DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden és utoljára szeretnék hozzászólni. Egy jelenségre, és megszólíttattam, a szoborral kapcsolatosan szeretnék reflektálni, mármint a Károlyi-szoborra, de kezdem az utolsóval.

Talán Mile képviselő úr még emlékszik rá, hogy a Károlyi-szobor eltávolításában oroszlánrészt játszott, illetve többször felvetette Antall József, az első szabadon választott miniszterelnökünk, itt volt a miniszterelnöki hivatal, itt jött be, és mindig mondta, hogy meddig kell még néznem. Talán a miniszterelnök úr pontosan, szabatosan fogalmazott, de azt, hogy mit mondott a Károlyi-szoborral kapcsolatosan, azt nem osztom meg a Házzal; nem szerette Károlyi Mihályt, nagyon helyesen. Ezért valóban jelentősége lenne annak, hogy egyébként ez a nagyon jó Varga Imre szobor máshová kerüljön, hiszen a szobor maga jó, csak Károlyi Mihály és az ő történelmi szerepe miatt kellene a Magyar Országgyűlésnek dönteni. Most Tisza-év lesz, Tisza István, lehetne egy Tisza István szobrot is. (Taps a Jobbik soraiban.) Az én - hogy is mondjam - politikai hinterlandom és indíttatásom miatt én Andrássy Gyulára szavaznék, de ezen lehet vitatkozni, talán Andrássy Gyulának sem ártana már, hogy legyen egy szobra végül is Budapesten.

A másik dolog, amit mindenképpen szeretnék elmondani: aki korábban ismert engem, az tudja, hogy én 1994-ben, amikor ezt először felvetettem, a másik nagy vesszőparipám az általam tisztelt Hóman Bálint történész rehabilitálása volt, akinek a temetése is megtörtént. Most, amikor nyolc év után újra képviselő lettem, megdöbbenve tudtam meg, hogy Hóman Bálintot a Magyar Tudományos Akadémia még mindig azért nem fogadta vissza, mert az a gyalázatos népbírósági ítélet, amelyben életfogytiglanra ítélték ártatlanul a legnagyobb magyar történészt, és embertelen körülmények között halt meg, s a fia engem, miután én felszólaltam először a parlamentben, megkeresett, beadta az egyik ügyvéd kolléga a Legfelsőbb Bírósághoz - a magyar jogállam általunk szeretett szerves részei vagyunk, ugye, tudjuk, az ügyvéd meg a bíró, igen... -, és elutasította a Legfelsőbb Bíróság Hómant, és ma is ez a gyalázatos népbíróság...! És ez a rendszerváltozás után volt!

Most itt megígérem képviselőtársaimnak, hogy én fogom kézbe venni, és be fogom nyújtani még egyszer. Nem hiszem el, hogy a XXI. században még egyszer ezt az arcátlanságot - most a pofátlanságot nem szeretném mondani -, még egyszer elkövetik, hogy Hóman Bálint, a legkiválóbb magyar történész, akadémikus, aki itt ült tíz éven keresztül a patkóban, még mindig egy ilyen gyalázatos... A fia egyébként meghalt már, az emlékének tartozunk ennyivel.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(23.00)

Forrás: parlament.hu