DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel az idő előrehaladtára és arra, hogy valószínűleg utolsó hozzászóló vagyok, igyekszem nem ismétlésekbe bocsátkozni. A törvényjavaslat széles támogatást kapott a felszólalásokból következően, ezért hadd köszönjem meg az Országgyűlés nevében az előterjesztőknek, hogy ezt a törvényjavaslatot benyújtották. Szeretném kiemelni a javaslatból azt, hogy piackonform eszközökkel próbál hozzányúlni a problémához, tehát nem a kamatok felől közelíti meg, hanem a költségek és a jutalékok oldaláról avatkozik be az ügyletbe.

Ellenpéldaként fel lehetne hozni az egyszeri, ötéves kamathosszabbítás lehetőségét, valamint a késedelmi kamatok leállítását 90 nap után, de a hosszabbításra hadd legyen az példa, hogy a bankok végül is nem a hitel visszafizetésében, hanem a kamatfizetésben érdekeltek, a hitelkamatok fizetésében. Még a késedelmi kamatoknál is eléggé belátható, hogy olyan adósság halmozódik fel bizonyos idő után, ami már tarthatatlan, és a bankok sem a lakásokhoz akarnak hozzájutni, hanem azt szeretnék, ha visszafizetésre kerülne a hitel.

Hogyan alakult ki a helyzet?

Tisztelt Országgyűlés! Amikor az emberek egy lakáshitel felvétele mellett döntenek, akkor 10-15-20 évre vállalnak kötelezettséget, és amikor választanak egy devizalapú és egy forintalapú hitel között, akkor megpróbálják összehasonlítani, hogy melyikkel járnak jobban. Amikor ezek a honfitársaink felvették ezt a hitelt, akkor igenis jobban jártak, összehasonlítva a forintalapú hitelekkel. Az élet megfordult, most olyan helyzetbe kerültek, hogy az árfolyam-alakulások miatt rosszabb helyzetbe kerültek. De ez nem jelenti azt, hogy egy 20 éves futamidőn belül nem fordulhat meg megint a helyzet, és újra kedvezőbb helyzetbe kerülnek a devizahitellel rendelkezők a forinthitelesekhez képest; pláne azért, mert a probléma az árfolyamok alakulása miatt alakult ki, nem a kamatlábakból adódik.

A kamatlábról elhangzott itt már, valamelyik kollégánk említette, hogy a kamatlábak még mindig kedvezőbbek a forintkamatokhoz képest, a törlesztési problémák az árfolyamokból adódnak. Az árfolyamok pedig két okra vezethetők főként vissza, részben a svájci frank árfolyamának lényeges emelkedéséhez. Valamennyien tudjuk, hogy a svájci nemzeti bank döntése következtében következett ez be, gyakorlatilag levette a kezét a frank árfolyamának alakulásáról. Részben a forintárfolyam hektikussága is az oka. A magyar forint nagyon könnyen támadható valuta, amivel érdemes spekulálni, és egy kis spekuláció is megmozgatja az árfolyamokat ide-oda.

Elhangzott a felelősség kérdése, hogy kiket terhel felelősség. Úgy gondolom, a banki menedzsmenteket igen komoly felelősség terheli, hiszen a banki menedzsmentek egy bizonyos profit elérésében érdekeltek. Az, hogy ezt milyen eszközökkel, milyen termékek kínálásával érik el, őket nem érdekli. Abban érdekeltek, hogy a kamatkülönbözetek kiadják azt a bizonyos elvárt profitmennyiséget, ami után megkapják a bónuszukat.

(21.40)

Azzal, hogy devizaalapú hitelt ajánlottak forintjövedelem mellett - bizonyára önök is tudják, hogy a bankok úgy számolják ki a törlesztőrészleteket, hogy a jövedelem 30 százalékáig terhelhetők a jövedelmek, ezt még a bank elfogadhatónak tartja -, szerintem óriási kockázatot vállaltak a bankok vagy a bankárok, rövid távú érdekeket figyelembe véve, hiszen ők maguk sem számoltak az árfolyamváltozással. De Magyarországon, ahol a lakosság a jövedelmének a döntő részét a különböző élelmiszerekre és a lakhatóságra, közüzemi díjakra költi el, ott nagyon-nagyon kicsi a mozgástér arra, hogy egy ilyen árfolyamváltozást ki tudjon védeni az adós.

Felmerül a kérdés, hogy akkor a frank helyett miért nem euróban ajánlották a bankok a hitelt. Hiszen saját euróhitelek árához képest is ugyanazt a kamatot, kamatmarzsot adták volna hozzá, és ezért egy eurónál még elképzelhető, hogy Magyarország csatlakozik előbb-utóbb - reméljük, húsz éven belül - az eurózónához, és megjelennek az euróalapú bevételek, tehát a jövedelmeink is euróban képződnek, és nem jelent ilyen problémát a visszatörlesztés. Mert azt hiszem, azt szögezzük le, hogy egy hüvelykujjszabályt vétettek a bankok - gyakorlatilag valamennyien -, ez a közgazdasági hüvelykujjszabály pedig az, hogy ne adósodj el olyan valutában, ami különbözik attól a valutától, amelyben a jövedelmed képződik.

Itt a hatóságok, a szakértők és mi, politikusok felelősségét is nagyon erősen meg kell hogy állapítsam, hiszen azon kívül, hogy azt hallottuk, hogy igen veszélyes mértékben eladósodik a lakosság devizában, gond lesz ezzel, senki nem mondta, hogy nézze, Kovács úr, ne vegyen fel olyan hitelt, ami különbözik az ön jövedelmétől. Svájcifrank-hitelt akkor lehet felvenni, ha önnek svájci frankban van a havi jövedelme, ha nem, akkor talán nem kellene.

Elhangzott többektől is, hogy a jelen javaslat a még fizetőképes adósokon segít. Ez valóban így van. Több támogatható - és ahogy elhangzott, támogatott - eleme van a javaslatnak, de a már bajba jutottakon valóban az érvényben lévő kilakoltatási moratóriumon kívül a nemzeti eszközkezelő segíthet majd, illetőleg elhangzott többek szájából is, hogy a javaslatot ki kellene terjeszteni a közjegyzői törvény módosításával és a végrehajtási törvény módosításával. Tehát van mit tennünk ebben a kérdésben. Azt hiszem, ez nagyon jó köztes törvény, és szerintem jelentős és elfogadható lépés a probléma megoldására.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Józsa István tapsol.)

Forrás: parlament.hu