit biztosítani, és van, amelyik nem; ezért fontos, hogy ebbe más partnerek is beszállhassanak, különböző területeken a közcélú foglalkoztatásra is teremtsünk lehetőségeket.

Elhangzott ez a vita itt, hogy az uniós források hogyan állnak. Tényszerűen azt mondták, hogy csökken ebben az évben. A számok nem ezt mutatják. 2009-ben a végeredmény várhatóan 868,5 milliárd forint lesz, 2010-ben 922 milliárd lesz felhasználható, és abban mindannyian bízunk, hogy javul az intézményrendszer, hogy a pályázók jobban felkészültek lesznek, hogy azok az átcsoportosítások, amelyek például kimondottan a kis- és középvállalkozások támogatásának megteremtésére irányulnak, eredményesek lesznek, és így tudunk ebben is előrelépni közösen.

Ebben a stratégiai gondolkodásban az volt az utolsó tétel, hogy meg kell néznünk, hogy ezek mögött a stratégiai irányok mögött ott van-e az ember. Mondom ezt, mint aki az Országgyűlésben és ezen belül a kulturális bizottságban folyamatosan az oktatás, a kultúra területére figyelek, hogy igen, meg kell néznünk ezt is. Merthogy segítenünk kell az embereknek az alkalmazkodóképesség, a hiányzó kompetenciák megszerzésében, az alapoktól a szakmai képzésen át a felsőfokú képzettség megszerzésében is, hogy olyan hasznos tudásokat tudjanak megszerezni az állampolgárok, ami segítheti őket a munkaerőpiacra való belépésben vagy az oda való visszataláláshoz. Azaz fontos az oktatás minden szintje, és fontos az élethosszig tartó tanulás, ami már egy kicsit túlmutat a klasszikus oktatási rendszeren is.

És van még egy téma, amit többen emlegettek itt, ez pedig a közösségek megerősítése volt. Ez a terület az, ahol kimondottan a kultúrával is foglalkozni kell. Elhangzott itt a teremben dr. Gyimesi Endrétől, amit sokszor idézett már Arisztotelésztől, hogy a kultúra lehet ékesség, és lehet menedék akkor, amikor rossz helyzetben vagyunk. Igen, meg kell nézni, hogy ez a költségvetés erről mit mond. A kulturális terület költségvetése, erről szóltak már előttem is, 3,6 százalékkal kevesebb, mint az előző évben. Mondhatjuk azt, hogy a többi területhez viszonyítva ez szűkebb csökkenés, de nézzünk egy picit bele ebbe a számba. A fejezeti kezelésű előirányzatok között fontos az, és azt gondolom, ez is tény, hogy meg kell tartanunk azokat a folyamatokat, amelyeket elkezdtünk, azokat a nagyberuházásokat, amelyeket elindítottunk, a múzeumi rekonstrukciót, az örökségvédelmi fejlesztéseket. Ezek megmaradtak, a regionális operatív programokban és ágazati programokban vannak jelen.

A kulturális alapítványok és közalapítványok támogatása a 2009. évi szinten van. Ahol nagyobb a csökkenés, az a gazdasági társaságok területe, de itt például olyan korábbi elkötelezettségek vannak, mint a Művészetek Palotája büdzséje, amelyről tudjuk, hogy több kormányon keresztüli kötelezettségvállalás volt, itt legfeljebb a szerződés újratárgyalásával tudnánk új helyzetet teremteni.

De nézzük meg, hogy melyik az a néhány terület még, ahol úgy gondoljuk, hogy a vidék, a közkultúra fejlesztése is nagyon fontos. Ezek a programok hol tartanak? Elindítottuk az előző évben a "Nagy kultúra" programot, ami kimondottan arra irányult, hogy gyermekek, fiatalok, később idősek is hozzá tudjanak férni a közös kincsünk, közös örökségünk megtekintéséhez. Ez a program a társadalmi megújulás operatív programjában megy tovább. Balla Mihály képviselő úr, aki nagyon hosszan kitartott itt a teremben, emlegette azt, milyen fontos az, hogy a kistelepüléseken, ahol már nincs iskola, legyen egy olyan helyi közösségi szolgáltatás, amely ott tartja az értelmiséget, amely információt nyújt az ott lévőknek, amely segít eligazodni nekik. Nos, erre az integrált közösségi szolgáltató terek programja indult el, amelynek magam vagyok az egyik felelőse, és ennek a működésre is fordítható része szerepel a büdzsében.

Nagyon fontos a komplexitást megnézni, mert vannak olyan programok, amelyek sem az uniós forrásokban, sem az ágazatiban nem szerepelnek. Ezek szerepelhetnek például a Nemzeti Kulturális Alap programjában, ami kimondottan programfinanszírozás, és egy előző évi intézkedés nyomán ez a büdzsé megnövekedett, hiszen most a Szerencsejáték Alapból kapja a forrásokat, nem a korábbi befizetésekből. Így ez a 10,1 milliárd forintra bővülő forrás szintén néhány dolgot segíthet majd, amit képviselőtársaim itt említettek a teremben, az emlékházak, a tájházak, a műszaki örökség megújítását célzó, a múzeumi állományvédelmi program, vagy a kortárs könnyűzenei kultúra támogatása, vagy a Tengertánc-program. Ezek azok, amelyekre itt találhatunk még forrást.

És talán meg egyet, mert ezt is emlegette Gyimesi Endre, hogy milyen fontos az, hogy a múzeumok, amelyek elindultak a fejlődés útján, az Alfa-programban folytatódjanak. Nos, erre megmaradt a költségvetésben az úgynevezett könyvtári közművelődési és múzeumi érdekeltségnövelő program, ami ráadásul arra épül, hogy azok pályázhatnak erre, azok a közösségek, azok az önkormányzatok, amelyek maguk is hozzátesznek ehhez, egy kölcsönös érdekeltség jelenhet meg.

Összességében egy területen van egyetértés közöttünk, hogy a kulturális területen is nagyon fontos, hogy az úgynevezett alapnormatívák, amelyek ténylegesen csökkenést szenvedtek ebben az időben, legalább megmaradjanak nevesítve a következő időszakban. Ez ügyben országos szervezetekkel folytattunk tárgyalásokat, amelyekkel együtt erre a területre javaslatokat fogunk még tenni.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu