TIFFÁN ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt évtizedekben a magyar emberek fogyasztói szokásai megváltoztak, és a hazai élelmiszer-kiskereskedelem a jellemzően külföldi kézben lévő élelmiszer-kereskedelmi láncokhoz terelődött át.

A magyar élelmiszer-termelők néhány, még fehér holló gyanánt megmaradt képviselője, ha el kívánja érni a hazai fogyasztót, kénytelen ezeknek a rendszereknek a beszállítójává válni, és elszenvedni azokat az intézkedéseket, amelyekkel a multiknál szembesül: a fizetési határidők kitolására rendszeresített technikákat, a fix és progresszív bónuszokat, a polcpénzeket, a kötelezően fizetendő reklámköltségeket, és még sokáig sorolhatnám a rafinált módon kiagyalt számtalan jogcímet. Egyöntetű a hazai élelmiszer-termékpálya résztvevőinek véleménye a különadóval kapcsolatban is, miszerint az áruházláncok mindent el fognak követni annak érdekében, hogy tevékenységük nyereségtartalmát megőrizzék, és ezt az átmeneti terhet a hazai beszállítókra terheljék.

Tisztelt Államtitkár Úr! Jól tudjuk, hogy az alapanyag-termelés napjainkra túlnyomó részben veszteségessé vált, a gazdákat a támogatási rendszer révén tudjuk csak megóvni a ráfizetéstől. A feldolgozók által hozzáadott értéktöbbletnek csak egy csekély részét képesek nyereségként realizálni, mert a javát a kereskedőláncok rendre lefölözik. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, ebben a környezetben a hazai élelmiszer-gazdaság halálra van ítélve.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem tehát: hogyan kívánja megvédeni a kormány a hazai termelőket a multinacionális kereskedőláncok tisztességtelen piaci magatartása miatt bekövetkező versenyhátránytól?

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu