SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! Az elmúlt időszakban itt egy szép hosszú vitát hallottunk a pártok finanszírozásáról, és igazából ez a törvényjavaslat, ami most elénk került, felvetette a problémát, hogyan is működnek Magyarországon a pártok, és igenis a pártok finanszírozásához hozzá kell nyúlni, egy új gondolatot kell belevinni a politikába.

Sok mindenkivel egyet lehet érteni. Én nem is kívánok már nagyon belefolyni ebbe a vitába, inkább csak egyetlenegy, remélem, talán már utolsó megerősítését akarnám egy példán keresztül adni annak, hogy minél hamarabb tegyük rendbe a pártok finanszírozását, mert ha nem, akkor a következő választáson valószínűleg még nagyobb politikusellenesség fog kialakulni, és én nem szeretném, ha mondjuk, engem is a mostani politikai elithez sorolnának adott esetben ebben a kérdésben. (Dr. Józsa Imre: Már késő!) Hát én még bízom benne azért.

A pártok már régen sem tudtak kijönni ebből a keretösszegből, amit a maguk számára előírtak a költségvetési törvényekben. Ennek egy nagyon jó példája, egy kicsit visszanyúlva az időben, a Fiatal Demokraták Szövetségének 1991. november 5-én kelt kölcsönszerződése a Magyar Hitelbankkal. Ez gyakorlatilag másról nem szólt, minthogy akkor 100 millió forint hitelt vett fel a Fiatal Demokraták Szövetsége, ami azért, tegyük hozzá, hogy mai pénzben egymilliárd forint körüli összeg, tehát egyáltalán nem kis pénzről volt szó.

Mondhatjuk, hogy a Magyar Hitelbank gyakorlatilag akkor szponzorálta a Fideszt, vagy esetleg mégsem szponzorálta, az mindjárt ki is derül azért az egyik Barikád újságban megjelent cikknek bizonyos részeiből. A kölcsönszerződésben az állt, hogy a pénzt a Fidesz a vidéki irodaházak bővítésére, azok technikai és infrastrukturális feltételeinek a javítására, valamint nagyobb apparátus koordinálására képes budapesti központ kialakítására kívánja fordítani. És meg is volt, hogy a pénz visszafizetésének a garanciája ugyebár a költségvetési támogatás.

Ám hova is tűnt ez a pénz? Nézzünk csak egyetlenegy példát az akkori pénzmozgásra! A banktól 16 millió 700 ezer forintot utalnak a Szájer József elnökölte Demokratikus Politikai Kultúráért Alapítványnak, ami egyébként rendben is van, ezzel még nincs is semmi gond. De innen továbbítják az Alapítvány a Független Tájékoztatásért részére, ami, hozzá kell tenni, hogy ugyanabban a házban székel, a Lendvai út 28. szám alatt természetesen, tehát nem kellett messzire vinni a pénzt az átutaláskor. Az összeg végül a Csalogány utca 9-11. szám alatt bejegyzett Pergamen nevű cég számláján kötött ki, és az ügyletet kifogásolta a Magyar Hitelbank egyik munkatársa, és írt is egy levelet az MHB felettes vezetőinek. Ennek a levélnek egy részét felolvasnám, ha megengedik.

"Az átutalási megbízás leadásával egy időben adták le az alapítvány okiratait, és a pénzügyi előadó már akkor jelezte az alapítvány ügyintézőinek, hogy a Demokratikus Politikai Kultúráért Alapítvány számlájáról az átutalást nem tudja teljesíteni. Pénteken 12.15 és 12.30 között dr. Simicska Lajos és Varga Tamás megkerestek, és számon kérték, hogy miért nem került teljesítésre az átutalás. Elmondtam részletesen az átutalással kapcsolatos problémákat, de ők az érvelésemet nem fogadták el. Hivatkoztak az ideiglenes alapítványi számlanyitásra, Trendy-számra s a többi. Szinte sorolta nekem Simicska úr a megoldások lehetőségét, amit döbbenetesen jól ismer, majd közölte, hogy az átutalások nem teljesítése miatt - ugyanis a nem létező alapítványi számláról is tovább kellett volna utalni az összeget a Pergamen Rt. számlájára - akár 100 milliárd forint kár is keletkezhet. Ezért bejelentette, hogy azonnal készpénzben fel akarja venni a Demokratikus Alapítvány számlájáról a 16,7 millió forintot.

(13.10)

Válaszként elmondtam, hogy ne tegye ezt pénteken, 12 óra 30 perckor, mert teljesíthetetlen a bankfiók részéről, de Simicska úr erősködött, hogy szedjék össze gyorsan ezt a pénzt az összes bankfiókból. Végül is kedden hozzájutott Simicska úr a pénzhez.

Ezt észrevételezi az alkalmazott, és azt írja: észrevételezem, hogy az összeg, amit fel kívánnak venni, annak a forrása a Fidesz által 1992. IV. 1-jén engedélyezett 20 millió forintos forgóeszközhitel. Érthetetlen számomra, hogy ezt az összeget miért kell ilyen úton eljuttatni a Pergamen Rt.-hez. Ebből kiindulva megvizsgáltam a Fidesz által '92. IV. 3-án igénybevett 50 millió forint forgóeszközkölcsön felhasználását, és a mellékelt bizonylatok alapján úgy látom, hogy a kölcsönt, a bank pénzét a Fidesz nem a működésével kapcsolatos problémák konkrét megoldására fordítja, amire a kölcsönt egyébként kapta.

Nos, a Magyar Hitelbank 1994-ben a Fidesz 97,5 millió forintos lejárt hiteléről ekképp határozott: a fennálló 97,5 millió forintos összeg hitelezési veszteségként leírandó. A Magyar Hitelbank vesztesége egyébként ezekkel a cégekkel kapcsolatban összesen körülbelül 700 millió forintot tett ki, gondoljuk el, milyen hatalmas összeg ez a 90-es évek elején egyébként. Nos, ennél az esetnél nagy valószínűséggel nem önmagában a Fidesz mint párt ludas, mert nagyon jól végigvezethető - amit már nem sorolok fel -, hogy hogyan került néhány tizedik kft. területére ez a pénzösszeg, illetve ezeknek a személyeknek a kezébe.

Ezzel semmi mást nem kívántam, csak pontosan feltárni egy olyan helyzetet, hogy a pártok sajnos a múltban - és jó lenne, ha a jövőben már nem - folyamatosan valóban trükkök ezreihez, vagy ki tudja, mihez nyúltak annak érdekében, hogy kielégítsék az ilyen-olyan igényeiket. Bár hozzá kell tennem, ennél az esetnél valószínűleg nem maga a párt, csak a párton belül néhány személy az, aki félretette magának a későbbiekre, és tőkének használta ezt a pénzösszeget.

Tehát ezért is kérem, hogy vegyük elő minél hamarabb a pártok finanszírozásáról szóló törvényjavaslatot, hogy ne fordulhassanak elő ehhez hasonló esetek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu