FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mint ahogy a bizottsági vélemény elmondásakor jeleztem, a 2010. évi költségvetési törvényt megalapozó javaslatcsomagot tartalmazó 41 törvényből 5-tel, a feladatkörünkbe tartozókkal szeretnék foglalkozni.

Az első a szociális törvény módosítása, amelynek egyik passzusa előírja, hogy az önkormányzatokhoz hasonlóan a nem állami fenntartók is kötelezettek az egyházi kiegészítő támogatás öt évre eső összegének megtérítésére, amennyiben intézményt adnak át egyházi fenntartóknak. Kétségtelen, első látásra elég szigorúnak tűnik ez a szabályozás, az is. (Babák Mihály: Diszkriminatív.) Mégis azt kell mondjam, hogy sajnos indokolt.

A szociális egyházi kiegészítő támogatás évenkénti növekedése és a helyi tapasztalatok egyaránt igazolják, hogy az utóbbi időben rohamosan megnövekedett, növekszik az intézményátadási hajlam, egyértelműen az előnyösebb, magasabb normatíva miatt. Ez a gyakorlat a központi költségvetésnek kiszámíthatatlan többletterhet jelent. Még világosabban fogalmaznék: az egyháznak történő intézményátadás, pontosabban: az egyházi feladatátvétel már régen nem a vallásszabadságról, régen nem az ellátott igényéről, döntési szabadságáról szól csak, hanem üzlet is. Az intézmény feletti rendelkezés jogát átveszi a fenntartó egyház, a feladatot pedig gyakorlatilag 100 százalékban nagyvonalúan finanszírozza az állam, amiből jut is, marad is, stabilan és az ágazat átlagánál jobban meg lehet élni ebből a tevékenységből.

Indokolt tehát a szigorítás, mert a mindenkori költségvetés számára teszi kiszámíthatóbbá a kiadásokat. Más kérdés, hogy ez a változtatás nem oldja meg a civil fenntartók valóban létező problémáját, amit az alulfinanszírozás diszkriminatív módon náluk okoz. (Babák Mihály: Van képe erről beszélni! Kirabolják az egyházakat.) Válságköltségvetésben persze nem várható el a probléma rendezése, de meggyőződésem, hogy tarthatatlan az az állapot, hogy a civilek már 73 százalékkal kapnak kevesebbet, mint az egyházi fenntartók.

Az előbb említett kérdéskörrel csak részben függ össze, de részben összefügg a közoktatási törvény azon módosítására vonatkozó javaslatnak az a része, amely áttekinthetőbbé kívánja tenni az egyházi kiegészítő támogatás megállapításának szabályait. E célkitűzés indokoltságát alátámasztja egy 2008. évi ÁSZ-jelentés egyik közbenső változatának néhány mondata. Idézem: "Az eltérő álláspontok mögött - mármint az egyházak és a kormányzat eltérő álláspontja mögött, ezt én teszem hozzá, hogy érthető legyen - a számítási tételek tartalmára vonatkozó pontos, egyértelmű szabályozás hiánya húzódik meg." Majd a jelentéstervezet javasolta azt is a kormánynak, hogy gondoskodjon a támogatás tételeinek egyértelmű, pontos meghatározásáról. (Babák Mihály: Kutya vacsorája.) Kétségtelen, hogy az idézett jelentés egy hónappal később már mást mondott, de az ÁSZ-álláspont gyors színeváltozásának hátterébe én most nem mennék bele. Egy dolog biztos, hogy ha az ellenőrző szervezet műhelyeiben gyökeresen eltérő vélemények alakulhatnak ki, akkor a szabályozást rendezni érdemes. Támogathatónak tartom tehát a törvénymódosítást. (Babák Mihály: Lelked rajta!)

És megyek tovább: a benyújtott javaslat szerint az 1 százalékos törvény - nem mondom a hosszú nevét, mindenki érti így is, és már sok szó esett róla - a jövőben egységesen kétéves türelmi időt követel meg az egyházaktól is ahhoz, hogy a magánszemélyek a személyi jövedelemadójuk 1 százalékát részükre felajánlhassák. Tekintettel a civil szervezetek ehhez hasonló és elfogadott gyakorlatára, támogatandónak ítélem én is a javaslatot, különösen, hogy a legutóbbi 1 százalékos törvénymódosításnál ellenzéki képviselőtársaink is nagyon szorgalmazták ezt a változtatást, és most meglepve látom, hogy a benyújtott módosító javaslatukban nem értenek egyet önmagukkal.

Tudom, kevésbé találkozik az egyházak igényével, és mi sem örülünk annak a javaslatnak, amely az 1 százalékos szja-felajánlás állami kiegészítését veszi vissza - mint ahogy erről ugyancsak már szó esett - a vatikáni megállapodás szintjére, azaz a 0,5 százalékra. Ezt a módosítást semmi más nem indokolja, mint a gazdasági világválság kényszere. Ha nincs a muszáj, akkor senkinek nem jutott volna eszébe. Én személy szerint is jónak tartottam a kiegészítés tavaly belépett 1+1 forintos rendszerét, ami arról szól, hogy az állam ugyanannyit tesz hozzá a felajánlott összeghez, mint amennyiről az állampolgárok rendelkeztek. Zárójelben jegyzem meg csak, államtitkár úrhoz is meg Pettkó úrhoz is kapcsolódva, hogy én azért össze is számoltam, hogy 2007 és 2009 között, az MSZP-kormányzás ideje alatt összesen 35 milliárd forinttal kaptak többet egyházi kiegészítő támogatásként az egyházak annál, mint amennyit a vatikáni megállapodás az állam számára, jelzem, 2001-ig előírt. Én azt hiszem, hogy érdemes méltányolni ezt a nagyvonalúságot.

(11.00)

Azt is szeretném megjegyezni itt és most, hogy már benyújtottuk azt a törvénymódosító javaslatot, amivel szeretnénk alátámasztani azt az elkötelezettséget, hogy csak egyéves visszalépésre gondolunk természetesen, és utána indokoltnak tartjuk az 1+1-es rendszer folytatását.

Ezzel együtt nem tudok mást mondani ezzel kapcsolatban, mint hogy köszönet jár az egyházaknak, mint mindenkinek azért, hogy ha tudomásul veszik és megértik ezt a visszalépést. Ha belátják, a válság hatása és a jövő, már a közeljövő megalapozása érdekében vállalt takarékoskodás őket sem kerülheti el. Mint ahogy köszönetet szeretnék mondani a civil szervezeteknek is, hogy tudomásul veszik az NCA-törvény átmeneti módosítását, azzal, hogy ha a prognózisok igazak, 2011-ben már helyreállhat a rend, és megkapják a törvényben meghatározott összeget. Úgy vélem azonban, hogy válságos időkben a 7 milliárd forint sem kis pénz, és egy másik módosítással megteremtjük a feltételeket ahhoz, hogy érdeksérelmek nélkül előrehozzák a pályázatok kiírását.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu