NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindazon képviselőknek, akik mentesek tudtak maradni a felelőtlen handabandázástól, szeretném megköszönni a hozzászólását, még akkor is, ha adott esetben az kritikai jellegű hozzászólás volt. Ami a gyalázatos nemzetárulást és az ehhez hasonló vádakat illeti: csendben szeretném visszautasítani Novák Elődnek ezeket a szavait. (Taps a kormánypártok soraiban.) Viszont a "dumaellenzék" kifejezés kifejezetten tetszett, képviselő úr. Azt hiszem, hogy erről egy egészen kiváló illusztrációt láthattunk az ön hozzászólása alapján. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ugyanakkor szeretném megismételni azt, amit az előbbiekben elmondtam, hogy a román európai uniós csatlakozási folyamatot az erdélyi magyarság szempontjából valóban elszalasztott lehetőségnek tartom, tartottuk, és ebbéli véleményünket az elmúlt években, így a 2003-as, 2004-es, 2005-ös, 2006-os években is egyértelműen megfogalmaztuk. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy akkor ellenzékben voltunk, és ezáltal nem volt módunk arra, hogy ezt a folyamatot érdemben befolyásoljuk, mert igazán a folyamat keretében lehetett volna érdemben befolyásolni az erdélyi magyarság helyzetét, egészen addig, amíg sor került az ominózus szavazásra. Az ominózus szavazással kapcsolatban pedig szintén szeretném hangsúlyozni, hogy 2005. szeptember 25-én a Fidesz helyesen döntött, hiszen ezáltal tudtuk lehetővé tenni, hogy az erdélyi magyarság immáron az Európai Unió keretei közé került, egyébként összhangban az ő véleményükkel. Tehát a folyamat volt egy elszalasztott lehetőség, és ezt a lehetőséget sajnálatos módon a szocialista kormányzat a román európai uniós csatlakozást megelőzően szalasztotta el. Ezért a Fidesz felelősséget nem tudott és nem is tud vállalni.

Ami a Hörcsik képviselő úr által elmondott eseményeket illeti, amire Dorosz Dávid és Kalmár Ferenc is utalt: alapvetően fontosnak gondoljuk azt, hogy ezzel a pozitív döntéssel, a gyors társulási megállapodási ratifikációval az európai uniós elnökségünk előestéjén egy jelzésértékű üzenetet fogalmazunk meg Szerbia irányában. Fontosnak gondoljuk azt, hogy a bővítési folyamat új lendületet kapjon az elkövetkezendő években. A lisszaboni szerződés végül is életbe lépett, és a következő bővítési kör nagy történelmi időszaka következik, ami a Nyugat-Balkánra irányul, a Nyugat-Balkánon belül pedig Szerbia lesz ennek a folyamatnak az egyik legkritikusabb, legfontosabb állama, természetesen a többi állam mellett. Ebben az értelemben ez a mostani jelzésünk, különösen miniszterelnökünk közelgő belgrádi utazása miatt is nagyon fontos és szimbolikus jelzés.

Az Általános Ügyek Tanácsának október 25-ei döntése vagy a mai belügyminiszteri tanácsi döntés - az, hogy immáron Albánia és Bosznia is vízummentes lehet az Európai Unióban - azt jelzi, hogy az Európai Unióban is valami változik. A bővítéssel kapcsolatos alapállás változik meg, de azért azt hiszem, hogy itt még nagyon sok teendő lesz az elkövetkezendő években, mert a nyugat-balkáni országoknak fel kell készülniük, képesnek kell lenniük, hangsúlyosan biztosítaniuk kell az emberi és a kisebbségi jogokat, hiszen nekünk ez mindig is kiemelten van a figyelmünk középpontjában, de másfelől az Európai Uniónak is alkalmassá kell válnia arra, hogy ezeket az országokat be tudjuk fogadni. És nem biztos, hogy az Európai Unió ma felkészültebb ezen országok befogadására, mint amennyire alkalmasak a nyugat-balkáni országok a csatlakozásra, ezért ezen a területen is sokat kell dolgozni. Az Európai Unió felkészültsége, nyitottsága a bővítésre a Nyugat-Balkán irányában egy olyan terület, ahol a magyar diplomáciának fontos feladatai vannak. E tekintetben teljes mértékben egyetértek Hörcsik Richárd és Kalmár Ferenc képviselő urakkal.

Amit Kalmár képviselő úr megfogalmazott, hogy fokozatos és erősödő empátia tapasztalható Szerbia és Magyarország között, azt az elmúlt évek történelme elég nagy mértékben indokolja. Ez jó alapot jelenthet arra, hogy kialakuljon valamifajta együttműködési modell Magyarország és Szerbia között. Úgy gondolom, hogy azok a jogszabályok, azok a kétoldalú szerződések, amelyekre már hivatkoztam, mind erről szólnak. Egy ilyen együttműködési modellnek mindenképpen a vajdasági magyarság lehet a legnagyobb haszonélvezője.

Szávay képviselő úr megjegyzéseivel kapcsolatban pedig megismételném, hogy ez a stabilizációs és társulási megállapodás jogi értelemben nem belépő az Európai Unióba, még az Európai Unió előszobájába sem, egyáltalán nem prejudikálja, nem teszi lehetővé, nem irányozza elő az európai uniós tagságot, ezt szeretném megismételni. Ugyanakkor a konkrét feltételek megfogalmazásával kapcsolatban elvárja képviselő úr, hogy egyeztessen a magyar kormány a vajdasági magyarokkal. Ezzel egyetértek, de azt javaslom Szávay képviselő úrnak, hogy amikor a Jobbik megfogalmazza a saját feltételeit - hogy például a temerini fiúk szabadon bocsátását belekeverjük az európai uniós csatlakozás feltételei közé -, akkor ők is egyeztessenek a vajdasági magyarokkal, mert tudomásom szerint a vajdasági magyarok, a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyarok Szövetsége nem támogatja ebbéli álláspontjukat, de mindjárt vissza fogok térni a temerini fiúk ügyére. Tehát ez az egyeztetés nem pusztán a magyar kormányzat privilégiuma, hanem minden, magát komolyan vevő politikai erő feladata és kötelessége, hogy a határon túli magyar szervezetekkel folytassák le az egyeztetéseket, és amikor bátran, lendületesen, őszintén és komolyan megfogalmazzák a saját javaslataikat, akkor lehetőség szerint tudják maguk mögött a határon túli magyar szervezetek véleményét is.

Ami pedig a temerini fiúk ügyét illeti: ezzel kapcsolatban már több alkalommal is kifejtettem az álláspontomat. A célunk mindenféleképpen a temerini fiúk szabadon bocsátása, ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy a temerini fiúk szabadon bocsátását nem követelésekkel lehet elérni, hogy ne mondjam, feltételül szabni az európai uniós csatlakozáshoz, hanem oly módon, ha a kétoldalú együttműködésünkben hangsúlyt helyezünk erre, ha reményünknek adunk hangot, hogy Szerbia belátja, a temerini fiúk szabadon bocsátása jól szolgálná azt az együttműködési modellt, amiről az előbbiekben beszéltem. Úgy gondolom, ha ezt kellő eréllyel és kellő intenzitással hangsúlyozzuk a partnereink irányában, akkor ezen az úton hamarabb lesznek szabadok a temerini fiúk. A célkitűzésben egyetértünk, az eszközök tekintetében azonban nem tudok egyetérteni a Jobbik ezzel kapcsolatos álláspontjával.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu