DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elszakadnék most már ettől a témától, bár nyilvánvalóan lennének még érvek és ellenérvek, de talán jelentőségén jóval túlmutató időkeretben folytatott vitát erről az Országgyűlés.

A 7. ajánlási pontban foglalt módosító javaslatról szeretnék szólni, illetve ha úgy tetszik, arról, hogy miért indokolt a 7. ajánlási pontban megfogalmazott módosító javaslat megszavazása, azaz az eredeti javaslat rendelkezéseinek a törvényjavaslatból való elhagyása.

Az eredeti javaslat a fogolyszökés törvényi tényállását ki kívánja terjeszteni a lakhelyelhagyási tilalom és a házi őrizet megszegésére is, azaz, ha valaki ezeket a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedéseket, illetve ezeknek a szabályait megszegi, abban az esetben mindez büntetőjogi szankciót vonna maga után. A módosító javaslat ennek az elhagyását indítványozza, és én ezzel egyet tudok érteni. A bizottsági vitában már viszonylag részletesen beszéltünk erről. Nagyjából az az alapja az én álláspontomnak, hogy az igazi szankció ezekben az esetekben pontosan az, hogy elrendelik az előzetes letartóztatást. Tehát ha valaki ezekre az enyhébb súlyú kényszerintézkedésekre vonatkozó szabályokat megszegi, akkor a bíróság elrendelheti vagy kötelezően elrendeli az előzetes letartóztatást.

Szem előtt tartva azt, hogy azok, akik lakhelyelhagyási tilalom vagy házi őrizet vagy akár előzetes letartóztatás hatálya alatt állnak, azokra az emberekre még az ártatlanság vélelme vonatkozik, azaz egyetlen bíróság sem mondta ki jogerősen róluk vagy velük kapcsolatban azt, hogy bűnösek. Hadd emlékeztessek arra, és volt egy albizottsági ülés, ahol sokan ott voltunk, és megnéztük azt, hogy milyen körülmények között tartják fogva az előzetes letartóztatásba helyezett terhelteket, akkor láttuk azt, hogy a feltételek gyakorlatilag a szigorított fegyház feltételrendszerének felelnek meg. Azt gondolom, ha ezt elismerjük, akkor azt is el kell ismerni, hogy ha valaki megszegi tehát a lakhelyelhagyási vagy a házi őrizet szabályait, akkor az igazi szankció valóban az, hogy elrendelhetik az előzetes letartóztatást, ami gyakorlatilag, körülményeit tekintve egy szigorított fegyházbüntetéssel ér fel. Éppen ezért egyrészt aránytalan, másrészt szükségtelen, harmadrészt pedig - ezt nem büntetőjogi értelemben mondom, hanem azon túlmutatóan, jogalkotói értelemben - a kettős értékelés tilalmába fog ütközni, ha az Országgyűlés ezt a rendelkezést megszavazza.

Egyetértettünk abban, úgy tűnik, hogy talán nem ez jelentené a valós megoldást; a valós megoldást a büntető eljárásjogi törvényben egyébként már évek óta hatályos szabályozásnak a gyakorlatba ültetése jelentené, a megvalósítása jelentené, azaz az elektronikus műholdas nyomkövető rendszer kiépítése. Most sem túl sok probléma van abból, és ezt igazolják statisztikai tények is, de aki a joggyakorlatban dolgozik, az saját tapasztalása alapján is levonhatja ezt a következtetést, hogy tömegesen megszegnék a házi őrizetet vagy a lakhelyelhagyási tilalmat. Tehát erre nincsen adat. Olyan társadalmi szükség tehát, hogy egy új szankciót kellene bevezetni azért, hogy ezt az elburjánzott jelenséget megfékezzük, nincsen. Éppen ezért azt gondolom, hogy szükségtelen megoldás ez.

(16.30)

Egyetértek avval - és evvel is mindannyian egyetértettünk -, hogy a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések rendszerének az átfogó felülvizsgálatára van szükség. A megoldási javaslatok tekintetében eltérő álláspontok fogalmazódtak meg, de abban mindenki egyetértett, hogy mélyreható változás szükséges mind a jogalkalmazásban, mind pedig a jogalkotás területén.

Én meg úgy gondolom ráadásul, hogy ezeket a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedéseket - a leginkább ezek sorolhatóak ide, amelyek valóban súlyosan korlátozzák a személyi szabadságot: lakhelyelhagyási tilalom, házi őrizet és előzetes letartóztatás - komplex módon érdemes áttekinteni, és valóban, a rájuk vonatkozó szabályrendszert mind a büntető eljárásjogi törvényben, mind egyébként a büntetés-végrehajtásról szóló törvényerejű rendeletben, illetve miniszteri rendeletben érdemes lenne átgondolni és több pontján is a szabályozást módosítani.

Azt tudom csak mondani ezzel az ajánlási ponttal kapcsolatban, az eredeti javaslattal kapcsolatban, amit annullálni kíván a módosító javaslat, hogy ez megint egyfajta pótcselekvés, megint egyfajta olyan válasz, amitől az ég egy adta világon semmiféle eredmény nem várható. Egész egyszerűen a büntetőjog rendszerét tovább bonyolítja, tökéletesen szükségtelenül, anélkül, hogy bármilyen érdemi hatást várhatnánk tőle. Tehát összefoglalva: abszolút partnerek vagyunk abban, hogy az előzetes letartóztatásra, a házi őrizetre, a lakhelyelhagyási tilalomra vonatkozó szabályrendszert felülvizsgáljuk, de ahhoz, hogy megint egy fölösleges büntető törvénykönyvi módosítást fogadjunk el, biztosan nem leszünk partnerek.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Forrás: parlament.hu