BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondoltam, hogy ehhez a kérdéskörhöz én nem értek, és nem fogok hozzászólni, viszont megmondom őszintén, arra, hogy ma itt maradtam és önöket hallgattam, büszke vagyok, és örömmel töltött el, mert valami fontos dologról beszéltek.

Nézzék - és az előttem szólók ezt megtették, épp ezért úgy gondolom, szóvá kell tennem, hogy sok mindenben egyetértünk -, van egy generáció, amely amikor fiatal volt, mondjuk, a 20-as, 30-as években születettek, rosszul éltek a háború után. Aztán nyugdíjasként is rosszul éltek. Ezeknek az embereknek valami kárpótlás, valami igazságtétel jár. De ne felejtsék el, hogy ezek az emberek 80-90 felé közelednek. Sürgősen kell cselekedni, és tényleg röstellendő, hogy az elmúlt húsz év, amelyet nem biztos, hogy teljes egészében ex cathedra rendszerváltásnak tudnék megfogalmazni - kételkedem néha ebben a fogalomban -, de sürgősen kell cselekedni valami jót, valami helyeset, mert az az igazságtétel, az a morális kárpótlás jár nekik. Addig, amíg élnek. Mert amikor meghaltak, akkor igazából sokat nem tehetünk ebben a dologban. Úgyhogy apáink és esetleg nagyapáink - a fiatalabbaknak - korosztályáról van szó, a '920-30-as évben születettekről.

És hogy miért kell ezt megtenni? Aztán beszélhetünk sok minden másról. Azért, mert a pártnyugdíjakat ellopták a dolgozó emberek, a kisjövedelmű emberek nyugdíjából, és pártnyugdíjat csináltak belőle. Akkor is ellopták, akkor is loptak, maguknak. Szóval, úgy gondolom, ezt nem hagyhatjuk elvarratlanul, és legalább, amíg élnek, valami igazságot kell tenni ebben a dologban. Nehéz igazságot tenni, de azt hiszem, nem viselheti el 2010-ben, egy új évezredben egy ország, hogy ennyi dolog elvarratlan legyen. Úgy gondolom, azt sem tehetjük meg, hogy ezeknek az embereknek legalább tudjuk mondani, hogy valamit tettünk az ő igazságuk érdekében, az ő meglopottságok ellen, és azzal szemben valamit próbáltunk tenni. Ez ránk tartozik, még akik itt vagyunk, és tehetünk érte valamit. Sürgősen kell cselekednünk, mert szeretném, ha sokan sokáig élnének még, de nagy a veszélye, hogy a 80 év felettiek - különösen azért, mert korábban is rosszul éltek, aztán a nyugdíjas éveikben is - kevesen tudják már esetleg kivárni ezt a dolgot.

Szóval, ténylegesen igaz az, hogy ez egy nemzeti ügy, és a bűnöket nem szabad gyűjteni, a rendetlenséget. De nevezzük nevén: ezek bűnök voltak. Mert maguknak loptak, és milyen érdekes, a 2011-es költségvetés tárgyalása kapcsán - kicsit kitekintek az ügyből - gondolják el, hogy megint féltik a nyugdíjpénztárt. Hát tessenek megmondani: az állami nyugdíjpénztárból privatizált kötelező magánnyugdíjpénztár nem tolvajlás volt? Szisztematikusan megkoreografált tolvajlás volt, a bankok és egyéb más érdekek kiszolgálása. Hát azért van eladósodottság! Pontosan meg volt komponálva, hogyan lehet a volt szocialista országokat továbbra is az adósságcsapdában tartani, hogyan lehet rászorítani a hitelre, és hogyan lehet az államháztartási hiányt állandóan szinten tartani és növelni. A nyugdíjalappal. Hát kivitték, oldalra.

(22.50)

Úgy gondolom, hogy lehetnek elvek e kérdésben, lehetnek és vitatkozhatunk eszközökről, sőt arról is, hogy jogállam-e az, amely néha igazságot tesz, és jó-e az az alkotmány, vagy jó-e az a törvény, amely ezeket még mind a mai napig tűri, hogy megkeserítse egy-egy idős ember hétköznapját, aki arra gondol, hogy őt mindig, mindenkor meglopták. Nem lehet egy egész ország mindig vesztes! Mivel ők mindig vesztest akartak csinálni, ne hagyjuk, ténylegesen igazuk van. Nem szabad azokat az idős embereket a vesztes tudatban tartani, akik most 80 év körüliek, és mint mondtam, az a korosztály, amelyik mindig rosszul járt.

Nézzék, morális adósság, amelyből törleszteni kell, és úgy gondolom, hogy megadatott a lehetőség a választópolgárok akaratából, hogy cselekedhessünk, nagyon józanul, mértéktartó módon, okosan és bölcsen, mert azt korábban nem tehettük meg. Nem tehette meg a tisztelt Ház, hiszen azért a Magyar Köztársaság polgárai, pontosan a félrevezetés kapcsán 12 évet adtak még azoknak a pártoknak és annak a pártnak, amelyik korábban is kirabolta őket.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Igen, cselekedni kell, és el kell varrni a szálakat, ott, ahol még lehet, és addig, amíg lehet, az ügyeket pedig segíteni, rendbe tenni kell. Tudják, mennyire összegyűlt a rendetlenség ebben az országban? Mondják meg, melyik jogágban, melyik életviszonyban van ma rend Magyarországon? És akkor beszélünk jogállamiságról, amikor mindenhol rendetlenség van, és mindenhol folyik a pénz, mindenhol hazugsággal vagyunk tele, rendetlen ügyekkel? Rendetlenség van ebben az országban, de megadta a Jóisten és a Magyar Köztársaság polgárai, hogy ez a kormány cselekedhessen, ehhez pedig partnerként hívunk mindenkit: tegyünk rendet ebben az országban, ne érezzék kifosztottnak, kirablottnak magukat az emberek, de ne is legyen így, ne csak érezzék. Azt érezzék, hogy gondoskodunk róluk, és ebben a törvényhozásban, itt, a Parlament falai közt igyekszünk az ország javát szolgálni.

Nagyon nehéz egy felelős és jó döntést meghozni, hiszen egy döntés egy adott időpontban lehet jó, de később ugyanakkor az ismereteink bővülésével rosszá lehet. Nem mindig azt választjuk, ami a legjobb, hiszen ez a döntés sajátja, a kevésbé rosszat. Tehát ha most cselekszünk, 2011-ben egy igazságtételben, akkor meg kell tenni. Nem lesz olyan jó és helyes, mint amit megtehettek volna a - idézőjelben - "rendszerváltásnak" titulált időszakban. Akkor is nagy volt az ellenszél az Antall-kormánynál, nagy volt a befolyásoltság is és a keresztbe tevés, hogy ne lehessen ebben az országban rendet csinálni. A rend átlátható, a rendből épülni lehet. Ennek a kormánynak és a parlamenti többségnek az a kötelessége, hogy rendet csináljon. Ez a munka hatalmas munka, és ez rengeteg ilyen buktatóval jár, amellyel önök is és jómagam is vajúdtam itt ma este.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én partnerségre hívok fel mindenkit, mert minden jó ügyben ebben a Házban partnert lehet találni, a kormánypárti oldalon is. Igen, nincsenek azok itt, akik ezt röstellik. Tudják mit? Visszatérve még erre a nyugdíjügyre, mármint a költségvetési törvénnyel kapcsolatban. Most is féltik a privilégiumukat. Kik vannak a magánnyugdíjpénztárakban? Három törvényjavaslat van bent a szocialisták részéről, három, úgy féltik a megszerzett bizományaikat, ahol továbbra is tolvajolhatnak és lophatnak a nyugdíjalapból. El a kezekkel a nyugdíjasoktól és a nyugdíjalaptól! És legyen tisztességes állami nyugdíj, úgyhogy van igazság sok tekintetben. Akik ezt másképp gondolják, mint mi, igen, el a kezekkel a nyugdíjtól!

Aki úgy gondolja, hogy maga akar gondoskodni, akkor gondoskodjon saját magáról, tegyen félre, és önkéntesen gondoskodjon az öngondoskodás keretében az idős koráról. De az állami nyugdíjat nem lehet majd csak 50-60 év múlva megszüntetni a mai jövedelmek mellett, mert nézzék, az is szégyenletes, hogy ebben az országban nemcsak a parlamenti képviselő jövedelme kevés, hisz azért legyünk őszinték, a parlamenti képviselők jövedelme nettóban 1000 euró. Európában ennél több a minimálbér és több egy szakmunkás bére, jó, ha tudják, és a nyugdíj is 1000 euró körül kezdődik alsó szinten. Nálunk, Békés megyében 24-30-50-60 ezer forintos nyugdíjból élnek az emberek. Nem felháborító? S ez mind a tolvajlás, a lopás és az átverés eredménye. Valahol ez a pénz van, amit elloptak tőlünk. Hozzá kell látni ahhoz, hogy a helyére kerüljön, visszakerüljön a jogos tulajdonosaihoz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Tisztelt Parlamenti Képviselők! Igen, cselekedjünk! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu