DR. GYÖRGY ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szerencsésebb képviselőtársaink nap mint nap gyakorolhatják a parkolás műveletét, közben valószínűleg azért sok bosszúság éri őket, és amikor ekként cselekszenek, sokan talán nem gondolnak arra, hogy itt is egy jogviszony alakul azokban a pillanatokban, amikor ezt a műveletet végrehajtják, és amikor ezt a jogviszonyt valakinek szabályoznia kell, akkor mennyi-mennyi szempontra kell figyelemmel lennie.

(14.30)

Egyfelől a szolgáltatást igénybe vevő szempontjaira, másfelől a település közlekedésszervezési, közlekedésszabályozási érdekeire és nem kevéssé lényeges kérdésként mindazokra a szabadságjogokra, amelyek a helyváltoztatás, a közlekedési szabadság, az egyéni szabadság jogait érinti.

A képviselőtársaim közül nagyon sokan tudják, vagy talán mindenki, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága hozott egy döntést, még tavaly november 18-án, amivel hatályon kívül helyezte azokat a jogszabályokat, amelyek ennek a jogviszonynak a rendeletalkotási felhatalmazásait fogalmazták meg, így az önkormányzati törvény 63/A. § (1) bekezdésének h) pontját és a közúti közlekedésről szóló törvény egy passzusát, mert úgy ítélte meg, hogy ezek a felhatalmazások nem elégítik ki az alkotmányosság követelményét, hiszen szűkszavúan és a jogbiztonság követelményeinek nem elegendő módon szabályozzák azt a környezetet, amelyben egy ilyen jogi szabályozásra adott felhatalmazás az önkormányzati rendeletalkotáshoz feltétlenül szükséges.

Az Alkotmánybíróság határozatában foglaltak teljesítése érdekében még az előző parlament mandátumának idején elindult egy jogalkotó munka, amely hónapokon keresztül folyt, és nyilván ennek a munkának a tartalmi részeit semmi értelme nem lett volna kidobni. Éppen ezért a javaslattevők - ahogy én ezt végignéztem - a törvényjavaslatok megfogalmazása során nagyon sok elemet átemeltek már ebből az elkészült törvénytervezetből, bizonyos részeiben azonban változtattak rajta. Ilyen módon került sor arra, hogy két képviselőtársunk az alkotmánybírósági határozatnak való megfelelés érdekében benyújtotta a T/24. és T/27. sorszámon tárgysorozatba vett törvénytervezeteket.

Ahhoz, hogy ezeknek a törvénytervezeteknek egy kicsit részletesebben érintve néhány szabályozási eleméről beszéljek, engedtessék meg itt, a tisztelt Ház előtt azon képviselők számára, akik kevésbé érdeklődnek ez iránt a terület iránt, hogy néhány alapvetést elmondjak, amire a képviselőtársainknak, akik ezt a törvénytervezetet benyújtották, figyelemmel kellett lenniük.

Az Alkotmánybíróság az önkormányzati törvénybeli felhatalmazást azért minősítette hiányosnak, mert a jogbiztonság feltételeinek nem megfelelőnek ítélte ezt a szabályozást, nem tartalmazta a közlekedéssel összefüggő lényeges garanciákat, közvetlen és jelentős korlátozásokat, amelyeket az alkotmány 8. § (2) bekezdése értelmében mindenképpen törvényben kell szabályozni. Tehát elégtelennek minősítette azt, hogy ezeket a szabályokat önkormányzati rendelet tartalmazta, hiszen garanciális jelentősége van annak, hogy ezeket a kérdéseket törvényben kell szabályozni.

A szabad mozgáshoz, a helyváltoztatás szabadságához kapcsolódóan az Alkotmánybíróság megállapította, hogy mindezek magukban foglalják a járművön, a járművel és anélkül való helyváltoztatás, illetőleg a közlekedés szabadságát. Az Alkotmánybíróság azt is kifejtette, hogy a helyváltoztatás és azon belül a közlekedés szabadsága törvényi szintű szabályok előírásával más alapjog, illetve alkotmányos cél érdekében korlátozható.

Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlatát követve, a törvényi szabályozást a fentieken túl az is indokolja, hogy a közlekedés rendjének, biztonságának biztosítására vonatkozóan állami feladat az említett alapjoggal szoros összefüggésben van.

Az Alkotmánybíróság korábban is foglalkozott a parkolás kérdéseivel, és egy korábbi határozatában azt a jogviszonyt, amely kialakult az önkormányzati szabályokat alkotó képviselő-testület és a parkolási szolgáltatást igénybe vevő között, ezt közjogi természetűnek minősítette. Egyben azt is rögzítette, hogy a közterület tulajdonosa, egyben a közút kezelője fenntartja a közutat, és a helyi közjószágnak minősülő közút közösségi hozzáférésének biztosítása érdekében kijelöli a parkolás lehetséges helyszíneit és használatának időtartamát, figyelemmel arra, hogy a közlekedés egyéb módjának akadályozása nélkül mindenki számára elérhetőek legyenek a közúton a közintézmények és egyéb közfunkcióval bíró szolgáltatók.

Az előírások, amelyek szükségképpen felmerülnek a forgalom rendjének kialakítása során, ahhoz szükségesek, hogy ne csak keveseknek, hanem mindenki számára biztosítható legyen ennek az alapjognak a gyakorlása. Említettem, hogy közjogi jogviszonyként aposztrofálta az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában ezt a kialakuló jogviszonyt, majd ezt némileg meghaladva és kiegészítve, figyelembe véve már a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatát, amely polgári jogi jogviszonyként értelmezte a parkolási szolgáltatást igénybe vevő és a szolgáltató cég között létrejövő jogi kapcsolatot, már egy háromoldalú jogviszonynak minősítette az Alkotmánybíróság maga is. Egyfelől az önkormányzat a szereplője ennek a háromoldalú jogviszonynak, itt mint megrendelő, nyilván abban az esetben, ha egy általa megbízott társaság látja el a szolgáltatást, és ezzel a társasággal jogviszonyba kerülő, parkolási szolgáltatást igénybe vevő pedig egy polgári jogi jogviszony alanya lesz.

Maga a tervezet, amelyet képviselőtársaink benyújtottak, ezekre az alkotmánybírósági alapvetésekre és a legfelsőbb bírósági gyakorlatra is figyelemmel került megfogalmazásra. Elsőként az 1990. évi LXV. törvény, a helyi önkormányzatokról szóló törvény módosításával összefüggésben nagyon fontos alapvetéseket rögzítenek a javaslatukban, hiszen a kötelezően ellátandó közszolgáltatási feladatok közé besorolják a helyi önkormányzat tulajdonában álló, közforgalom elől elzárt magánutakon, valamint tereken, parkokban és egyéb közterületeken közúti járművel történő várakozás, parkolás biztosításának kérdését.

Az 1. és 2. § beemeli azon exemplifikatív felsorolási körbe, amelyek ezeket az alapfeladatokat felsorolják. Nyilván egy exemplifikatív felsorolás nem kógens és nem teljes, de ez egy olyan fontos kérdés, hogy ennek a rögzítése ebben a felsorolásban mindenképpen indokolt és szükséges.

Az önkormányzati törvény 9. §-át egy újabb (5) bekezdéssel egészítik ki, és ennek igen komoly jelentősége van, szemben a korábbi parlamenti ciklusban beterjesztett törvénytervezettel, hogy itt rögzíti, hogy kizárólagosan önkormányzati tulajdonban álló, jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság vagy társulás láthatja el a törvényben szabályozottak szerint, és természetesen költségvetési szerv is. Nyilván a jogszabályoknak a helyi társadalmi viszonyok alakulására folyamatosan figyelemmel kell lenniük, és az a környezet, amely a közvéleményt borzolta itt az elmúlt hónapokban, akár a fővárosi közüzemi cégek körüli botrányokra vagy a BKV-botrányokra utalok és az ezekkel kapcsolatos szerződéskötésekre, a külső szolgáltatók iránti bizalom megrendülésére, nyilván nem lehet azt mondani, hogy mindenki a törvénytelenség útján jár, de ez egy garanciális szabály, hogy költségvetési szerv vagy önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaság legyen az, amely ezt a közszolgáltatást ellátja. Nyilván a társulás is egy jogilag szabályozott forma az önkormányzatok között.

A jogi szabályozásban, amelyre az előterjesztő Rogán Antal is utalt, az 5. §-ba egy q) és egy r) pont kerül behelyezésre a 63/A. §-ba, hiszen említettem, hogy itt az Alkotmánybíróság egy h) jelű pontot alkotmányellenesnek ítélt, de az ebben megfogalmazott tartalom mindenképpen szükséges, hogy visszaemelésre kerüljön a törvénybe, most már az alkotmánynak megfelelő megfogalmazásban, hiszen nemcsak a parkolás szabályozásának rendeleti felhatalmazására való utalást kell hogy tartalmazza, hanem a közterület-használat és a közterület rendjére vonatkozó rendeletalkotási felhatalmazást, és ahogy azt Rogán Antal előterjesztő képviselőtársam említette, a közterület-felügyelet szervezetének és feladatainak meghatározására is a rendeleti felhatalmazást a korábbi h) jelű pont megadta.

(14.40)

Ebből a tervezetből valamilyen adminisztrációs okból ez kimaradt. Ezt egy módosító indítvánnyal szeretnénk visszahelyezni, hiszen gondolom, hogy abban nem lesz vita, hogy a közterület-felügyelet szervezetének és feladatainak rendjét szabályozó rendeletnek meg kell születnie, az erre vonatkozó felhatalmazásnak pedig itt, az Ötv.-ben van a helye.

Még egy lényeges pont van a következő, a 7. §-ban. Ez pedig az, hogy a forgalomképtelen törzsvagyonba helyezi be tulajdonképpen azt a gazdasági társaságban meglévő üzletrészt, amely ennek a helyi közfeladatnak, közszolgáltatásnak az ellátását biztosítja, magyarul ebben is garanciát kíván adni arra, hogy ennek önkormányzati tulajdonban kell maradnia. Másfelől pedig az indokolás is kiemeli, hogy a polgári törvénykönyv 172. és 174. §-a az állami vagyonnal mint tulajdonnal való rendelkezési részjogosítványokat megengedi, míg az önkormányzati törvényben a törzsvagyonnal kapcsolatban ez a szabályozás nem volt teljesen koherens. Megteremtődik ebben a törvénytervezetben, illetőleg a módosítási javaslatban ez a koherencia: ugyanazok a részjogosítványok, amelyek az állami vagyonnal kapcsolatban megjelennek a Ptk.-ban, a törzsvagyon tekintetében az önkormányzatok számára is megnyílnak ezzel a jogi szabályozással.

A közúti közlekedésről szóló törvény, valamint a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló törvény módosítása szintén szükséges kellék volt ahhoz, hogy az Alkotmánybíróság által mulasztásos törvénysértésnek minősített helyzetet megszüntethessük. Ennek érdekében képviselőtársaink a T/27. számú törvényjavaslatot terjesztették be. Azzal a jogi technikával éltek, hogy az önkormányzati törvény csak utal arra, hogy külön jogszabály adja meg a rendeletalkotási felhatalmazást a Fővárosi Közgyűlés részére. Ez az a külön jogszabály, amelyben ez a rendeleti felhatalmazás megjelenik, azokkal a részletszabályokkal, amelyeket egyébként az Alkotmánybíróság hiányolt az Ötv. eredeti szabályozásából, hiszen azt elégtelennek minősítve állapította meg az alkotmányellenes helyzetet.

Az 1. § (3) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy polgári jogi jogviszonyként jön létre a szolgáltatást igénybe vevő és a közszolgáltatási feladatot ellátó között a jogviszony. Korábban, mint ahogy említettem már, az Alkotmánybíróság is hol közjoginak minősítette, hol pedig ezt meghaladva és az önkormányzati tulajdonból levezetve már egy, a szereplők, a végfelhasználók - hadd fogalmazzak így - között már polgári jogviszonyként értelmezve a jogviszonyt; egyértelművé teszi maga a törvénytervezet is, mikor ezt rögzíti.

Rögzíti a jogszabály - nagyon helyesen - ennek a jogviszonynak a kötelező tartalmi elemeit is egy felsorolással, amely nyilván megint csak exemplifikatív, tehát ez még továbbiakkal kiegészíthető, de ezeket mindenképpen tartalmaznia kell annak a szerződésnek, amely itt létrejön.

A 2. § pedig tartalmazza azokat a részletszabályokat, amelyek a rendeleti felhatalmazásra vonatkoznak, tartalmazza az egy órára eső várakozási díj meghatározását - szintén az alkotmánybírósági határozat sorai között kiolvasható, hogy ez egy szükséges kelléke a rendeletnek -, aztán a leghosszabb parkolási időtartamot. A 15/B. §-ban a P+R parkolók esetében lehetővé teszi azt, hogy ha pluszszolgáltatásként magát a parkolási területet őrzik, akkor ott egy minimális díj fizetésére mégiscsak lehetőség nyíljék. Nyilvánvalóan más az a szolgáltatás, ahol magát a területet őrzik, és az, ahol semmilyen őrzés nincsen. Itt még a gépjárművek őrzése szerepel ebben az anyagban, de egy módosító indítvánnyal ezt igyekeztünk pontosítani, mert az előterjesztő sem arra gondolt, hogy egyenként a gépjárműveket őrzik, hanem hogy magát a területet látják el őrzéssel.

Azokra a részletkérdésekre is kitér a jogszabály, hogy ha jogellenesen kerül ki a tulajdonos vagy az üzemben tartó birtokából a gépkocsi, akkor nyilván vele szemben nem lehet és ne lehessen jogszerűen eljárni. Rendezi a pótdíjak fizetésének kérdését; valamint egy miniszteri rendeleti felhatalmazást is ad, amelyben a telítettség megállapítása módjának részletszabályait miniszteri rendeleti körbe utalja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az elhangzott a bizottsági véleményben is, Rogán Antal előterjesztő képviselőtársam szavaiból is: itt egy olyan állapotról van szó, amely az Alkotmánybíróság döntése értelmében egyértelmű határidővel, 2010. június 30-ával egy alkotmányellenes helyzet bekövetkeztét jelenti. Nyilvánvalóan ennek a bevárása nem lehet érdekünk, sőt elemi érdeke az a tisztelt Háznak, hogy ezt az állapotot megelőzze, és az Alkotmánybíróság által kitűzött határidőre ezt a jogszabályt elfogadja.

Ez a javaslat, amelyet benyújtottak képviselőtársaim, megszünteti ezt a mulasztásos törvénysértő állapotot, megelőzi azt, hogy 2010. június 30-a után egy exlex állapot alakuljon ki, megadja az alkotmányos felhatalmazást a Fővárosi Önkormányzatnak és természetszerűleg a parkolás kérdésében más önkormányzatoknak is a rendeletalkotásra. Talán nem rónak meg érte képviselőtársaim, ha azt mondom, hogy bizonyos elemeit ennek a törvényjavaslatnak - nyilvánvalóan mint minden jogszabálynak - a gyakorlat próbájának is ki kell tenni, és ha lesznek olyan elemei, amelyek ezt a vizsgát nem állják ki, akkor természetesen legalábbis én a magam részéről sem bűnnek, sem hibának nem tartom azt, hogy ezeket a tapasztalatokat leszűrve ismét visszakerüljön a tisztelt Ház elé, és ha szükséges, akkor bizonyos korrekciókat majd végre tudjunk hajtani.

A Fidesz-frakció a két benyújtott törvényjavaslatot támogatja, és erre kérjük a tisztelt Ház többi frakcióját is.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu