SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amint azt már Michl József képviselő úr és Soltész Miklós államtitkár úr is jelezte a mai nap folyamán beszédében, november 12-én világszerte megünneplik a szociális munka napját, azért, hogy az e szakmában dolgozó, segítő szolgáltatást nyújtó emberek is érezhessék a közösség, a társadalom megbecsülését.

(10.00)

A szociális munka nem hasonlítható semmilyen más szakmához. Míg a pedagógus ismereteket ad át, az orvos a testi tüneteket kezeli, a védőnő a legapróbbak egészségével foglalkozik, és az óvónő is több tucat családból származó kisgyermeket nevel egyszerre, a szociális munkás a rászoruló családot mint rendszert segíti, támogatja, gyógyítja úgy, hogy a harmóniát nélkülöző, elégtelen társadalmi és szociális hálóban vergődő családtagok vészkiáltásaira reagálva segítő kezet nyújt, sokszor utolsóként, az utolsó órában. Segítő kezével nem halat ad a nélkülözőnek, hanem rutinjával, türelmével, emberszeretetével megtanítja őt halászni; nem egy pillanatnyi segédadománnyal töm be a szociális hálón lévő lyukakból egyet, hanem komoly, professzionális munkával, hivatástudattal, empátiával fordul a bajbajutott felé, aki a saját problémamegoldó eszközeivel már nem tud felülkerekedni gyötrelmes, kilátástalan helyzetén.

Gondoljon csak bele a tisztelt Ház, akkor, amikor az éllovasok között vagyunk a világranglistán öngyilkosságban, szenvedélybetegségben, pszichiátriai tünetek hordozásában, milyen nagy prevenciós, gyógyító és társadalommentő szerepe van a szociális munkásoknak!

Vajon tisztában vannak-e képviselőtársaim, hogy mit jelent szociális munkásnak lenni? Mit jelent kezdő diplomásként 70 ezer nettóért kutatni és gyógyítani a lélek sötét bugyrait akár napi nyolc órában vagy a munkaidőn túl is? Mit jelent évtizednyi időt eltölteni szétesett, kétségbeesett vagy éppen egymást vádoló családtagok között, megtartva azt az egyensúlyt, amely továbbviszi a segítő folyamatot a megoldás felé? Náluk nincs tavaszi, őszi vagy nyári szünet, legtöbbjük a hét minden munkanapján megtalálható.

Számos országban mély tisztelet övezi ezt a szakmát. Nemcsak erkölcsi és anyagi megbecsülésben részesülnek a segítő szakemberek, hanem öt-hat évente több hónapos, akár egyéves rekreációs szabadságot biztosítanak számukra, hogy a kiégés és pályaelhagyás helyett visszatérésük után folyamatosan tudják teljesíteni társadalommentő munkájukat. Sajnos, hazánkban ezen a területen nem észlelhető a nyugat-európai megbecsülés példája.

Nézzük, itthon milyen szabályozókkal segíti a nemzeti együttműködés kormánya a szociális munkások tevékenységét: a közalkalmazottaknál, így náluk is, elbocsátások várhatók; jövőre kevesebb fizetést visznek haza a dolgozók, akik még nem szültek, vagy már felnevelték gyermekeiket, azaz jelenleg nem tartanak el kiskorú gyermeket.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom javaslata ellenére kimaradt a Btk. idei módosításából e szakma képviselőinek védelme. Míg a pedagógusok jogosan megkapták ezt a gesztust, addig a szociális munkások zaklatása, támadása ugyanolyan büntetési szinten maradt, mint volt. Pedig ehhez a módosításhoz még pénz sem kellett volna.

Köszönjük hát a mai napon a magyar szociális munkásoknak, hogy a beszűkült tudatú, kimerült, a média által agymosott egyének, családok, csoportok és közösségek problémamegoldó és -megbirkózóképességeinek fejlesztésével, a szociális erőforrások közötti kapcsolatok harmonizálásával elősegítik a társadalmi változásokat, az emberi jogok és a szociális igazságosság érvényesülését, felszabadítva közben olyan, szolidaritásra épülő emberi energiákat és képességeket, amelyek hazánk megmaradásához nélkülözhetetlenek.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik, szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu