RÓZSA ENDRE (MSZP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1993. évi LXXIX. törvény, azaz a közoktatásról szóló törvény módosításának vitájakor szinte joggal vetődik fel a kérdés (Felmutat egy iratot.): egy bekezdés, két összetett mondat képes-e elérni azt, amit szeretnénk? A válaszom egyértelmű: nem. Akkor feltehetjük a kérdést: van-e ennek értelme? Erre azonban most már határozott igennel válaszolok. Azért, mert egy jogállamban természetes, hogy törvényekkel és szabályokkal kell meghatározni az élet egyes területeit.

A következő kérdés: miért pont most kerül beterjesztésre ez a módosítás? Erre a válaszom az, mert most jutottunk el e területen arra a küszöbszintre, hogy kimondjuk: állj, és ne tovább!

Törvénymódosításunk lehetőséget ad arra, hogy az oktatási intézmények alapvető dokumentumában, a szervezeti és működési szabályzatban meghatározhatók azok a közoktatási intézmény biztonságos működését garantáló szabályok, amelyek megtartása kötelező a közoktatási intézmény területén tartózkodó szülőknek, illetve a közoktatási intézménnyel kapcsolatban nem álló más személyeknek.

A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy nem egy olyan módosításról van szó, ami miatt a szervezeti és működési szabályzatot újra kell gondolni. Azért vagyok kénytelen ezt így, ilyen formában megfogalmazni, mert amikor úgymond napvilágot látott e törvény módosítása, akkor bizonyos hangok megjelentek ezzel kapcsolatban, és azt fogalmazták meg, hogy egy újabb módosítás, egy újabb olyan feladat, amit az oktatási intézményeknek kell végezni, egy újabb adminisztrációs tevékenység; nemhogy inkább azzal foglalkoznának az intézmények, ami a dolguk, az oktató-nevelő munka.

Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselőtársaim! Igenis, társadalmunk eljutott odáig, hogy ez a kérdés rendkívül fontos dolog, és a szervezeti és működési szabályzatban ezt szabályozni kell.

Szeretném itt a tisztelt Ház előtt is elmondani, és képviselőtársaimon túl az oktatási intézmények dolgozóinak - úgy is fogalmazhatnék, hogy kollégáimnak -, hogy ez csak egy lehetőség, amellyel a közoktatási intézmény a biztonságos működés érdekében élhet. A fentiekből következik, hogy az intézmények tantestületeinek, az iskolaszékeknek, a diákönkormányzatoknak és a szülői közösségeknek ajánlott megvitatni, hogy éljenek ezekkel a jogosítványokkal. Hiszen köztudott mind a pedagógustársadalom előtt, mind pedig azok előtt, akik az oktatási intézmények működésével kapcsolatban jártasak, hogy ahhoz, hogy egy ilyen módosítást végrehajtsunk, alapvetően fontos az, hogy a tantestületen túl kikérjük a szülők, kikérjük a diákok véleményét ebben a kérdésben.

Tisztelt Parlament! Volt-e már olyan konfliktus, amely szükségessé teszi a szabályozást? Várható-e, hogy a közeljövőben szükségessé válik ez a szabályozás az oktatási intézményekben? Természetesen lesznek olyan oktatási intézmények, amelyek nem élnek ezzel a lehetőséggel. Más oktatási intézményeknél már a szervezeti és működési szabályzat ilyen vonatkozásban történő megvitatása is elérheti a kívánt eredményt, hiszen a témának a felvetése, az a gondolat, amelyet idehoztunk törvénymódosítás tekintetében, joggal vetheti fel azt a kérdést, hogy amikor a tantestületek, illetve az iskolaszékek megvitatják ezt a témát, akkor egyértelműen olyan állásfoglalást hoznak, hogy ezzel kivitattuk ezt a témát, kivitattuk ezt a gondolatot, nekünk nem szükséges ezt szabályozni. Ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy az intézmények többsége vélhetően élni fog ezzel a lehetőséggel.

Bizonyára sokan teszik fel a kérdést: miért van szükség ilyen szabályozásra?

Tisztelt Képviselőtársaim! Sokak előtt ismert, hogy az elmúlt években több alkalommal alakult ki a közoktatási intézményekben olyan konfliktus, amely megzavarta az ott folyó oktató-nevelő munkát. Az ilyen jellegű információknak úgymond a közreadásában a média jeleskedik. Nagyon-nagyon fontos dolog az, hogy a valóságot, egy oktatási intézményben megtörténteket ne fedjük el, hozza át a média, de ne abból a szempontból, hogy kérem szépen, ez egy információadáson túli hírhajhász téma legyen. Tehát nagyon-nagyon fontos dolog az, hogy igenis a nyilvánosságra szükség van, ellenben azt meg kell fogalmazni, hogy az oktatási intézményeink döntő többségében hál' istennek olyan atrocitások, olyan gondok, problémák nem fordultak elő, amelyek szükségessé tennék ezt a módosítást. De ellenben előre kell tekinteni, figyelni kell ezekre a dolgokra.

Tisztelt Képviselőtársaim! A hatályos rendeletek alapján azonban csak azokkal szemben lehet eljárni konfliktus esetén, akik az intézményben munkát végeznek, illetve akik az adott intézménybe felvételt nyertek. Tehát végső soron egyszerűen úgy is fogalmazhatnánk, hogy aki munkaviszonyban áll az adott intézménnyel vagy az intézmény területén dolgozik, illetve a tanulóifjúságra vonatkozik a jelenlegi jogszabály.

Ez a javaslat ahhoz teremti meg a törvényi kereteket, hogy az adott intézménnyel közvetlen jogi kapcsolatban nem álló személyekkel szemben is lehessen eljárni. Köztudott, hogy egy oktatási intézménybe nagyon sok személy juthat be. Nyilván azok, akik bejutnak egy oktatási intézménybe, elsősorban ügyintézés céljából mennek be, és mindenképpen jó szándékkal, a saját dolgaik vagy gyermekeik dolgának az intézése végett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára önök is fel tudnának sorolni a közelmúltból olyan példákat, amikor közoktatási intézményekbe belépő szülő vagy más rokon konfliktusba keveredett pedagógusokkal, intézményi dolgozókkal, ott tanulmányokat folytató diákokkal.

Az oktatási intézmények az elmúlt időszakban az intézmény területére belépni szándékozókkal kapcsolatban számtalan lehetőséget próbáltak ki. Alapvető dolog, hogy egy közoktatási intézménybe biztosítani kell a belépést. Azonban az is elvárt követelmény, hogy a közintézmény területére illetéktelen személy ne juthasson be, illetve ott ne tartózkodhasson. Az intézmények többsége már felnőtt személyekkel portaszolgálatot hozott létre. Ismert az, több évtizedes hagyomány, hogy a diákok egy intézmény bejáratánál szolgálatot látnak el. Ellenben a társadalmunkban levő különböző konfliktusok sajnos elvezettek oda, hogy megjelentek az oktatási intézményekben az őrző-védő szolgálatok. Megjelentek azok a személyek, akik arra hivatottak, hogy illetéktelen személyeket szűrjenek ki, ami bizonyára nagyon-nagyon jó dolog, de több évtizedes pedagógusi múlttal rendelkező személyek számára olykor-olykor ez egy kicsit visszataszító.

A portaszolgálat mellett megjelent más gyakorlat is, például a belépőkártyával való közlekedési lehetőségnek a biztosítása. Ennek kétségtelenül vannak előnyei is, hiszen lehet egyértelműen bizonyítani azt, hogy ki mikor lépett be vagy ki, ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy ennek vannak hátrányai is; nem biztos, hogy a kártya mindig rendelkezésre áll, nem biztos, hogy megfelelő módon működik. Azon túlmenően, hogy portaszolgálat van, belépőkártyával való beléptetés, van, ahol a hagyományos kapuzárást alkalmazzák.

A fentieken túl azonban legalább ilyen fontos az oktatási intézmények területének gyors és biztonságos elhagyása is.

(12.50)

Egy oktatási intézményben adódhat rendkívüli esemény, amikor a zárt ajtó számtalan veszély forrását eredményezheti. Természetesen az iskolában végrehajtott működési szabályzat a módosítás tekintetében hallatlanul fontos, és amikor kivitatják a tantestületek, kivitatják a szülői szervezetek, a diákok, hogy hogyan legyen megfogalmazva a szervezeti és működési szabályzatban esetleges illetéktelen személyeknek a belépése, akkor ez minden ott dolgozó vagy ott tanulmányokat folytató gyermek számára teljesen természetes. Ellenben ezt a módosítást el kell juttatni, és tudomására kell hozni azoknak is, akik nem ottani dolgozók és nem ott folytatnak tanulmányokat, tehát esetleg csak időlegesen szeretnének az oktatási intézmény területére belépni.

Joggal vetődik fel a kérdés, a szabályok megsértőivel szemben legyen-e, lehet-e valamilyen retorzió. A különböző vélemények e tekintetben rendkívül megosztottak. Vannak olyanok, akik azt fogalmazzák meg, hogy igen, retorzió nélkül ez a módosítás semmit sem fog érni. Mások azt mondják, hogy már ennek a szervezeti és működési szabályzatba való bevétele mindenképpen egy lépés afelé, amely célt szeretnénk elérni.

Mindenképpen fontos dolog az, hogy azok számára, akik az oktatási intézményeknek a szolgáltatásait akarják élvezni, az oktatási intézményekkel kapcsolatos lehetőségeket szeretnék a mindennapok részévé tenni, azok tudjanak az oktatási intézménybe bejutni, ott dolgozni. És hallatlanul fontos nekünk, hiszen, ahogy körülnézek itt a teremben, páran vagyunk, de mindannyian pedagógusok vagy pedagógus végzettséggel is rendelkeznek. Hozzá kell tenni azt, hogy nekünk kötelességünk, hogy igenis fogjunk össze, mi fogjunk össze a pedagógustársadalomért, és tegyük meg ezt a lépést az iskola, a pedagógusok, az ott tanulmányokat folytató diákok érdekében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nekünk ugyan a jogszabályok megalkotásában kell élen járni, de lépnünk kell sürgősen, mindaddig, amíg az agresszió nem uralkodik el az oktatási intézményekben, mindaddig, amíg nem torkollik netán erőszakba. Az idő sürget, fel kell ezt ismernünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, nagyon sokan tudjuk azt, hogy hazánkon túl, más országokban sajnos olyan cselekmények is lezajlottak már a közelmúltban, amelyek egyáltalán nem oktatási intézmények területére valók. Sajnos nagyon sok tragédia, nagyon sok gond és probléma volt, amelyről a média tudósítani szokott. Nekünk össze kell fogni, és amennyiben e területen összefogunk, én úgy gondolom, nagyon sok minden gondot, problémát meg tudunk előzni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Valljuk be, az iskolában kialakult, idevonatkozó konfliktushelyzetek nem teljesen új keletűek. Néhány évvel ezelőtt már több oktatási intézményi dolgozó ellen zajlott le atrocitás; ezek mind-mind nyilvánosságot kaptak. Azt is el kell mondani, hogy a bizottsági vitán, illetve azt megelőzően a szakszervezetekkel való tárgyalás során a szakszervezetek teljesen természetesen megfogalmazták azt, hogy át kell tekinteni az idevonatkozó jogszabályokat. Ezt tesszük most, és úgy gondolom, hogy ez a módosítás lehetőséget biztosít arra, hogy a szakszervezetekkel együtt tudjunk ennek érdekében lépni. A fenti javaslaton túl a szakszervezetek kinyilatkoztatták azt is, hogy hajlandóak az okok feltárásában, a megoldások keresésében is részt venni. Ezt ezúton is szeretném megköszönni, és kérném a szülői szervezeteket is arra, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a gondolataim elején megfogalmazott két mondat, igen, váljon az oktatási intézmények részévé.

Az oktatási intézményben történtek okai azonban túlmutatnak az intézmények falain. A bajok igazi forrása nem a tanteremben kezdődött. Joggal vetődik fel a kérdés, a politika is felelős-e a kialakult helyzetért. Valljuk be őszintén, nekünk is van részünk ebben. Amikor a szülők és a diák azt látják, azt hallják, hogy felelős emberek hogyan viselkednek vagy hogyan beszélnek, amikor általuk ismert személyek önbíráskodnak, nem tartják be a rájuk is vonatkozó szabályokat, akkor sokan úgy gondolják: akkor nekünk is lehet ezt. Kérem képviselőtársaimat, járjunk elöl a példamutatás terén is. A jelenlegi társadalmi konfliktusokból csak összefogással menekülhetünk ki. Nagyon fontos, hogy e téma kapcsán vitassuk meg a legfontosabb gondolatokat.

Mielőtt képviselőtársaimmal együtt benyújtottuk ezt a törvénymódosító javaslatot, nagyon sok irodalmat néztünk át, nagyon sok megbeszélést folytattunk le. Engedjék meg, hogy egy általam tisztelt és ismert személy, dr. Pataki Mihály, a Pedagógus Szakszervezet egyik felelős vezetőjének a gondolatát olvassam fel. "A társadalom csak akkor marad életképes, ha a tudás, a magas szintű oktatás újratermelését biztosító, megbecsült pedagógusok zavartalanul tudják végezni a munkájukat. Védettséget kellene kapni a pedagógusoknak."

Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy ezt a témát nem kell ugyan túlragozni, de hallatlanul fontos dolog az, azon túlmenően, hogy helyén kezeljük, tegyünk meg itt, a Ház falain belül és az oktatási intézmények területén mindent annak érdekében, hogy tudjunk érvényt szerezni ezen módosító indítványoknak. Ez a módosító indítvány ellenben akkor lesz csak valós, hogyha a fenntartók gondolatával, a fenntartók céljaival és célkitűzéseivel is fog találkozni. Nagyon-nagyon fontos, hogy e területen társadalmi összefogás szükséges, s akkor biztos vagyok benne, hogy elérjük célunkat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Erre itt a lehetőség, lépjünk ennek érdekében, mert most még lehet, még nem késő.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Forrás: parlament.hu