DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Az 1997. évi, az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény írja elő, hogy a kormány minden évben beszámol az agrárgazdaság helyzetéről. Ennek megfelelően készítette el a tárcánk az agrárgazdaság 2009. évi helyzetéről szóló beszámolóját.

Ugyanez a törvény írja elő, hogy az Agrárgazdasági Tanácsot is működtetnie kell, és fel kell kérnie, hogy véleményezze ezt az agrárjelentést. Az Agrárgazdasági Tanács elvégezte ezt a munkát, amit ezúton is szeretnék megköszönni, és én is tisztelettel köszönöm még egyszer ezt a munkát Székely Csaba professzor úrnak is, aki ezt az Agrárgazdasági Tanácsot vezeti.

Második ízben fordul elő, hogy egy olyan agrárgazdasági jelentést tárgyalunk, ahol egy előző kormány teljesítményét kell minősítsük, egyébiránt pedig tizenkettedik alkalommal kerül az agrárgazdasági jelentés a tisztelt Ház elé.

Azt remélem, és talán ezt egy bevezető gondolatként hadd mondjam el, hogy ebben a formában utoljára találkozik a tisztelt Ház egy ilyen agrárgazdasági jelentéssel, merthogy az a kép, amit ez próbál bemutatni, egy - mondjuk így talán - együgyű mezőgazdasággal foglalkozik. Nem termelési értekezletre készülő jelentésre kíváncsi a parlament, hanem arra kíváncsi, hogy merre megy az agrárium, és azok a folyamatok, amelyek az előző évben történtek, milyen tanulságokkal szolgálnak. Nem egyszerűen termelési kérdésként kívánja értékelni az agráriumot, ahogy ez a korszerű agrárfelfogásból is következik, hanem egy olyan minőségi mezőgazdaságról gondolkodunk, gondolkodik a jövő mezőgazdasága, amely úgy állít elő értékes, szermaradványmentes, egészséges és biztonságos élelmiszert, hogy közben megőrzi a tájat, az élővilágot, a vízbázisainkat, talajaink termékenységét, és ráadásul olyan rendszerekben műveli ezt a termelő tevékenységet, amelyekben sokan munkát, megélhetést találnak. Ennek a többfunkciós mezőgazdasági modellnek és az ennek megfelelő értékelésnek a kimunkálása a jövő év feladata lesz. Készül az az agrár-, vidék- és környezetstratégia, amelynek részeként megfogalmazzuk a legfontosabb teendőinket, amelyek a három dimenzióban jelentkeznek, tehát minőségi termelési, környezeti és társadalmi, szociális, foglalkoztatási szempontból is elfogadható eredményre vezető mezőgazdasághoz vezethetnek bennünket.

Ez az agrármodell ráadásul a kis, közepes családi gazdaságok dominanciájára épül, tehát egy egészen másfajta jövőkép lebeg a kormány és az agrár-vidékfejlesztési kormányzat előtt, mint ami talán az elmúlt évek agrárjelentéseiből is kiolvasható volt. Egy ilyenfajta mezőgazdaság értékelésére nyilván más indikátorokra, más mutatókra van szükség, környezeti, gazdasági és társadalmi mutatókat egyaránt figyelembe kell venni. Ennek megfelelően és ezért állíthatom azt, hogy reményeink szerint a következő évi jelentés egy bővített tartalmú és ezekbe az irányokba kitekintő, sokkal inkább a vidékfejlesztés közegébe ágyazott mezőgazdasági felfogást fog tükrözni, és a jelentéseket is ennek megfelelően, ilyen indikátorok mentén szándékozik összeállítani.

A jelentést a kormány az október 15-i ülésén elfogadta, azt az Agrárgazdasági Tanács október 22-i ülésén megvitatta, és írásos állásfoglalását október 27-én készítette el, amit szintén a tisztelt Ház elé terjesztettünk.

Ezen túl a jelentés fölkerült a tárca honlapjára is, tehát hozzáférhető bárki számára, megismerhetők azok a folyamatok, amelyek ebből kiolvashatók. Merthogy mire is való egy ilyen jelentés? A folyamatokat kell tudjuk belőle megállapítani, amelyekből következtetéseket levonva változtathatunk az irányon, ha rossz irányba mennek ezek a folyamatok, illetve erősíthetjük azokat a folyamatokat, amelyek az általunk elképzelt irányba mutatnak.

Mit is mutat a 2009. évről ez a tükör, ez az agrárgazdasági jelentés? Jelezve, mondom még egyszer, hogy sok dimenzióról adatunk sincs, és ezek nem szerepelnek az agrárgazdasági jelentésben, összességében azt mondhatjuk el, hogy a negatív hatások és tendenciák voltak jellemzőek, meghatározóak a 2009. év agráriumára. Valószínűleg ez ráadásul túlságosan finom fogalmazás is, mondhatjuk úgy is, hogy mélyrepülése volt a mezőgazdaságnak, és a vidék társadalmának különösen.

Nézzünk néhány mutatót, amelyek természetesen ebből a megközelítésből fakadóan elsősorban gazdasági jellegű mutatók, de mutatják ezt a fajta folyamatot. A termelés volumene, hogy csak néhány ilyet említsek, 10 százalékkal csökkent, az agrárgazdasági GDP részaránya 2,5 százalékra csökkent. 9,5 százalékos termelői árcsökkenés következett be ebben az évben. Az agrárolló mutatója 3,9 százalékkal romlott. Folytatódott a hazai piacvesztés, az agrárium jószerivel már nemcsak az exportpiacait, hanem a hazai piacait is elvesztette. A kiskereskedelmi forgalom 3,7 százalékkal esett vissza. A mezőgazdaság jövedelmezősége a csatlakozás óta először csökkent 2009-ben. Az agrárkeresetek színvonala, itt persze csak a bérmunkásokról beszélünk, tehát az alkalmazotti körről beszélünk, ebben a körben is már csak 76 százaléka a nemzetgazdasági átlagnak - 2009.

Néhány jellemzőt a földügyekkel kapcsolatban. A földhasználati nyilvántartás ebben az évben sem készült el. Látjuk ennek a problémáit. Épp a különféle spekulációknak az ad lehetőséget, terepet, hogy tisztességes földnyilvántartása Magyarországnak, és különösen a földhasználatra vonatkozó nyilvántartása jószerivel nincs. Változatlanul megoldatlan az osztatlan közös tulajdon kiosztása. Döbbenetes ez a helyzet. Az Európai Közösségben nem is igazán értik, ha arról beszélünk, hogy osztatlan közös tulajdon; az nem létezik, hogy valakinek van tulajdona, és nem tudja megmondani, hogy hol van. Nos, ez a helyzet az osztatlan közös tulajdonnal, nem rendelkezhet a tulajdonos a földjével, támogatásokat nem vehet igénybe ezekre a területekre, kiszolgáltatott, és nagyrészt ugyanazoknak a tőkéstársaságoknak kénytelen bérbe adni változatlanul a földjét, akik egyébként is kedvezőbb helyzetben vannak.

Döbbenetes az állami földek bérbeadási statisztikája is. Most már még inkább látjuk, de a 2009. évre is elmondható, hogy a száz legjelentősebb haszonbérlő bérli a területek 78 százalékát - elképesztő! -, miközben a többiek állami földalaphoz nem tudnak hozzájutni. Nem is akármilyen bérleti díjakért, és ezt is tegyük azonnal hozzá. Most nálam van olyan bérleti szerződés - most tekintjük át ezeket az állami földbérleti szerződéseket -, ahol 100, azaz egyszáz forint hektáronként a szántóterületek bérleti díja egy évre, miközben a piaci bérleti díjak, attól függ, milyen minőségű területre, meg melyik tájon vagyunk, 30-50 ezer forint körüliek, de Nyugat-Magyarországon ennél lényegesen magasabb bérleti díjak is előfordulnak. Szóval, ebből az látszik, hogy a feltőkésítése zajlott ezeknek a tőkéstársaságoknak a közjó szolgálatára hivatott állami földkészletekkel is, merthogy az elengedett bérleti díj gyakorlatilag egyfajta hihetetlen versenyelőnyt hoz ezen a terepen ezeknek a tőkéstársaságoknak.

Ehhez járul persze a támogatásoknak a különbsége is. Itt mindjárt említeném, megvizsgálva, hogy az úgynevezett családi, egyéni gazdasági körben a támogatások egy hektárra jutó összege, továbbá a tőkéstársasági formában, zömében részvénytársasági formában művelt területeken mennyi is az a támogatási összeg, amit az állam ad, az arányt mondanám: 1,4-szerese átlagosan, amit a tőkéstársaságok egy hektárra kaptak ebben az évben, ahhoz képest, mint amennyit az egyéni társaságok támogatásként megkaptak.

(15.40)

Változatlanul rossz a mezőgazdaság szerkezete is. A növénytermesztés részaránya 60 százalék; évek óta mondjuk, hogy ezen változtatnunk kell. A termelés hatékonysága is rendkívül alacsony Magyarországon, az EU-átlagnak csak az 55 százalékát éri el, hogyha a dolgok termelési részét nézzük.

A 2009. évben a növénytermesztés hozamai jelentősen visszaestek, tovább apadt az állatlétszám, hogy néhány paramétert még idehozzak. Az ültetvények termőalapja tovább csökkent. A gépberuházásoknál az volt megfigyelhető, hogy a nagy gépek felé orientálódó támogatás következtében a kicsik szinte semmihez nem jutottak ezekből a gépberuházásokból, és a gépberuházások hasznát is nagyrészt azok a kereskedők fölözték le - nem akarok cégeket és neveket említeni -, akiknek nem igazán szánta volna az Európai Közösség ezeket a beruházástámogatásokat.

Az erdőgazdaság számára megszűnő támogatási lehetőségek szűkítették a mozgásteret, az élelmiszeripar teljesítménye visszaesett, csökkent a beruházás az élelmiszeripar területén is, arról nem is beszélve, hogy a kis helyi feldolgozók értékesítéskapacitásai semmilyen mértékben nem növekedtek.

Nézzük a 2009. év egy másik szeletét, a foglalkoztatást. A foglalkoztatásban a bérmunkások aránya ebben az évben valamelyest csökkent, és az önfoglalkoztatás növekedett. Az önfoglalkoztatás, az úgynevezett nem fizetett munkaerő a meghatározó a mezőgazdaságban, mindig is az volt, a család elsősorban a saját munkaerejét használja föl, és nem fizetéshez jut e révén, hanem fönntartja a saját életfeltételeit, illetve fejleszti tovább a gazdaságait. Ettől tartalmasabb a családi gazdálkodás minden más formánál és a tőkebefektető társasági formánál.

Nos, ha megnézzük, hogy 1 hektár terület hány munkahelyet teremt, mekkora a foglalkoztatási kapacitása ugyanannak a földnek, és összehasonlítjuk a két szereplői kört, akkor azt látjuk, hogy miközben a tőkéstársasági körben nagyjából ugyanakkora földterületen 83 ezer főnyi bérmunkást foglalkoztat a mezőgazdaság, azonközben, ha a részfoglalkoztatású bérmunkások egy részét is ideszámítjuk, valamint az önfoglalkoztatást figyelembe vesszük, ahogyan ez normális a mezőgazdaságban, akkor ehhez a 83 ezerhez képest a családi gazdasági kategóriában 346 ezer fő a foglalkoztatási kapacitás, négyszerese ugyanannak a földterületnek a foglalkoztatási kapacitása, attól függően, hogy milyen gazdasági formában használjuk a földet. Érthető módon, aki tőkét fektet be, nyilván azért teszi, hogy a hasznot onnan kivegye, a család meg visszaforgatja, és foglalkoztat belőle, önmagát is foglalkoztatja, és megél belőle a család.

Tehát ezek az adatok jellemzőek a 2009. évre, ami tanulságokkal szolgál a jövőre nézve. Ha valóban 1 millió új munkahelyet akarunk létrehozni, és 200-300 ezer munkahelyet az agrárium és a vidék környékén szeretnénk teremteni, akkor egyszerűen nincs lehetőség arra, hogy más irányba menjünk, mint a családi gazdálkodási modell általános kiterjesztése irányába, mert különben ezt az elvárást egészen bizonyosan nem fogjuk tudni teljesíteni. Most láttam az elemzést, az Új Magyarország vidékfejlesztési program félidejű fölülvizsgálata zajlik: döbbenetes, hogy abban a kategóriában, ahol elköltésre került a beruházások nagy része, ott vállalási szinten csökkenti a munkaerőt. Tehát a beadott pályázatoknál csökkentett munkaerővel számol, kicseréli a géppel, és erre költöttünk el 400 milliárd forintot! Döbbenetes egyébként! Valóban, ennek semmi köze a vidék megtartóképességéhez, a munkahelyteremtéshez és hasonlókhoz, itt masszív tőkeérdekekről volt szó az állami pénzek és az európai közösségi pénzek elköltése mentén. 2500 fővel csökkent a mezőgazdaság foglalkoztatása, annak hatására, hogy ezeket, az ilyen típusú beruházásokat finanszíroztuk hatalmas összegekkel, és erre mondta Gráf miniszter úr, hogy a hatékonyságot kell növelni.

Kinek a hatékonyságáról van szó, kedves uraim? És minek a hatékonyságáról beszélünk? Kit akarunk előrevinni? Nem az emberekről szól ez a történet? Nem a helyi közösségekről szól? Nem a gazdaság szereplőiről szól? Nem a faluról szól? Nem a vidékről szól ez a történet? Kiről szól? Néhány száz tőkebefektető társaság érdekeiről szól a történet? Akkor rendben van ez az irány! De azt gondolom, hogy ezek a foglalkoztatási adatok és azok a tendenciák, amelyek 2009-ből leolvashatók, finoman szólva megfontolandók, és valószínűleg a magyar társadalom és a magyar vidék nem abba az irányba akar menni, amit ezek a tendenciák nekünk itt előrevetítenek.

Csökkent a nemzeti kiadási oldal - hogy még a 2009-es agrárköltségvetés összefüggéseit idehozzam -, tehát folyamatos a kivonulás, ezt látjuk, folyamatos a nemzeti kivonulás az agrárium költségvetési finanszírozásából.

Még egy kicsit itt a támogatásokról: már az is döbbenetes, hogy miközben az Új Magyarország vidékfejlesztési programban negyven-egynéhány jogcímen a vidék számára hasznos intézkedések sorát sorolja fel az európai vidékfejlesztési rendelet, ezenközben 4-5 támogatási jogcímen elköltik a források nagy többségét. Tervszinten 40 százalékot terveztek az úgynevezett fizikai tőke fejlesztésére, ezek a nagyberuházások, ezek a tőkéstársaságok beruházásigényei. Ehhez képest 2009-ben ez az arány 61,5 százalék volt, tehát a teljes támogatási forrás 61,5 százalékát a fizikai tőke fejlesztésére, ezekre a nagyberuházásokra, a tőkéstársaságok feltőkésítésére fordította az előző kormány, egész konkrétan, számszerűen 185 milliárd forint támogatást adott ki a tárca, ebből 114 milliárd ment a fizikai tőke fejlesztésére. Ez az egyik oldala.

A másik oldala, hogy milyen játékszabályok mentén osztották el azt a forrást, amit egyébként idetettek a beruházástámogatásra. Hát döbbenetes! Egy példát szeretnék mondani. 2009, kertészeti beruházástámogatás, pályázati kiírásból mondom a példát: 5 ezer négyzetméter üvegfelület a minimális beruházási pályázati föltétel. Tehát aki nem akar egy félhektáros kertészetet, az bele se vágjon, az a közelébe nem jut, kizáró kritérium az 5 ezer négyzetméter üvegfelület. Tudják, mennyi ennek a pályázati kiírás szerinti elismert bekerülési költsége? 125 millió forint! Melyik az a család, tessenek mondani, hogy a gyerek hazajön, mondjuk, elvégezte a kertészeti egyetemet, és hazajön gazdálkodni, ott a föld, üvegházat kellene létesíteni. Tessék mondani, melyik az a család, akinél így, zsebben ott van a 125 millió forint, hogy ebbe belevághasson? Tessenek nekem erre választ adni! Kiről szól akkor ez a történet?

És akkor itt már nem is hozom ide a LEADER ügyeit, ez egy külön történet, egyszer majd kellene egy ilyen LEADER-napot tartani ebben a parlamentben, ahol megvitathatjuk, mi is történt itt a vidékfejlesztés forrásaival, mi is lett abból a LEADER-programból, amit az Európai Közösség nagyon helyesen a helyi kezdeményezések fölkarolására szánt, hogyan lett a helyi vidékfejlesztési irodákból pártiroda-hálózat, miután kiszorult a kormánypárt az önkormányzatokból, és hogyan történt ennek a finanszírozása, kikből is állnak ezek a HACS-ok időnként. Szóval, ez egy külön történet, ezt most nem szeretném idehozni, de 2009 számos botrányos történettel szolgálhat a LEADER-programmal kapcsolatban is.

Nem folytatnám, hanem talán egy-két dolgot a tanulságok okán a jövőre vonatkozóan szeretnék szóba hozni. A jelentések, ismétlem, arra valók, hogy megpróbáljuk a folyamatokat értékelni, és döntéseket hozni, hogy jó-e ez az irány, vagy más irányba szándékozunk menni. Azt hiszem, a jelzett folyamatok vagy a jelzett események azt mutatják, hogy ebbe az irányba nem vezet út, ha valóban a vidék felemeléséről, a vidék fejlesztéséről akarunk beszélni, ha valóban a helyi gazdaságot és társadalmat akarjuk megerősíteni, ha valóban a családokat, mint a társadalom és a gazdaság alapegységét akarjuk helyzetbe hozni, és nem a tőkebefektető társaságok extraprofitigényét próbáljuk kiszolgálni költségvetési forrásokkal, földjuttatással és minden egyébbel, amire példákat hoztam.

Milyen mezőgazdaságot is akarunk? Mik is legyenek azok a célok, amelyek mentén megfogalmazzuk - reményeink szerint január végéig - azt a tízéves kitekintésű agrár-, vidék- és környezetstratégiát, aminek gyökeresen más irányba kell mutatnia, mint az elmúlt időszak agrár-, vidékpolitikája mutatott? A továbbiakban azt remélem, hogy társadalmi vitát folytathatunk majd erről a stratégiáról február-március folyamán. Szeretnénk áprilisban a kormány elé terjeszteni ezt a stratégiát, a legszélesebb körben szeretnénk persze konszenzust kialakítani, de a tekintetben ne legyenek illúzióink, hogy mindenkivel sikerül konszenzusra jutni.

(15.50)

Itt láthatóan egy szűk csoport masszív tőkeérdekei nyilván ellentétesek azzal az iránnyal, amit itt agrár-, vidék- és környezetpolitika címén a nemzeti együttműködés kormánya a kormány programjában is meghirdetett.

Mik is ezek a fontosabb elemek, célok? Mi mozgat bennünket? Mit is akarunk az agráriummal és a vidékkel? A kormányprogramhoz kapcsolódóan szeretném ezek közül a legfontosabbakat kiemelni. Mindenekelőtt a vidéki munkahelyek megőrzése és gyarapítása. Sokkal többre képes ez a föld, sokkal több embert tud eltartani egy másfajta megközelítés esetén. Kiválóak az adottságaink, tehát sokkal nagyobb a munkahelyteremtő kapacitása is ennek a Kárpát-medencének, mint amit ma ebből kihasználunk.

Másodikként említem a népesség megtartását, a demográfiai egyensúly helyreállítását. Ez talán ma még nem tűnik olyan tragikusnak, de tragikussá fog válni a nagyon közeli jövőben. Tehát nekünk is mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ezt a lejtmenetet, ezt a demográfiai lejtmenetet megállítsuk, és ehhez kínálkoznak eszközök, ha az állam eszközeit valóban a közjó mentén használjuk föl.

Egy példát hadd hozzak, amit szintén tavasszal szeretnénk indítani, egy olyan programot, amelyet demográfiai földprogramnak nevezünk. Fiatal párok, akik vállalják, hogy letelepednek, gazdálkodnak, és vállalják, hogy 2-3 gyereket legalább világra hoznak, és tisztességgel fölnevelnek, nos, ők sokkal inkább érdemesek arra, hogy ők kapják meg az állami földeket; 25-50 éves tartós földbérletre szándékozunk nekik adni, örökölhető jogként. És készül az a csomag, ami a földön túl az egyéb támogatásokat is a család köré pakolja. Az a tapasztalatom, az egyetemen is teszteltem fiatalok között, akik az intézetben végeznek, különösen, miután sokszor ezek a fiatalok 10-15 multinál interjún vesznek részt, és még meg is alázzák őket, és nincs munkahelyük, és sokakban a családon keresztül megvan a kötődés a vidékhez, a földhöz, azt remélem, hogy ez a program nemcsak munkahelyeket fog teremteni, nemcsak jobb fölhasználását biztosítja az állami földkészleteknek, hanem egyúttal a demográfiai problémákon is segíteni tud.

Harmadikként említem az agrár- és élelmiszer-gazdaságunk versenyképességének növelését, természetesen. A versenyképesség definíciójára szintén fél napot kéne szánni; kinek és minek a versenyképességéről beszélünk.

Negyedikként említem az élelmiszer és az élelmiszer-ellátás biztonságának szavatolását, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság növelését, a kiszolgáltatottságunk csökkentését; továbbá a vízbázisok, a talajok, az élővilág és a tájak megőrzését, a környezetbiztonság növelését.

Hatodikként említem a helyi erőforrásokra és rendszerekre is támaszkodó energiaellátást. Ezek az igazi nemzetbiztonsági kérdések, ugyanis a föld, a vízkészletek, az energiaellátás határozza meg egy nemzet biztonságát, és az a kérdés, hogy az állam képes-e ezeket az erőforrásokat a kezében tartva szavatolni ezt a fajta nemzetbiztonságot. Ezért fontos, hogy az állam kezében maradjanak az erőforrások, és ezt mint nemzetbiztonsági kérdést kell kezelnünk, ennek következtében maga a mezőgazdaság is, amely használja ezeket az erőforrásokat, nemzetbiztonsági kategóriába kell hogy kerüljön.

A vidéki életminőség javítása, a vidéki gazdaság több lábra állítása, és végül a város és vidéke szoros kapcsolatának helyreállítása. Régen város és vidékéről beszéltünk. Össze kell újra kapcsolni a két egymásra utalt kört, és újra kell építeni a társadalom szövetét, város és vidéke közti kapcsolatokat, ami piaci kapcsolatokat is jelent, hátországot, környezetbiztonságot és sok egyebet, ami reményeink szerint a társadalom szövetének megerősítéséhez fog vezetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Barátaim! Hölgyeim és Uraim! Néhány tendenciára szerettem volna fölhívni a figyelmet a 2009-es év agrárjelentése kapcsán, nem titkolva azt a véleményét a tárcának, hogy ez az irány, amit ez a jelentés jelez, folytathatatlan más irányba. Az ökoszociális piacgazdasági modellnek megfelelően egy többfunkciós mezőgazdaság irányába, egy, a vidékfejlesztés közegébe ágyazott mezőgazdaság irányába gondoljuk a vidék továbbfejlesztését. És amennyire csak lehet - bár ez a fogalom is magyarázatra szorul - vissza szeretnénk szerezni a szuverenitásunkat és önrendelkezésünket, illetve meg kívánjuk tartani azok fölött az erőforrások fölött, amelyek meghatározzák a nemzet biztonságát.

Erre kaptunk fölhatalmazást, erre vállalkoztunk, és e fölhatalmazás birtokában ezt a programot fogjuk végrehajtani.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban és a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu