DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttem szóló fölszólalónak részben válaszolva szeretném elmondani, kicsit talán felidézve az elmúlt éveket, hogy nemcsak az elmúlt ciklusban, hanem már a kettővel megelőző ciklusban is, 2004-ben is és 2008-ban is valóban tettem egy módosító javaslatot, egy törvényjavaslatot a Btk. módosítására; mert már akkor is úgy gondoltam, hogy az a jelenség, amit ma graffiti néven nevezünk, a falfirkák általános gyakorlata oly mértékig elviselhetetlenné fokozódott, hogy valamit a jogalkotónak ebben a kérdésben tennie kell.

Képviselő úr az előbb említette, hogy nem érti a jogpolitikai célt. Én szeretném világossá tenni a jogpolitikai célt. Azt gondolom, hogy a falfirkák és az azokkal okozott szellemi, anyagi kár olyan jelentős, olyan nagy társadalmi méreteket öltött, adott esetben milliárdos károkozásokra rúg ezeknek az összege, amely ellen már valamit tenni kell. Úgy látom, hogy a büntető igazságszolgáltatás hagyományos rendszere e tekintetben csődöt mondott. Gyakorlatilag nemigen hallunk elítélésekről, és az ezzel kapcsolatos jogi szabályoknak, a rongálással kapcsolatos általános szabályoknak, úgy tűnik, nincs kellő visszatartó ereje, legalábbis erre az elkövetési formára nézve.

Amit tehát a mostani módosító javaslatom, ez a bizonyos 10. ajánlási pontban szereplő módosító javaslat céloz, az az, hogy világossá tegye a jogalkotó, hogy mit tart társadalomra veszélyes magatartásnak, mi az a káros deviancia, amelyet már nem fog elviselni, amelyet nem akar eltűrni a jövőre nézve, amelyben tehát a rend és a rendetlenség közötti határvonalat egyértelműsítjük.

Azt gondolom, hogy nem kell hosszan magyarázni, ha valaki az utcán jár, akkor ezt pontosan láthatja, hogy ez ma már nem pusztán fővárosi kérdés, de a legkritikusabb helyzetek talán éppen Budapesten alakultak ki. 2008 márciusában például graffitisek egy csoportja kisiklatott egy villamost, majd ezt követően bandaszerűen megtámadták, és ahogy a saját szóhasználatukban mondják: szétírták a villamost. Ezzel egyébként nemcsak graffitis cselekményt követtek el, hanem egyéb károkozást, közlekedési veszélyeztetést is. Talán őket el is fogták a rendőrök, ha jól emlékszem a híradásokból, ám a többi egyéb és ma már egyre szervezettebb és egyre nagyobb méreteket öltő graffitis elkövetőket nemigen keresik, nemigen fogják meg, nemigen tudatosítják ezekben a fiatalokban, hogy mindaz, amit elkövetnek, az bizony veszélyes és káros a társadalomra. Tehát, ha szeretném egy mondatban összefoglalni, a társadalomra való veszélyesség tudatosítása és egyértelmű megfogalmazása ennek a törvényjavaslatnak a célja.

Mostanában sokat hallani arról, hogy micsoda egy drákói szigor lenne az, ha a graffitisokat börtönbe zárnák. Fiatalok, az önkifejezés ezen módját használva nem követnek el akkora nagy bűncselekményt, ami miatt akár börtönnel, szabadságvesztéssel kellene fenyegetni őket. Szeretném elmondani, hogy az a megoldás, amelyet most önök elé tárok, és ebben a módosító javaslatban kérem hozzá a Ház támogatását, az valójában egy nagyon széles büntetőjogi eszköztár, mondhatnám azt is, hogy egy teljes, majd' minden büntetési eljárási formát magába ölelő eszköztárat jelent. Azt jelenti, hogy ennek a Btk.-módosításnak nem elsődlegesen az a célja, hogy itt valami nagyon szigorú büntetést szabjanak ki egy kis méretű graffiti elhelyezéséért, hanem az, hogy egyfajta prevenciót, vagy ha azt már nem tudjuk elérni, tehát még ez sem jelent visszatartó erőt mindenki számára, akkor egy olyanfajta tevékeny közreműködést, az okozott kár elhárítását és az abban való részvételt célozza meg a kiszabható szankciórendszer, amely a jövőre nézve megtanítja, mintegy rávezeti az elkövetőket arra, hogy ilyet nem érdemes elkövetni.

(15.40)

A Btk. hatályos szankciórendszere alapján bármilyen, alapvetően az eredeti állapot helyreállítására és a jóvátételre irányuló tevékenység mellett - tehát például a tevékeny megbánás az egy ilyen együttműködés az eljáró hatóságokkal, amikor a sértett által elfogadott módon és mértékben jóváteszi valaki, az elkövető jóváteszi az általa okozott sérelmet - akár a közérdekű munkavégzés kiszabására, próbára bocsátásra, megrovásra, pénzbüntetésre és legvégső esetben akár a szabadságvesztés kiszabására vagy feltételes szabadságvesztés kiszabására is sor kerülhet, ha ezt az eset összes körülménye indokolja.

Én úgy látom, hogy azért kell ezzel foglalkoznunk, mert az a fajta jogpolitikai irányelv, amely Nyugat-Európában, illetve az Egyesült Államokban zéró tolerancia néven híresült el, egy nagyon jó elméleti keretben összefoglalja, hogy a legkisebb bűncselekmények megtorlatlansága okozza később a súlyosabb bűncselekmények elkövetését. Szeretnénk világossá tenni, hogy nem tűrjük a rendetlenséget az utcán, bizony ezek ellen is fel kell lépni.

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu