DR. HORVÁTH JÁNOS, az Országgyűlés korelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy én is tisztelettel köszöntsem az alakuló ülés valamennyi képviselőjét, vendégeinket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri ezeket az ünnepélyes pillanatokat.

Szomorú kötelességemnek teszek eleget azzal, hogy tájékoztatom önöket három voltképviselőtársunk haláláról.

Raj Tamás képviselő úr az első szabadon választott országgyűlési ciklusban az SZDSZ képviselőcsoportjának tagja volt.

Dragon Pál képviselő úr az első ciklusban a Független Kisgazdapárt, majd 2009-től az MDF-frakció tagja volt.

Toller László képviselő úr 1994-től az MSZP képviselőcsoportjának tagjaként dolgozott.

Kérem önöket, hogy néma felállással adózzunk elhunyt képviselőtársaink emlékének. (A teremben lévők felállva adóznak az elhunytak emlékének.) Kérem, hogy foglalják el a helyüket.

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Honourable Ambassadors! Your Excellencies! Főméltóságai Magyarországnak! Kedves Vendégeink! Tisztelt országgyűlési Képviselő Hölgyek és Urak! Engedtessék meg nekem, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlésének megalakulása órájában megosszak önökkel néhány időszerű gondolatot. Mielőtt ezt tenném, ezt elkezdeném, ezelőtt kívánom üdvözölni az Országgyűlés üléstermében részt vevő, határon túli magyarok küldötteit. (Nagy taps.) Nevezetes, ünnepélyes pillanat ez, és tudjuk azt, mert szándékunk, hogy folytatása lesz ezeknek az üdvözlő szavaknak. Ez az Országgyűlés tenni kíván e tekintetben olyan dolgokat, amelyekkel eddig is adósai voltunk önmagunknak. (Taps.)

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindnyájunknak, akik itt most összegyűltünk és a Magyar Országgyűlést megalakítjuk, vannak témái, gondjai, amiket munkálni kíván, amiket azért hozott, mert a választói kívánják, vagy a magunk kívánsága, felkészültsége nyomán mint missziót kívánjuk folytatni. Hosszú sora lenne ezeknek a témáknak, ha felsorolnánk őket, de hát az elkövetkezendő esztendőkben ezekre sor kerül. Nekem is vannak ilyen témáim. Szívügyem a magyar alkotmány - úgy mondom - furcsaságai, továbbá a magyar gazdasági élet furcsaságai, az, hogy mennyire lemaradtunk magunk mögött. S talán még egy harmadikat is említhetek: a jövedelmek és vagyontárgyak újraelosztását. Nos, ezek mind témák; a magaméit említettem.

Engedtessék meg, hogy itt most egyetleneggyel néhány percben foglalkozzam. Azért is, mert szívügyem, azért is, mert az országnak gondja, s azért is, mert mesterségem. A közgazdaságtan-tudományok professzora nem szűnik meg azzal, hogy politikus lesz. A téma: újraelosztások és juttatások a gazdaságpolitikában. Témánk lesz ez az elkövetkezendő esztendők során különböző csomagolásban és megközelítéssel. Az egyén életkörülményeit csakúgy, mint a társadalom viszonyait hatásosan formálja úgy a vagyon, mint a jövedelem mérete és eredete. Függ tőlünk, függ ezektől az életszínvonal, az általános közérzet, továbbá a fejlődés tempója. Fokozott figyelem kíséri bizonyos körülmények között - mint Magyarországon manapság - a vagyon és a jövedelem mérete mellett ezeknek a változásait.

(13.40)

Tehát a statikus állapoton túl a dinamikus folyamatok, az alakulások, a vagyonosodással egyidejű elszegényedés érezhetően hevíti a közvélemény felháborodását, egészen a krízis hőfokáig időnként, sőt fűtheti a politikai robbanás határáig. A felkészülés a fenyegető konfliktusok kezelésére, lehetőleg a megelőzésükre kívánatossá teszi a világos és közérthető elemzését, megértését ezeknek a témáknak.

Gyakran fejeződnek ki indulatos panaszok, amelyek feszítik a csalódottság érzését, olyan jelenségeket emlegetve, amikor a korábbi kommunista pártállam tulajdonviszonyai és kényszerített tervgazdasága gyakran álságos csődjeit követően hogyan terelődtek mellékvágányra a gazdaság, a piacgazdaság elvárásai, ígéretei és kilátásai. Valójában a tulajdonviszonyok perverz megerőszakolása fojtogatta és fojtogatja az egészséges piaci versenyt, a megbénító monopóliumok és regulációk szerepe érthető itt.

Az elmúlt rendszer húsz évvel ezelőtti felszámolásának egyik alapvető eseménye az állami tulajdonban lévő termelőeszközök privatizálása, a felelőtlen tékozlásokról ismert, köztulajdonban lévő termelőeszközök visszajuttatása az optimális hatásfok felé törekvő magántulajdon kereteibe. Mégsem történt az elvárások szerint, nem történt az elvárások szerint. A folyamat nem várt irányt vett. Az évtizedekkel azelőtt likvidált talentum szerepét nem annak utódai vették át. Az lett a gyakorlat, hogy azok a személyek, akik eladdig vezették a vállalatokat, továbbra is ők folytatták. A rendszerváltás éveiben hallható volt olyan érvelés is, hogy szívességet tesz az országnak bárki, aki hajlandó tulajdonába venni egy gyárat, mert ezáltal az állami költségvetés menekül egy támogatás kötelezettségétől - tudjuk, hova vezettek ezek a gondolatok.

A politika és intézményrendszer megváltozásának megfelelően magántulajdonosok megjelenése került napirendre. Ebben az eljárásban előnyös helyzetben voltak a vállalatok vezetői, akik alapvető adatok ismeretében - termék, technológia, munkaerő - képesek lettek befolyásolni az új magántulajdonosok megjelenését. Számottevő mértékben váltak ők is részvényesekké, társtulajdonosokká, majd igazgatókká, vezérigazgatókká. A rendszerváltozásnak ilyen formálódó modellje tette valósággá, hogy a kommunista pártállam funkcionáriusai megmaradtak irányító szerepekben a rendszerváltást követően.

A rendszerváltás ballépéseit kiábrándultan kritizáló, esetenként éppen kárhoztató közvéleményt irritálja az a fonák fejlemény, hogy a pártállam uralkodó funkcionáriusai váltak a polgári piacgazdaság vagyonos irányítóivá, azok, akik egykor a zsarnok diktatúra fellengzős zsarnokságával ócsárolták a magántulajdont, majd a fordulat után ők lettek a gazdag tulajdonosok. Persze a vagyon megszerzésének visszás módja felett etikai és köztörvényes aggodalmak jelentkeztek. Tetőzi a háborgást, ahogyan ennek az oligarchiának politikai megtestesítői az országot államcsődbe is kormányozták.

Hibás felületesség volna csupán az államigazgatás túltengésének tulajdonítani a jelenünk földrengés jellegű morajlását. Mert bizony a gazdaságpolitikának úgy az ügyetlensége, mint az álnoksága összefonódva együtt okozói a hanyatlás folyamatának. Még akkor is makacsul ragaszkodtak a rövid távú, önérdekű előnyök kiaknázásához, amikor már szinte senki sem kételkedik, hogy több kárt okoznak nemzetgazdaságunknak, mint zsákmányt önmaguknak. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

A helyzet megvilágításához hozzájáruló közgazdasági elemzés közérdek, jót tesz mindenkinek, még azoknak is, akiket aggaszthat a perverz újraelosztás újragondolása és számonkérése. A juttatások mérése, igen tisztelt képviselőtársaim, az, ami választ ad számos kérdésre. A huszadik század folyamán a közgazdaság-tudomány neoklasszikus tézisei fokozatosan kevésbé bizonyultak elegendőnek kezelni a technológia és a társadalom szövődményeit. Egyre inkább szükségessé vált a dimenziók átklasszifikálása a matematika, az ökonometria és a társadalomtudományok alkalmazásával. A mechanika hasonlatain túl biológiai koncepciók beemelésére is szükség volt. Említésre méltó, hogy mint tudományág, maga a matematika is éppen a közgazdaság-tudomány úttörő művei hozzájárulásának a teljesítménye, több magyar tudóst lehet említeni: Neumann Jánost és másokat e tekintetben, a játékelméletet, a katasztrófaelméletet. Mert bár a termelékenység és fogyasztás hatásfokát szofisztikált modellek fokozták, addig az elosztás és újraelosztás dimenziójában az előző korszak normái megmaradtak irányadónak.

Tisztelt Országgyűlés! Ilyen összefüggésben jelentőssé válik a törvényhozás szerepe, a mi dolgunk. A törvények alkotása vagy módosítása során új jövedelmek és új vagyonok keletkeznek, módosulnak a jövedelmi és vagyonállapotok. Mind a jövedelmi, mind a vagyoni értékek átalakulása lehet pozitív és negatív, tehát előnyös vagy hátrányos az érintettek számára. Az előny vagy hátrány formálódása különböző szerepekben érinthet személyt, társaságot, intézményt, lehet ő termelő vagy fogyasztó, eladó vagy vevő, munkaadó vagy munkavállaló, adózó vagy adószedő. Mikor egy terméket a jogszabály rendelkezése értelmében a versenypiaci árnál magasabb áron vagy alacsonyabb áron kell értékesíteni, akkor megjelenik egy burkolt juttatás. Hasonlóan megjelenik juttatás a szolgáltatások területén, a termelőeszközök piacán vagy a pénzügyi ágazatokban. Az ily módon keletkező juttatás értéke kiszámítható, tisztelt Országgyűlés, vagy legalábbis hibahatáron belül megbecsülhető, a közgazdaságtan juttatástudománya kész erre, az elmúlt évtizedekben jelentős eredményeket ért el. Így a juttatáshatás ismeretében világossá válik, hogy a megszületendő törvény hatására ki nyer és ki veszít, és hogy ez-é az az újraelosztás, amit a törvényhozó akar.

(13.50)

Ilyenképpen a gazdaságpolitika átláthatóvá válik, az Országgyűlés munkája eredményesebb és konfliktusmentesebb lesz, amikor a törvényjavaslatok szakszerű elemzés fényében tárgyaltatnak. Amikor én most kezdeményezem és javasolom a juttatáshatás alkalmazását a gazdaságpolitikában, kérni fogom a következő évek során a kormánytól eredendő törvényjavaslatok ilyen függelék csatolásával való elkészítését és érkezését az Országgyűlésbe.

Tisztelt Országgyűlés! Még néhány gondolat ehhez az analízis és törvényhozás összefüggéséhez. Egy olyan ökonometrikus modell áll rendelkezésünkre nekünk, törvényhozóknak, amely lehetővé teszi olyan tevékenységeknek eddigieknél fontosabb értékelését, amely bizony gyakran ködös volt vagy homályba veszett. Annak ismeretében, hogy a juttatásérték mennyiben tér el a kölcsön névértékétől vagy a piaci ártól, egyedülállóan hasznos eszköz kerül a döntéshozók kezébe. Ebben az értelemben válik világossá, hogy a juttatások gazdaságpolitikája az egész gazdaságpolitikának a szíve-lelke, mert a juttatások megfontolt alkalmazása révén a politikai döntéshozatal aránylag simán avatkozik bele a gazdasági folyamatokba. Így és csakis így lesz közérthető és köztudomású, hogy a valóságos értékben ki kap és mennyit, mikor és hogyan. A politika nyelvén szólva: ily módon megvalósul az automatikus átvilágítás. Úgy is tekinthető a helyzet, mint pénzügyi kedvezmények félreérthetetlen nyilvánossá tétele. Művelet lehetővé teszi ezeket a számításokat, minthogy pedig ez az eljárás lehetséges, ennek nem alkalmazása etikai mulasztás volna.

Befejezésül, tisztelt Országgyűlés, szabad legyen hozzáadni, hogy annak az útnak, amelyen elindulhatunk, mérföldkövei a bizalom, a kezdeményezés, a hatékony munka. Az is előrehaladásnak számít, hogy javulhat az emberek egymáshoz és az államhoz való viszonya, tisztul a közélet, oszlik a korrupció gyanúja, és tért nyer az a felismerés, hogy a közéleti, vállalati és magánéleti etika jó befektetés; jó befektetés a morális, etikus magatartás.

Tisztelt Országgyűlés! Ilyen gondolatokkal kívánok most hozzájárulni gondolkozásunkhoz, mert tudom, hogy ezek olyan eszközök, amelyeknek minél több hasznát vesszük, annál jobb törvényhozókká válunk.

Köszönöm a meghallgatást. Mielőtt továbbmennék, még egyszer köszönöm. (Taps.)

Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmány, valamint az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény rendelkezik a képviselői tisztséggel való összeférhetetlenségről.

Most felkérem Bana Tibor korjegyző urat, hogy tegye meg az összeférhetetlenséggel kapcsolatos bejelentéseket. Jegyző úr!

Forrás: parlament.hu