DR. HENDE CSABA honvédelmi miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Néha az élet írja a legnagyobb drámát. Amíg itt vitatkozunk a honvédséggel összefüggő kérdésekről, addig az Ajka melletti iszaptározó gátszakadása kapcsán - és ezért kértem az ülés megszakítását - immár a 100 főt is meghaladó honvédségi erő igénybevételét kellett engedélyeznem.

Jelentem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy pillanatnyilag két halottról, három eltűntről és mintegy 60 sebesültről kell beszámolnom, akik egy részét már helikopterekkel a budapesti Honvéd Kórházba szállítják.

Nos tehát, igazán nem akarván ennek a rendkívül érdekes vitának elejét venni vagy a vitatkozókedvet bárkibe belefojtani, de lám csak, az élet rögtön demonstrálta azt, hogy mire való a honvédség, hogy mi a honvédség alkotmányos alaprendeltetése: elsősorban és mindenekfelett a haza fegyveres védelme. Addig, amíg az alkotmányból ezt a passzust valaki nem törli, addig a Magyar Honvédségnek igenis képesnek kell lennie eme alapfeladat ellátására. (Taps a Fidesz és a Jobbik soraiból.) Mindenféle biztonságpolitikai kombinációkat fel lehet állítani, és szoktak is az ehhez értő, erre felkészült emberek, én csak annyit ajánlanék Iváncsik képviselőtársam figyelmébe is, hogy a világtörténelem éppenséggel olyan háborúkkal van tele, amelyek kitörését minden úgynevezett szakértő lehetetlennek és elképzelhetetlennek tartotta és mondta. (Taps a Fidesz és a Jobbik soraiból.)

Aztán felhívnám még a figyelmet arra is, hogy természetesen a biztonsági fenyegetések sokrétűek, és azok nem feltétlenül a közvetlen környezetből származnak. A mai technikai viszonyok között természetesen nem lehet kizárni távolabbról induló biztonsági fenyegetést sem, amelynek az elhárítása ugyancsak katonai erőt igényel. Úgyhogy az a fajta okfejtés, hogy a közvetlen szomszédaink részéről minket nem fenyeget semmiféle veszély, amennyire igaznak tűnik ma, olyannyira félrevezető az ország biztonsági helyzete szempontjából.

Ami a vitában elhangzott egyéb hozzászólásokat illeti, engedjék meg, hogy most reagáljak, abban a reményben, hogy dolgomra engednek, és engedik, hogy a katasztrófaelhárítási tevékenység honvédségi részének irányításában személyesen is részt tudjak venni. Engedjék meg, hogy elmondjam: a Jobbik felszólalóinak véleményeit nem tudom osztani. Más világban élünk, úgy látom, hogy egészen másképp tekintünk ezekre a kérdésekre. Az afganisztáni szerepvállalásunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének felhatalmazása alapján történik. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában valamennyi nagyhatalom vétójoggal ül ott, és ezek a nagyhatalmak egyértelműen úgy döntöttek - Kínát és Oroszországot és mindenkit beleértve -, hogy Afganisztánban igenis meg kell teremteni a stabilitást, és meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy az afgán nép a maga kezébe vehesse az ügyeinek az intézését.

Ami pedig azokat a megközelítéseket illeti, hogy itt 1848-hoz meg '56-hoz hasonlítják az afgán helyzetet, az teljességgel félrevezető; amint a Szovjetunió sem azonos a nemzetközi közösséggel, beleértve az ENSZ Biztonsági Tanács összes állandó tagját is. Ugye, nem kell magyaráznom, hogy a kommunista szovjet állam és a 28 NATO-tagállam, meg a hozzájuk ENSZ-felhatalmazással csatlakozott 19 másik nyugati és keleti demokrácia más minőséget képvisel. Ugye, azt sem kell magyaráznom, hogy Afganisztánban nem úgy áll a dolog, hogy a felkelt afgán nép megpróbálja szent forradalomban kiűzni a nyugati megszállókat, hanem nagyon is úgy áll a dolog, hogy az afgán nép nem akarna mást, mint békességben élni, csak részben külföldről beszivárgott, részben hazai termésből származó szélsőségesek ezt lehetetlenné teszik.

Kedves Képviselőtársaim! A közelmúltban rendeztek választásokat Afganisztánban. Önök tudják, hogy minden fenyegetés ellenére igen nagy számban mentek el az afgánok szavazni, holott meg voltak fenyegetve, hogy mindenkit, akinek tintás lesz az ujja, tehát úgy találják, ki fogják végezni. Ugye, tintapárnába kell mártani az ujját minden szavazónak, hogy a többszöri szavazást meg tudják gátolni. Mondják, kérem, miféle szabadságharcosok azok, akik a békés szavazókat, a demokratikus jogaikkal élőket halállal fenyegetik, és keresik a tintás ujjakat?! Miféle szabadságharc ez?

(19.20)

Nos, ami pedig azt illeti, hogy milyen képességek szerezhetők meg egy műveleti területen, elmondom, hogy jelentős katonai képességek. Igen fontos a Magyar Honvédség szempontjából az a tapasztalat, amelyet katonáink a missziós területen szerezni tudnak. Én elmentem, és öt napig jártam Afganisztán útjait ugyanolyan járművekkel, mint amilyenekkel a katonáink is járnak, és amilyenbe ezek az úgynevezett, önöknek olyannyira szimpatikus szabadságharcosok bele szoktak lőni páncéltörő gránáttal. És hamarosan újra el fogok menni a katonáimhoz. És láttam őket, és igenis, nagyszerű katonák. Nagyszerűen kiképzett, csodálatosan helytálló emberek, akik mindnyájunk elismerését és tiszteletét megérdemlik.

Elhangzott kérdés a tekintetben, hogy miért kell két helikoptert kivezényelnünk. Nos, Endrésik képviselő urat tisztelettel tájékoztatom arról, hogy a NATO keretein belül az úgynevezett vilniuszi kezdeményezés ügye évek óta napirenden van. Ez arról szól, hogy bizonyos hiányzó képességeket az erre vállalkozó tagállamok igen jelentős nemzetközi pénzügyi támogatással tudnak majd biztosítani. Ennek a kezdeményezésnek pillanatnyilag az a lényege, hogy két vagy három helikoptert, attól függ, hogyan alakulnak itt a pénzügyi megajánlások, Afganisztánba telepítünk két évre, de mindezért cserébe hét helikoptert tudunk majd felújítani a jelenleg üzemképtelen, mert kirepült helikoptereink közül. És ugye, nem kell mondanom, hogy Magyarországnak az ország védelmi képességének megteremtése és a haza fegyveres védelme szempontjából az egyik legfontosabb képessége a helikopterképesség.

Nos, annyit szeretnék még elmondani az LMP képviselőjének figyelemre méltó javaslataival és gondolataival kapcsolatban: természetesen Magyarországnak folyamatosan követnie kell - és ezt meg is tesszük nap mint nap vagy akár napjában többször - az afganisztáni biztonsági helyzet változásait. Nyilván más volt 2003-ban a helyzet, és más most. 2003-ban még szinte szabadon lehetett járni-kelni, 2003-ban még a segélyeket nyugodtan és örömmel el merték fogadni az afgánok. Ma már elfogadni nem merik, képviselő asszony, mert retorziók érik őket. Megölik őket azért, mert együttműködnek a nyugatiakkal, mert el mernek tőlük valamit is fogadni.

Természetesen ilyen körülmények között valóban a PRT mint koncepció felülvizsgálatára van szükség. Ez a közös gondolkodás folyik, de szeretném hangsúlyozni, hogy a szövetségeseinkkel egyeztetve. Tehát Magyarország semmilyen egyoldalú, elhamarkodott lépést Afganisztán politikájának ügyében tenni nem fog.

Köszönöm az elhangzottakat, és abban a reményben fejezem be most a felszólalásomat, és kérem a jelentések elfogadását, hogy egyben további hozzászólásra nem kerül sor. Amennyiben igen, akkor itt maradok, és reagálni fogok azokra is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu