CZERVÁN GYÖRGY vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Amióta Jakab István, Font Sándor és Sáringer-Kenyeres Tamás képviselőtársaim benyújtották javaslatukat az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény módosítására, az az érzésem, hogy sokak számára váratlannak és túlságosan radikálisnak tűnt az általuk jegyzett megoldás.

Aki egy kicsit is odafigyelt az elmúlt hónapok agrárpiaci folyamataira, valamint az ezzel kapcsolatos különböző felelős nyilatkozatokra, számíthatott arra, hogy a kialakult helyzetben valaminek történnie kell, a nemzeti együttműködés programjából ugyanis egyértelműen következik, hogy a piaci szereplőknek meg kell barátkozniuk azzal, hogy az állam a rendezett piaci körülmények megteremtése érdekében a korábbiaknál sokkal határozottabb lépéseket fog tenni. Mindezek előrebocsátása mellett szeretnék röviden szólni az előzményekről és a javaslat elfogadásának lehetséges következményeiről.

Tisztelt Országgyűlés! Nyugodtan állíthatom, hogy az a rendkívüli időjárási helyzet, ami a 2010. évet jellemezte, még a legidősebb gazdák emlékezetében sem él. A megelőző évek aszályos időjárása után tavasszal kezdetben még örültünk a lehullott csapadéknak, hiszen a talaj vízháztartásában jelentős hiányok mutatkoztak. Ahogy teltek-múltak a napok, egyre inkább értelmét vesztette a "májusi eső aranyat ér" ősi mondása, hiszen a belvizes területeken tömegével pusztultak ki a növények. A csapadék jelentősen rontotta a betakarított gabona minőségét is, sőt sok olyan terület is volt, van, ahol a betakarítógépek a mai napig ki sem tudtak menni a földekre, a termény gyakorlatilag ott pusztult a földeken.

A Vidékfejlesztési Minisztériumot a gazdák, gazdálkodók folyamatosan bombázták olyan kérésekkel, hogy nyilvánítsa az ország egész területét vis maior sújtotta területnek. Már a nyáron jelzéseket kaptunk arról is, hogy a terményfelvásárlók számtalan esetben olyan nyilatkozatot tettek, miszerint őket nem érdekli a vis maior helyzet, hiszen a gazdák nem hagyományos mezőgazdasági termékértékesítési, hanem adásvételi, szállítási vagy jogi nyelven szólva más, atipikus formájú szerződést kötöttek, amelyben vállalták, hogy a vis maior miatt meg nem termelt terményt is, ha kell, a szabadpiacon beszerzik és leszállítják. A felvásárlók egyike-másika még azt is vitatta, hogy az idei rendkívüli időjárás egyáltalán vis maiornak minősül-e. Az eső természetes velejárója a mezőgazdasági termelésnek - hangzott nem egy esetben a cinikusnak is minősíthető válasz. Ebben a helyzetben voltunk, amikor Mezőhegyes és Pitvaros környékén a jégvihar az emlékezetes pusztítást okozta.

Amikor áttanulmányoztuk ezeket az általános szerződési feltételeket, magunk is megdöbbenve tapasztaltuk, hogy azok számos esetben nemcsak indokolatlanul egyoldalú, tisztességtelen, de tárgyilagos mérlegelés szerint is a jó erkölcsbe ütköző kitételeket tartalmazták azáltal, hogy a vis maior esemény miatti összes kockázatot gyakorlatilag a termelőkre hárították. E szerződések alapján még a kolontári gazda is fedezeti vásárlásra lenne kötelezhető. A Vidékfejlesztési Minisztérium e szerződésekkel, valamint általában a vis maior helyzettel kapcsolatos álláspontjáról két alkalommal is közleményt adott ki. Őszintén megvallva, e közlemények inkább arról győztek meg bennünket, hogy a meglévő jogi környezet inkább erősíti a gazdák kiszolgáltatottságát, mintsem hogy megfelelő védelmet nyújtson nekik. A gazdáknak azt ajánlani, hogy ha valami bajotok van az abszolút tőke- és piaci fölényben lévő felvásárlóval, fogadjatok ügyvédet, menjetek bíróságra, tudva, hogy esetleg a következő évi szerződést kockáztatják, jogilag igaz, de finoman fogalmazva sem igazságos. Gazdaember, még ha magában füstölög is, bíróságra nem szívesen adja az ügyet, ezt kihasználni pedig nem tisztességes. A minisztérium vezetése a Gabonaszövetség képviselőivel egyeztetést folytatott, amelyben kértük az érintetteket az önmérséklet gyakorlására.

(18.20)

Jeleztük azon álláspontunkat is, amit azóta sem változtattunk meg, hogy a tárca vezetése csak a ténylegesen és önhibájukon kívül az ellehetetlenülés szélére került gazdák mellett kíván kiállni, a spekulánsok részére semmiféle erkölcsi vagy jogi támogatást nem nyújt. A kialakult helyzet megoldásának igényét csak fokozták azok a jelzések, amelyek az egyeztetést követően már arról szóltak, hogy a felvásárlók a vis maior miatt teljesítésre képtelen gazdákkal szemben keresetet nyújtottak be a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő állandó választottbíróságnál, vagy olyan 2011-re szóló szerződéseket kívántak a gazdákkal aláíratni, amelyek egy ismételt vis maior helyzet esetében azokat teljesen a gazdasági ellehetetlenülés szélére sodorták volna. Hiszen mi a biztosítéka annak, hogy jövőre nem lesz vihar, jégverés, belvíz? Semmi. Hol itt az önmérséklet? Sehol.

Teljesen egyet kell érteni a javaslatban megfogalmazott azon indokolással, amely szerint az üzleti tisztességet, a szerződéses fegyelmet, az érdekek kölcsönös figyelembevételét a köz által védendő értéknek kell tekinteni.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretném, ha végiggondolnánk azt, hogy a javaslat elfogadása még milyen további kényszerhelyzetek kialakulását előzheti meg. Mint ismeretes, hamarosan fordulóponthoz érkezünk a földmoratórium ügyében. Az is közismert, hogy a hazai agrárvállalkozások tőkeellátottsága még jelentősen elmarad azon külföldi versenytársainkétól, akik potenciális földvásárlókként jelenhetnek meg a hazai földpiacon. Álláspontom szerint a mára kialakult helyzet akár arra is alkalmas lehet, hogy a gazdákat tömegesen és mesterségesen a gazdasági ellehetetlenülés szélére sodorják, amelyből sokan csak úgy tudnának szabadulni, hogy földjeiket eladják, vagy annak használatával felhagynak. Végiggondolta már valaki ennek a lehetséges további következményeit? Én végiggondoltam, és számomra a lehetséges következmények felvállalhatatlanok.

Más: a mára kialakult helyzet arra is rávilágított, hogy a gazdatársadalom mennyire szervezetlen. A tömegtermények piacán megjelenni úgy, hogy az egy tételben felajánlott mennyiség, mondjuk, 1000 tonnás nagyságrendű, de amikor ezt a mennyiséget olyan felvásárolónak ajánlják fel, amely csak Magyarországon több százezer, netán több millió tonna terményt vásárol fel, és a világban az általa felvásárolt árumennyiséget tízmillió tonnákban mérik, reálisan kell látni az egyenlőtlenségeket. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy ezek a vállalkozások csak rosszat tesznek a termelőkkel, hiszen az általuk nyújtott pénzügyi és egyéb szolgáltatás nélkülözhetetlen a mezőgazdaság számára. A javaslat csupán esélyt kíván adni a gazdának, és a mohóságnak kíván határt szabni.

Tisztelt Országgyűlés! A szerződéses fegyelemről is szólni kell. Az elmúlt években, évtizedekben az agrártermékek piacán a szerződéses fegyelem kiélezett piaci helyzetekben nem vagy csak korlátozottan érvényesült. Az igazsághoz hozzátartozik, ha a szerződöttnél jobb volt a szabadpiaci ár, sok gazdának megremegett a keze, és mondvacsinált ürüggyel megpróbált kihátrálni a szerződésből. Egyébiránt a felvásárlók is hajlamosak voltak hasonlóképpen eljárni, ha a szerződéses ár netán magasabb lett volna, mint a piaci ár. Mindez a jelenség álláspontom szerint abból adódott, hogy a jövedelemeloszlás a piac egyes szereplői között aránytalan volt, mégpedig a termelők kárára, így a termelők, amint lehetőség mutatkozott, természetes túlélési ösztöneiktől is vezérelve megpróbálták minden lehetséges eszközzel az elmaradt jövedelmeket bepótolni, a felvásárolók egy része pedig, részben mohóságból, az elmaradt profitot akarta bepótolni.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek után joggal kérdezhetjük, hogyan hat ez a módosítás a mezőgazdasági termények piacára, a szerződéses fegyelemre. Szerintem sokkal nagyobb lesz a rend. A termelők termelni, a kereskedők, bármit is mondjanak, vásárolni fognak, sőt megkockáztatom, szerződést is fognak kötni, mivel csak a szabadpiacban bízni nekik is túl nagy rizikót jelent. Arra viszont a termelőknek is fel kell készülniük, hogy e javaslatban foglaltak elfogadása esetén, ha megtermett a szerződésben foglaltaknak megfelelő mennyiségű áru, annak leszállítása semmilyen körülmények között nem lesz megtagadható, a felvásárlók várhatóan minden vis maior bejelentést szigorúan le fognak ellenőrizni. Őszintén megmondom, nekem ezzel a kereskedői magatartással nincs is gondom, és nem tagadom azt sem, a szigorúbb ellenőrzést az új kárenyhítési rendszer kialakításakor is alapelvnek kívánjuk tekinteni.

Az agrárkormányzat elkötelezett abban, hogy a tisztességes piaci viszonyok megteremtése érdekében minden tőle telhetőt megtegyen. Miután a javaslat ezen célok megvalósítását szolgálja, a kormány nevében elfogadásra ajánlom.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu