HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A tegnapi nap során Ángyán professzor úr, szakállamtitkár úr két nagyon fontos mondatot mondott egy kérdés kapcsán, föl is írtam magamnak. Az egyik mondat arról szólt, hogy a spekuláns tőke oldalára átállt az állam az elmúlt időszakban, és hogy ez mennyire káros volt, de - folytatta ő - az eszközrendszert, tehát a jogi eszközrendszert a közjó szolgálatába kell újra állítani. Ez a célja a jelenlegi kormánynak. Ez egy nagyon nemes és nagyon támogatandó cél lenne. A probléma az, kérem tisztelettel, hogy az előttünk fekvő salátatörvény azon passzusai, amelyek az építési joggal kapcsolatosak, éppen hogy ezen első mondat kárhoztatott tényállását erősítik csak meg. Magyarul, a spekuláns tőke oldalára áll az állam ezekben a kérdésekben, ezekben a jogszabályokban.

Ezt látjuk akkor, amikor az előzetes környezeti hatásvizsgálatról van szó, amikor a véleményeztetési eljárásról van szó, az elvi engedélyezésről, az örökségvédelmi hatástanulmányról van szó és így tovább. Azt kell hogy mondjuk, mindezen eszközrendszerek szűkítése sajnálatos módon semmi más célt nem szolgál, csak ezen spekuláns ingatlanfejlesztők érdekeinek a kiszolgálását.

Ennek alátámasztására nagyon röviden szeretném - már csak azért is, mert az idő meglehetősen előrehaladt, és be van szűkítve az időkeretünk - fölvázolni a jelenlegi önkormányzati rendszert, hogy hogyan működik ebben az építésszabályozás. Normális esetben az önkormányzatok, amikor településrendezéssel foglalkoznak, egyszerre két szereplőként vesznek részt a történetben: egyrészt gazdasági szereplők, hiszen nekik is fontos, hogy mennyit ér a saját telkük, másrészt viszont "érdektelen" szereplők is, hiszen függetlenül attól, hogy nekik van-e tulajdonuk, vagy sem, kell jogszabályt alkotniuk. Mondom, a normális helyzetben ez a két szerepkör el is választható egymástól, nem olyan nagy ellentét ez, hogy ne lehessen feloldani, csak sajnos ma Magyarországon minden önkormányzat, kimondhatjuk, hogy gyakorlatilag mind a 3200 önkormányzat koldussá lett téve, mert az elmúlt 20 évben messze nem kaptak annyi pénzt, amennyi kellene ahhoz, hogy fenn tudják tartani saját magukat. Ezért aztán, amikor jön az ingatlanbefektető, az ingatlanfejlesztő, az ingatlanspekuláns, mindennek ellen tudnak állni az önkormányzatok, csak éppen a kísértésnek nem. Ez az a probléma, ami ebben a törvényi szabályozásban megjelenik, mert ezek voltak az általam felsorolt eszközök, amelyek még utoljára, utolsóként a szakma kezében ott voltak.

Tehát amikor egy települési főépítész találkozott egy T betűs áruházlánc - aminek a nevét se mondjuk ki - képviselőjével, akkor itt voltak ezek az előbb felsorolt eszközök, amelyek még ott voltak a kezében, amivel egy kicsit meg lehetett szorongatni a befektetőt, egy kicsit lehetett orientálni.

(14.20)

Mondok egy pozitív példát ezzel kapcsolatban. Budapest környékén van egy olyan város, ahol ha az előbb említett T-betűs áruházlánc véletlenül valaha úgy gondolná, hogy a telkén építeni akarna, minimum zsúpfedéllel, pitvarral és tornáccal kéne, hogy megépítse a saját kis boltját, mert volt eszköz a főépítész kezében, a képviselő-testületnek és a tervtanácsnak arra, hogy egy kicsit orientálja - hogy úgy mondjam - a befektetőt. Ez az, ami rendkívül beszűkül, ezek a lehetőségek szűkülnek be.

Még egy mondatot engedjenek meg. Ami a 90 milliós értékhatáros beruházásokkal kapcsolatban le van írva, az egész egyszerűen arcpirító. Tetszik tudni, mi kerül ma Magyarországon 90 millió forintba? Oszkó Péter túlépített villája vagy Gyárfás Tamás villája, amit kicsit beleépített a természetvédelmi területbe. Ezek a nemzetgazdasági kiemelt célok?

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu