DR. VARGA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Mielőbb ebbe a rendkívül izgalmas, de nem nagyon nagy hosszúságú törvényjavaslatba belemennék, engedjék meg, hogy a mai nappal kapcsolatosan mindannyian megemlékezzünk a nagy nyelvújítóról, a mai napon született Kazinczy Ferencről, ami, azt hiszem, hogy e vérzivataros időkben most megtöri egy kicsit ezt a feszültséget, ami itt kitapintható az Országgyűlésben.

Ehhez kapcsolódóan legyen szabad arra is hivatkoznom, az expozéból már világosan kitűnt mindannyiunk számára, hogy a nemzeti együttműködés kormánya egy egyértelmű és kitapintható, az ügyészség alkotmányos helyzetét meghatározó alkotmánymódosítást terjesztett elő, amellyel kapcsolatosan itt vehemens vita támadt a patkó mindkét oldalán. De azt hiszem, hogy ez a vita ezen módosítással most már egyértelműen eldőlt.

(14.20)

Elmondtam a múltkori vezérszónoklatban, hogy az én személyes véleményem mint gyakorló jogásznak természetesen nem változott, én változatlanul a kormány alá rendelt ügyészséget támogatnám, de fegyelmezett kormánypárti képviselőként és a nemzeti együttműködés kormányának támogatójaként tudomásul vettem, hogy ez az ízlésbeli döntés eldőlt. Tulajdonképpen az alkotmánymódosítással nem az európai többségi gyakorlatot követjük, hanem azt a gyakorlatot, amely Európában kisebbségben van: a magyar ügyészség teljesen önálló - és hadd vitatkozzak az egyik szocialista képviselő imént elmondott szavaival -, nem az Országgyűlésnek alárendelt, ahogy elmondtam korábban is, ha jelen pillanatban nem is önálló hatalmi ágként, de egy teljesen önálló, független szervezetként végzi a munkáját, és csak a törvénynek van alárendelve.

Ezzel kapcsolatosan valószínű, hogy az előterjesztőnek is volt valamilyen déj vu érzése, amikor ezt a modellt választotta a mai nap ismeretében, hiszen, azt gondolom, a jelenlegi legfőbb ügyész urat nem lehet sem kormánypárti, sem ellenzéki szerepben feltüntetni és vádolni, és ő levélben fordult az alkotmány-előkészítő bizottsághoz, illetve Salamon Lászlóhoz - most Kovács Péter (sic!) úrra gondolok -, és abban világosan leírta, hogy mi az álláspontja az ügyészségnek és a Legfőbb Ügyészségnek ezzel kapcsolatosan. Ez a szakmai álláspont teljesen megegyezik a kormány előterjesztésével, és azt hiszem, ha a jelenlegi legfőbb ügyész szakmai álláspontja megegyezik a kormány előterjesztésével, akkor semmilyen politikai hátsó szándék nem lehet egyik oldalról sem, ezt a modellt választottuk, ezt a modellt választotta a kormány, és ebben a politikai helyzetben pedig még inkább mondhatjuk azt, hogy a teljesen független, minden politikai befolyástól mentes ügyészség lesz az, amely a bűnüldöző feladatot el fogja látni.

Gyakorló ügyvédként azért változatlanul az az ezzel kapcsolatos álláspontom, és akik gyakorló jogászok, azok talán ezt megerősítik, hogy mind az ügyészségen, mind a bíróságon belül kezdett kialakulni egy úgynevezett bürokratikus szemlélet, ezt szeretném nyomatékosan hangsúlyozni. Aki bírósági tárgyalásokra jár vagy vádhatósághoz jár büntetőügyekben, az tudja, hogy miről beszélek, de meg is világíthatom. Tehát az a bürokratikus szemlélet kezdett kialakulni - hiszen mind az ügyészi szervezet, mind a bírói szervezet teljes egészében független, csak a törvénynek van alárendelve, még a munkaidő-beosztás sincs meghatározva, nem az ügyészségre, hanem elsősorban a bíróságra gondolok -, hogy a bírói függetlenségre hivatkoznak. A bírói függetlenségre hivatkozással, vagy ahogy Babits Mihály mondotta, az elefántcsonttoronyba bújva lehet hivatkozni bizonyos ügyekben arra, hogy bizonyos alapelveknek nincs jelentősége, csak annak van jelentősége, hogy én, aki ezt az ügyet eldöntöm, úgy döntöm el, ahogy én óhajtom. És ha esetleg ezzel kapcsolatban szakmai, igazságossági vagy alapelvi viták felmerülnek a jogalkalmazó részéről, akkor megvonják a vállukat, és azt mondják, hogy ne szóljunk ebbe bele, ne kritizáljuk az ügyészséget, ne kritizáljuk a bíróságot, ehhez nincs jogunk, mert a bíróság és az ügyészség teljes egészében független. Biztos vagyok abban, hogy az új, felnövekvő generációt, a fiatal ügyészi és fiatal bírói kart nem fogja ez a veszély fenyegetni, de azért nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy ennek a veszélye változatlanul megvan, és ez a függetlenség, ez a mindentől való függetlenség nehogy aztán a törvényesség esetleges megsértéséhez vezessen, ezt nyomatékosan szeretném hangsúlyozni. Akik gyakorló jogászok, azok tudják, hogy most mire gondolok. Nem lehet alapelveket semmibe venni és figyelmen kívül hagyni.

Mielőtt a törvényjavaslatra rátérnék, azért a most elhangzott vitával kapcsolatosan én is hadd osszam meg önökkel a véleményemet a tegnapi, Alkotmánybírósággal kapcsolatos döntésről is.

Egyrészt, azt hiszem, kétféleképpen olvastuk az Alkotmánybíróság döntését: a kormánypárti képviselők is másként látják az Alkotmánybíróság döntésének lényegét, és a másik oldalon is másképp látják, mindenki a saját politikai szemszögén és górcsövén keresztül nézi ezt a dolgot, mindenkinek szíve joga egyébként, hogy hogyan interpretálja. Egyetlenegy azonban, azt hiszem, biztos és egyértelmű: itt két alapelvről van szó, a jogbiztonságról és az igazságosságról. A jogbiztonság és az igazságosság a két legfontosabb alapelvünk. Az Alkotmánybíróság ez alatt a húsz esztendő alatt, a rendszerváltozás eddigi húsz esztendeje alatt számos döntést hozott, valóban a Bokros-csomagtól kezdve pró és kontra, ilyen és olyan döntéseket, és mindig, minden alkotmánybírósági döntésben benne volt ennek a két alapelvnek a vetélkedése: a jogbiztonságnak és az igazságosságnak - és nemegyszer, képviselőtársaim, nemegyszer sérült az igazságosság elve.

Én nem voltam még akkor országgyűlési képviselő, de biztosan emlékeznek a Zétényi-Takács-féle törvényjavaslatra, bizonyára mindenki emlékszik arra, hogy ott két alapelv - amelyeket említettem - ütközött, és végül is a jogbiztonság, a kiszámíthatóság mellett tört lándzsát az Alkotmánybíróság, és az igazságosság szenvedett vereséget. A mai napig az igazságosság szenvedett vereséget, és lehet, hogy ennek a húsz esztendőnek az összes baja-gondja és döntései ebben a döntésben benne vannak. Nyomatékosan szeretném hangsúlyozni: tiszteletben tartom az Alkotmánybíróságot, mint jogász mindig is tiszteletben tartottam, tisztelem az Alkotmánybíróság akkori elnökét, Sólyom Lászlót, aki egyébként egy zseniális jogász, és egy kiváló köztársasági elnök volt. De voltak olyan döntések, amelyekkel kapcsolatosan lehet vitatkozni. Például ez volt az az alapvető, a Zétényi-Takács-féle törvényjavaslatnak az elgáncsolása az Alkotmánybíróság részéről, amelynek nemcsak a politikai, hanem az erkölcsi hatásai a mai napig érződnek ebben az országban, itt, ebben a teremben is.

Akkor el is jutunk az alapvető kérdéshez, és számomra, higgyék el, ez most már elsősorban csak erkölcsi kérdés: tudjuk-e ebben a teremben, bal és jobb oldalon, hogy mi az igazságos és mi az igazságtalan, mi a fekete és mi a fehér, ki a hazafi és ki a hazaáruló. Én azt hiszem, hogy ez alatt a húsz esztendő alatt is összekeveredtek a dolgok, és a probléma az, hogy az erkölcs és az erkölcstelen, a hazafi és a hazaáruló még mindig keveredik. Ebből következik minden gondja-baja ennek a húsz esztendőnek és ennek a parlamentnek is, ezen vitatkozunk itt most hosszú ideje, meg fogunk is vitatkozni. Én csak arra szeretnék a másik oldalnak, a baloldalnak rámutatni, hogy valóban az erkölcsi alapot azért végig kellene nézni ennél a húsz esztendőnél, hogy kinek van erkölcsi alapja arra, hogy hazafiságról vitatkozzon, mert ugye, azt senki nem gondolhatja talán komolyan, hogy a D-209-es ügynök, akit miniszterelnökké választottak, valóban hazafiként védte az imperializmustól és a KGST-től az országot, ezt biztos nem gondolja senki komolyan. Én itt a parlamentben ifjú képviselőként 1994-ben elmondtam a Horn Gyula miniszterelnökkel kapcsolatos hozzászólásomat, és most is, még egyszer megismétlem, mert biztos emlékeznek, hogy megjelent a Magyar Közlönyben Horn Gyula miniszterelnök úrról és Csehák Juditról is, hogy átvilágító bírók sötétnek találták, és nem tölthetnek be közéleti szerepet, mire a miniszterelnök úr azt mondta, hogy na és?, meg jó néhányan még ezt mondták: kérem szépen, ez volt a jogállamiság halála! Ez volt az, mert ha a miniszterelnök azt mondta, hogy ennek nincs jelentősége, akkor egy egyszerű állampolgártól hogyan várunk jogkövető magatartást? És nem bántom, gyógyulást kívánok Horn Gyulának, de akkor azt mondtam a miniszterelnök úrnak, hogy ön nemhogy a miniszterelnöke nem lehetne ennek az országnak, ennek a Háznak a küszöbét nem léphetné át, tekintettel arra, hogy ez a döntés megszületett. Azt hiszem, ez az a morális kérdés, ami itt feszül most bennünk, és itt feszül ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan is.

Végül, ezzel kapcsolatban egy nagyon fontos kérdés: megszólíttattam itt az alkotmánymódosítással kapcsolatosan is, és azt az ostobaságot vetették fel, aztán hallom most már a médiában mindenütt, hogy én a jelenlegi miniszterelnököt, Orbán Viktort II. Andráshoz hasonlítottam. Ez egy marhaság, már elnézést kérek, több szempontból is, meg aki ezt mondja, az nem ismeri a magyar történelmet. Én azt mondtam, hogy amikor Orbán Viktor letette az esküt, pontosan azon a napon, május 29-én Székesfehérváron megkoronázták II. Andrást, akinek a nevéhez fűződik az Aranybulla. Hogy az Aranybullát sokan nem ismerik és nem tudják, ezt nagyon sajnálom, de akkor aki nem tudja, annak mondom, hogy három Aranybulla volt: 1222-ben, 1231-ben, ami II. András nevéhez fűződött, és utána volt még egy Aranybulla 1267-ben, amely az ő fiához, IV. Bélához fűződött. És itt jön a történelmi párhuzam, tehát semmiképpen nem hasonlítottam a jelenlegi miniszterelnökünket II. Andráshoz, különös tekintettel arra, hogy II. Andrásnak az Aranybullán kívül voltak sötét pillanatai is a magyar történelemben, de ha már kapcsolódik hozzá, és jön a harmadik Aranybulla, akkor én most azt tudom önöknek mondani, és mondom a szocialista képviselőknek is, hogy tulajdonképpen akkor nem is II. András az ethosz ebben a dologban, hanem IV. Béla, a második honalapító. És ha tudjuk, és tudják a képviselőtársaim, hogy miért volt IV. Béla a második honalapító, és mi történt a tatárjárás következtében, akkor, azt gondolom, az, ami itt történt az elmúlt nyolc esztendőben, valóban olyan, mint a tatárjárás, amit a baloldali képviselőtársaim követtek el (Derültség.), tehát Orbán Viktornak IV. Bélához hasonló, komoly történelmi szerepet kell betölteni mind az új alkotmány létrehozásában, mind pedig a romok eltakarításában. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Januárban koronázás!)

(14.30)

Na most, ami a lényeget és a mondandóm lényegét illeti a nagyon rövid törvényjavaslattal kapcsolatosan: mindenütt, minden okos és kevésbé okos politológustól, elemzőtől a Világgazdaságban, a HVG-ben és mindenféle fórumon olyan szalagcímek jelentek meg - biztosan olvasta az előterjesztő is és tudja - hogy a főügyész, a legfőbb ügyész most már nem 6, hanem 9 évre lesz bebetonozva. A másik pedig az - megint déj vu -, hogy tudni vélik sokan, kit fogunk majd megválasztani a legfőbb ügyésznek.

Ezzel kapcsolatosan szabadjon arra hivatkoznom, hogy senki nem tudja szerintem, hogy kit fogunk megválasztani. Annak már örülök, hogy most már két név is elhangzott - bár mondjuk, az Ernőt, tehát a keresztneveket nem kéne összekavarni még a legnagyobb példányszámú napilapban sem, de mondjuk, hagyjuk -, tehát két jelölt van ebben a pillanatban.

Azt hiszem, hogy nem személyhez kötött ez a döntés. Nyilvánvaló, hogy majd az Országgyűlés - helyesen - kétharmados többséggel fogja megválasztani, és valóban azért 9 esztendőre, kedves képviselőtársaim - ezt mindenki tudja, szakmai érvet nem lehet ezzel szembehelyezni -, mert azt a modellt választottuk az alkotmánymódosítással, hogy az ügyészség teljes egészében független, törvénynek van csak alárendelve. Nagyon helyesen most már az Alkotmánybíróság döntése értelmében - mert nem is lehet más döntés - nem interpellálható most már a legfőbb ügyész, csak kérdés tehető fel, és a megválasztott legfőbb ügyész lesz a vádhatóság és a törvényesség képviselője.

Ezzel kapcsolatosan legyen szabad arra is hivatkozni, hogy benyújtottam egy módosító indítványt. A legfőbb ügyész is ember, a legfőbb ügyésznek kell hogy legyen helyettese, és ha a legfőbb ügyésznek van helyettese, akkor az ezzel kapcsolatos indítványom az, hogy az ő megválasztását is valamilyen módon szabályozni kellene. Nyilvánvaló, hogy ez a módosító indítvány, amit benyújtottam, lehetőséget ad arra, hogy szintén határozatlan időre legyen kinevezve.

Alapvetően szakmai kérdés, erről is lehet ugyan vitatkozni, de azt hiszem, hogy szakmai érveket nem nagyon lehet ellene felhozni, hogy az ügyészek közül lesz majd a legfőbb ügyész. Ennek azért van, kedves képviselőtársaim, jelentősége, mert bár lehet a labancból kuruc vagy a kurucból labanc, de én magam, aki harminc éve gyakorló ügyvéd vagyok, nehezen tudnám elképzelni, én kurucnak tartom magam, hogy labanc legyek, tehát ügyész legyek. Egészen másképp látom a dolgokat, mint egy ügyész. Ez egészen más világ. Egy porosz rendszernek, egy alá- és fölérendeltségi viszonyban lévő, hierarchikus szervezetben lévő ügyész egészen másképp látja a világot, mint mondjuk én, aki szabadon megyek jobbra-balra, és nyilván másképp látom a helyzetet. A szakvizsga ugyan egységes, azt hiszem, ezt államtitkár úr és mindenki megerősíti, de nagyon helyes az a döntés, hogy a szakmán belülről, tehát nem mondhatják az ellenzéki képviselőtársaim, hogy politikai komisszárok közül kerül majd a legfőbb ügyész megválasztásra, hanem szakmai érvek alapján.

És végül, de nem utolsósorban, azt gondolom, hogy az alkotmány módosításával és az ügyészség helyzetének most már egyértelmű és világos szabályozásával ez a most benyújtott törvényjavaslat minden tekintetben kiállja az idő próbáját. A gyakorlat fogja természetesen eldönteni és majd a mi választásunk, a kétharmados többség fogja azt eldönteni, hogy hogyan és milyen módon fog majd működni a megválasztott legfőbb ügyész és hogyan fog működni az ügyészség.

Végül, de nem utolsósorban az az álláspontom, hogy ezt a részben álvitát - hogy mi legyen az ügyészséggel és milyen legyen az ügyészség alkotmányos helyzete -, valóban most már e döntéssel be kéne fejezni, és azt is érzem, hogy az az álláspont alakult ki a többségi vélemény alapján, hogy az új alkotmánymódosításban is ez a modell lesz az üdvözítő, és ez a modell, tehát a teljesen független ügyészség fogja majd a későbbiekben is a törvényességet, illetve a vádhatóságot képviselni. Ehhez kérem képviselőtársaim támogatását.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Egy hang a Fidesz padsoraiból: Éljen!)

Forrás: parlament.hu