LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hegedűsné képviselő asszony hozzászólásához csatlakozom, valósak azok az észrevételei és azok a félelmei, meg azok a nyugtalanságai, amelyeket elmondott. Én valóban rengeteg olyan esetet tudok fölsorolni a XV. kerületből Budapestről, ahol hasonló szörnyűségek fordulnak elő.

Miről szól mindez? Ez arról szól, hogy az építészek is, a beruházók is és az önkormányzatok is az utóbbi időben frusztráltak lettek. Óriási rendetlenség van az országban, bizalmatlanság van. Egy kicsit olyanok vagyunk, mintha orvosok lennénk, és csak betegekkel állnánk kapcsolatban.

Mi a problémája ennek az egész frusztrált helyzetnek? Szerintem az a problémája, hogy egyik szereplő sem viselkedik igazi gazdaként. Egyik szereplő sem. Sem az önkormányzat, sem a beruházó, sem a hatóság - mindenki félelmekkel terhelt. Mindenkiben az van, hogy jaj, ha én dönteni fogok, akkor előbb-utóbb itt ez meg fogja támadni, azzal ilyen probléma lesz, amazzal meg nem tudom, milyen csapások fogják érni.

A helyzet a következő. Egyik sem működik jó gazdaként, és ebből adódik azon összes frusztráltság, ami az eljárások végtelenített meghosszabbítását eredményezi. Ebből adódik az, hogy újabb és újabb nehézségeket gördítenek minden egyes jó kezdeményezés elé. Mi most végig csak arról beszéltünk, hogy mennyi rossz kezdeményezés van. És a rossz kezdeményezések útjába az önkormányzatok, a tervezők, a jóakaratú emberek rengeteg akadályt igyekeznek gördíteni, holott azonnal eldönthető, hogy kérem, ez a kezdeményezés rossz.

De ugyanígy meg lehet gyorsítani a jó kezdeményezések eldöntési idejét is, és úgy gondolom, azokat a rendelkezéseket, amelyek ennek a hihetetlen sok engedélyezési eljárási fázisnak a lerövidítését, az egyszerűsítését szolgálják. És erősíteni kell a gazdaszemléletet az önkormányzatokban és a helyi közösségekben, amelyek látjuk, hogy nem túl erőteljesek, de ugyanígy erősíteni kell a gazdaszemléletet a befektetőkben, beruházókban, hogy valóban egy olyan gyors kölcsönösségi viszony jöjjön létre, ami ezeket a félelmeket, ezeket a frusztráltságokat megoldja.

Tehát azt gondolom, sokkal nyíltabban kell tekinteni erre a világra, és el kell döntenünk egy csomó kérdést. Szükséges-e gyorsítani az eljárásokat? Azt gondolom, hogy szükséges. Az erősíti a gazdaszemléletet, és erősíti mindegyik szereplőjét, amelyik ezekben az eljárásokban részt vesz.

Fel kell-e oldani a döntésképtelenséget? Mert valójában a legtöbb esetben döntésképtelenség húzódik meg ezeknek az eljáráshosszabításoknak a mélyén. Úgy gondolom, hogy fel kell oldani, és nagy szükség van arra, hogy gyorsabban lehessen egy csomó mindent csinálni.

Erősíteni kell-e a kölcsönös egymásra figyelést, kölcsönösen a gazdaszemléletet? Úgy gondolom, hogy igen, azt is erősíteni kell.

Tehát én úgy gondolom, hogy ebben a passzusban, ebben a fejezetben egy csomó lehetőség van, nem kötelező, hogy egyesíteni kell, nem tudom én, a fejlesztési koncepciót, a településszerkezeti tervet meg a helyi építési szabályzatot, de lehetőségként szerepel. A lehetőségek nyitják meg szerintem az utat arra, hogy jó döntések szülessenek, és gyorsan szülessenek a jó döntések.

Tehát én azt hiszem, ez a gondolatmenet, hogy miért is próbálja a törvényalkotó egyszerűsíteni a folyamatokat, ez erről szól. Ez erről szól, és nem arról szól, hogy nem tudom, olyan engedményeket tegyen a szakma, olyan engedményeket tegyen a helyi önkormányzat, amivel a saját maga életét fogja megnehezíteni és elrontani.

Pontosan arról van szó szerintem ezekben a lehetőségekben, hogy minden szereplő a megfelelő helyen és megfelelő módon viselkedjen. Szabadítsuk föl saját magunkat, szabadítsuk föl a saját frusztráltságunkat is, hogy valóban nyíltan, jó gazdaként tudjunk eljárni minden egyes beruházás esetében.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu