DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Csak azért vártam egy picit, mert nagy öröm, hogy a tegnapi hosszúra nyúlt általános vita után itt végre valamifajta kormányálláspontot hallunk, még hogyha csak egy módosító indítvány kapcsán is, ez azért tényleg fontos, bár, ha jól értem az ön megnyilatkozását, mégiscsak az van, hogy az önök jogszabály-módosításai kapcsán, amelyek, ugye, összefüggenek, ezt már mondtuk.

Ez a három jogszabály-módosítás - az alkotmánymódosítás, az Alkotmánybíróság jogkörének módosítása, a különadóval kapcsolatos törvényjavaslat - összefüggenek. Szóval, végül így is, úgy is az lesz, hogy a népszavazás, amely talán egy végső lehetőség arra, hogy megkérdezzük az embereket, mit gondolnak a magán-nyugdíjpénztári megtakarításaikról, ez innentől már nem eszköz, vagy azért, mert benne marad az önök által biztonsági okokból odarakott passzus, amely a folyamatban lévő ügyekre is vonatkozik, vagy azért, mert eleve más jogértelmezés szerint közelítjük meg a dolgokat.

Én, még egyszer rendszerbe foglalva a dolgokat, azért érvelnék a továbbiakban, valahol ott, ahol Lamperth Mónika képviselőtársam abbahagyta. Valóban azt látjuk, és elmondható, hogy a következő részletes vita tárgya a különadóról szóló javaslat, amelynek kapcsán még egyszer szeretnék abbéli reményemnek hangot adni, hogy a délelőtti, a szakszervezetekkel folytatott tárgyalás talán meggyőzi Lázár előterjesztő urat arról, hogy azért itt 30-35 évet szolgáló pedagógusok, orvosok, közalkalmazottak végkielégítéséről is szó van, szóval, hogy ez a tárgyalás eredményre vezet, és legalább 3,5 millió forint magasságában korlátozható ez a fajta plafon. Talán ez egyébként a konkrét ügyre választ is adhat, még ha arra nem is ad választ, hogy egy halom jogosulatlan, a társadalmat joggal irritáló végkielégítés került kifizetésre az elmúlt húsz évben.

Egyébként ez így kerek, ezt is elmondtuk tegnap, így igazságos, hiszen az Orbán-kormány távozása kapcsán ennek a plafonja egy 139 milliós ominózus végkielégítés volt, ez akkor önöket nem zavarta, most zavarja, ami, persze, rendjén is van, ha egyébként alkotmányos jogszabályokat alkotnak. Ezt a jogszabályt az Alkotmánybíróság nem találta az alkotmánynak megfelelőnek, és egyébként egyhangúlag nem találta annak. Az Alkotmánybíróságnak tagja többek között az önök által, a kétharmados többség által kinevezett korábbi kancelláriaminiszterük, Stumpf István is. Szerintem, amikor önök ezt beterjesztették, megmondta volna, mi a véleménye róla. Én ebből szűrtem le azt, hogy ha ez ennyire evidens módon alkotmányellenes volt, akkor valószínűleg ez volt a csalétek, tulajdonképpen egy ok a végkielégítéseknek egyébként a társadalmat joggal felháborító mértéke miatt, egy olyan ok, ami miatt az Alkotmánybíróságra rá lehetett támadni. Ennek kapcsán történnek a hatásköri szűkítések, és ennek az a szükségszerűsége, ha jól látom, hogy önök a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokból kívánják a társadalompolitikájukat finanszírozni, ebből kívánják a felső középosztálynak és a gazdagoknak az adóit elengedni. Ha ennek kapcsán bármiféle alkotmányossági aggályt vetne fel az Alkotmánybíróság, ezt már nem teheti meg.

Persze, ebben is vannak értelmezések, mert azt gondolom, hogy ezután is, az alkotmány általános elveiből fakadóan, az Alkotmánybíróság nagyon sok mindent megtehet, amire ebben a pillanatban önök nem számítanak, de azt gondolom, hogy az ürügyből így lett aztán a későbbi ügyeik kapcsán konkrét front nyitva az Alkotmánybíróság irányába, ami szerintem demokraták számára ebben a tekintetben érthetetlen.

(13.00)

Ha van mégis értelmes válasz erre, ezt önök nem adták meg sem tegnap hét órán keresztül - nagyságrendileg - az általános viták során, sem a mai napon egyelőre.

Mindemellett természetesen nem lehet amellett elmenni, hogy az a válasz, amelyet félig-meddig most kaptunk egy módosító indítvány kapcsán, és az egész három ügy, ami egymással összefügg, lehet, hogy első körben nem érzékelhető az emberek pénztárcáján. Nyilván önök azt mondják, hogy a jelenlegi nyugdíjakat kell az elmúlt 12 év megtakarításaiból ebben a tekintetben finanszírozni, azonban azt látjuk, hogy ha mindezt végigcsinálják, úgy, ahogy a költségvetési tervezetükből ez jól látszik, akkor elmondható, hogy a mai húszas, harmincas, inkább a harmincas évei elején levők, negyvenéves korosztályig talán, elsősorban már ebben az új rendszerben tömeges megtakarításokkal rendelkezők nyugdíjának a biztonságát élik föl mindenképpen. Mert lehet azt mondani, hogy majd az állam úgyis kifizeti ezt, de erre semmiféle garancia nincs ebben a tekintetben, míg ezek a megtakarítások örökölhetőek, kamatoztathatóak, magas hozam produkálható. Legalábbis a választás szabadságát mindenképpen nyitva kellene hagyni ebben a tekintetben. A miniszterelnök úr ezt a kérdést Brüsszelben lezártnak tekintette, ha jól értettem, a hétvége folyamán. Kétpilléres nyugdíjrendszer lesz Magyarországon, ezt mondta. Ez azért nem nagyon áll közel a választás szabadságához.

Én azt hiszem, hogy ez egy legalábbis olyan súlyú társadalmi kérdés, amiben lehet különböző módon gondolkodni, mi legyen a magánnyugdíjpénztárakkal, hogy jó-e az, hogy kötelező volt és még a mai napig is, ebben a pillanatban már nem, de néhány héttel ezelőttig kötelező volt a pályakezdők belépése. Lehet erről vitát folytatni, elsősorban a társadalommal kéne erről vitát folytatni, merthogy ez a szavazólapon nem volt rajta. Mindig elmondják, hogy fülkeforradalom, kétharmad van, az emberek döntöttek. Én nem láttam ilyet a szavazólapon. Vannak a társadalmi párbeszédnek bejáratott jogintézményei, szerintem ezeket használni kellene. Egyébként egy nagyon fontos társadalmi fék a népszavazás.

Itt kanyarodnék rá újra arra a témára, amiről Lamperth Mónika képviselőtársam is beszélt. Folyamatban vannak olyan típusú népszavazási kezdeményezések - szocialista politikusok tollából természetesen (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Természetesen.) -, amelyek, azt gondolom, hogy féket szabhatnának tulajdonképpen a jövő elherdálásának, amit önök ebben a tekintetben folytatni szeretnének. Önök ezekkel az alkotmányos jogszabály-változtatásokkal ennek a lehetőségét akadályozzák meg. Teljesen mindegy, hogy ki tette föl egyébként ezeket a népszavazási kérdéseket, azt tudom mondani, hogy akárki is tette föl ezeket, mindenképpen lehetőséget kéne arra biztosítani, hogy az embereket megkérdezzük, hogy ezekben a kérdésekben hogyan gondolkodnak, merthogy erről ők állást nem foglaltak, társadalmi párbeszéd erről nem zajlott.

Én azt gondolom, hogy nyitva hagyjuk ezt a kérdést, ha Lamperth Mónika módosító indítványát önök elfogadják. Azzal együtt, hogy nem értünk egyet alapvetően a jogszabály beterjesztésével, szerintem ezeket a mondatokat önök könnyen el tudják hessegetni, amiket én az elmúlt időszakban mondtam, ha ezt a módosító indítványt elfogadják. Én erre kérem önöket. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Forrás: parlament.hu