DR. VAS IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elsősorban azoknak a képviselőtársaimnak a figyelmét szeretném felhívni a jogi pályához szükséges képesítési és szakmai gyakorlati követelményekről, akik nem jogász képzettségűek - úgy látom, vannak azért a teremben.

Bíró az lehet ma Magyarországon, aki jogi szakvizsgát tett, és egy évig bírói titkári munkakört betöltött. Ez alól az egyéves bírói titkári munkakör alól néhányat, például alkotmánybírói, korábbi ügyészségi titkári, katonai bírói, közjegyző-helyettesi, ügyvédként és jogtanácsosként eltöltött időt teljes egészében beszámít a jogalkotó, a másik néhány jogi pálya esetén viszont csak 50 százalékot. De tudni kell, hogy attól még, hogy valakit kineveznek bírónak, attól még nem lehet élete végéig bíró, hanem három évre határozott időre nevezik ki bíróvá, majd ezt követően minősítik, és csak ezután lehet gyakorlatilag hetvenéves koráig bíró.

Gyakorlatilag ugyanezek a szabályok vonatkoznak az ügyészekre is, azzal a megkötéssel, hogy ott nyilván a bírói titkári feladatokat ismerik el. Azonban nagyon jól tudjuk a gyakorlatból, hogy gyakorlatilag bírónak, illetve ügyésznek csak kizárólag azoknak van esélyük bekerülni, akik korábban bírósági titkári feladatot is elláttak, még inkább azoknak, akik egyébként a hároméves szakvizsga előtti joggyakorlati idejüket bírósági, illetve ügyészségi fogalmazóként töltötték el.

Egy másik pálya a jogi pályák közül a közjegyző. Itt gyakorlatilag három évet kell a jogi szakvizsga előtt bárhol eltölteni, majd azt írja a törvény, hogy hároméves közjegyző-helyettesi gyakorlat után lehet valaki közjegyző, ugyanígy száz százalékban beszámolja a bírósági, ügyészségi, ügyvédi, jogtanácsosi és a korábbi közjegyzői gyakorlatot. A gyakorlat itt is azt mutatja, hogy azok, akik nem közjegyzőhelyettesként töltötték el a szakvizsga utáni idejük nagy részét, illetve ezt a hároméves gyakorlatot, nem kerülhetnek be ténylegesen a közjegyzői pályára.

Van egy másik, ami talán kevésbé ismert, a bírósági végrehajtó, ezek közül van önálló bírósági végrehajtó, illetve megyei bírósági végrehajtó. Ez a pálya olyan, hogy aki még kellő időben kezdte a végrehajtói tevékenységet, ma is középiskolai végzettséggel lehet végrehajtó, ha korábban egy évet végrehajtójelölt, illetve két évet végrehajtó-helyettes volt. Azonban azoknak, akik jogi szakvizsgát tettek, még azoknak is kell egy évet végrehajtó-helyettesként tevékenykedni, és még ezt követően a jogi szakvizsgán kívül a végrehajtói szakvizsgát is le kell tenni.

A jogtanácsosi pályára kerülés szakmai gyakorlat és képzettség szempontjából jelenleg megegyezik az ügyvédi pályával, azaz a jogi szakvizsga után, ha van munkáltató, akkor elmehet valaki jogtanácsosnak, felveszik a jogtanácsosi névjegyzékbe.

A közigazgatás területén egy helyen ír elő szakmai gyakorlatot a jogszabály, méghozzá a jegyzőknél, illetve aljegyzőknél. Követelmény az, hiába van valakinek például jogi szakvizsgája, három évet, mondjuk, bíróságon vagy ügyészségi fogalmazóként eltöltött, ettől még valaki nem lehet az ötezernél nagyobb településeken jegyző, kizárólag akkor, ha közigazgatási gyakorlattal rendelkezik.

A fentiekből látható, hogy a jelenlegi magyar szabályozás is jó néhány helyen megemlít bizonyos, az adott jogi szakmán belüli gyakorlatot, így a törvényjavaslat mindenképpen indokolt annak érdekében, hogy az ügyvédi pályára olyan személyek kerüljenek, akik nemcsak általában jogi ismeretekkel rendelkeznek, hanem rendelkeznek azzal a tapasztalattal is, ami kifejezetten egy ügyvédi iroda vagy ügyvédi pálya vitelére kell. Ne felejtsük el, itt nemcsak jogi szakmai tudás kell, hanem kell tudni az ügyfeleket kezelni, a munkát ennek megfelelően meg kell szervezni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu