ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az 1997-es nyugdíjreform keretében a Horn-Kuncze-kormány arra tett kísérletet, hogy az állami nyugdíjkasszából hogyan lehet pénzt átszivattyúzni egy szövetkezeti formában működő magán-nyugdíjpénztári rendszerbe. Az 1998. január 1-jén hatályba lépett törvény alkotmányosan is aggályos pontja az, hogy a pályakezdőket kötelező érvénnyel terelték a magánnyugdíjpénztárakba. A többi közel két és fél millió embert pedig porszívóügynöki módszerekkel becsalták a rendszerbe, mondván, az állami rendszer nem biztonságos, megszűnik, amit maga befizetett, azt mások kapják. Azt sem mondták el az embereknek, hogy a befizetett tagdíjak hozama tizenkét év alatt sem érte el egy átlagos takarékbetétkönyv megtakarítási kamatának az egynegyedét.

Az ügynökök azt is elfelejtették elmondani, hogy a magánnyugdíjpénztárak nagyon drágán működnek. Az ismert adatok szerint 14-15 milliárd forintot fordítanak erre a célra. Vajon hány százezer pénztártag befizetéséből lehet fedezni a kiadásokat? Megdöbbentő adatokat kaptunk: évente közel 200 ezer pénztártag csak azért fizeti be a tagdíját, hogy a magánnyugdíjpénztárak működhessenek. Már önmagában az is érthetetlen, hogy a tagdíjakból finanszírozzák a működési feltételeket, de az végképp elfogadhatatlan, hogy ez a költség több mint a duplája az állami nyugdíjrendszer működési feltételeinek, pedig ott 3 millió nyugdíjas havi ellátását és közel 3 ezer milliárd forintot kezelnek.

Tisztelt Államtitkár Úr! A magánnyugdíjpénztárakban maradó állampolgárok megtakarításainak védelmében a kormány milyen eszközökkel kényszeríti a pénztárakat működési költségeik radikális csökkentésére? Tervez-e valamilyen vizsgálatot a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete az elmúlt tizenkét év nyugdíjpénztári gazdálkodásának felülvizsgálatára?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu