SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Így a vita végén, már nem újabb vitát generálva szeretnék egy gondolatot felvetni, amellyel egyébként nemsokára találkozni fog a parlament.

Itt már a Fidesz részéről nagyon joggal felvetődött, hogy az MSZP politikája arról szólt az elmúlt 8 évben, hogy különböző mértékben megossza a magyar társadalmat, szembeállítsa egymással az embereket és a nemzetrészeket. Láttuk jól, Gyurcsány Ferencnek ez a nemzetromboló politikája hová vezetett. Ez teljesen jogos, de azért mindenképp kritikaként hadd mondjam el, hogy azért ez a törvénytervezet is bizonyos szempontból megosztó, mert azért a diplomás, idős, nyugdíjra váró személyeket és a fizikai dolgozókat csak megosztja, hiszen két kategóriába különíti el őket a nyugdíjkedvezmény szempontjából. Tehát ez szerintem egy jogos kritika még most is a törvénytervezettel szemben.

A másik fontos, amit ennek szellemében szeretnék elmondani, hogy épp a szociális bizottság előtt található - csütörtökön már fogunk tárgyalni róla - az a népi kezdeményezés, amely arról szól, idézek egy mondatot, amiről szól az egész: "Alulírottak egyetértünk azzal, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése tárgyalja újra a nyugdíjkorhatár 62 évről 65 évre történő emelését." Vagyis azt szeretné elérni ez a szakszervezeti indíttatású népi kezdeményezés, hogy csökkentsék a nyugdíjkorhatárt, mert nem tartják reálisnak ezt a 65 évet, amit ugyebár a szocialisták erőltetnek vagy erőltettek a magyar társadalomra, és egyelőre még a Fidesz sem nyilvánított ezzel kapcsolatban semmilyen állásfoglalást.

Én mindenképpen ki szeretnék térni arra, hogy ez is egy megosztás, azért ezzel legyünk tisztában, amikor a nőknek komoly kedvezményt nyújtunk, viszont a férfiak számára, ugye, ez természetesen nem történik meg, holott azért azt is tudjuk, hogy a férfiak gyakorlatilag a 65 év korhatár után egy-két év múlva már mennek is a sírba, legalábbis statisztikai átlagban, hát nem sok idejük van kihasználni a nyugdíjas éveket.

Én úgy gondolom, el kell gondolkodni abban a tekintetben, hogy van-e értelme 65 évre felemelni a nyugdíjkorhatárt akkor, amikor jelenleg is munkanélküliek tömegei vannak az országban. Gondoljunk csak bele abba a példába, hogy mondjuk, egy 63-64 éves pedagógusnak szükséges-e továbbra is ott maradnia a pedagóguspályán, ha ő nem kíván 65 éves koráig, miközben épp a pedagógusképzés tekintetében még most is ontják a fiatal pedagógusokat a felsőoktatásból, és gyakorlatilag százan is elmennének az ő helyére dolgozni, ennek ellenére természetesen nem tehetik meg, hanem 25-26 évesen vagy 30 évesen a munkanélküliek kenyerét kell ezeknek a fiatal pedagógusoknak enniük, ugyanakkor a másik részről már lehet, hogy éppen szeretne valaki nyugdíjba vonulni.

Tehát így a vita végén csak erre hívnám fel a figyelmet, hogy gondolkodjunk el azon, hogy akár szakmaspecifikusan lehet-e ezt szabályozni, ha egy adott területen fiatal munkanélküliek állnak rendelkezésre, akkor azon az adott területen ne kelljen 65 éves korig mindenképpen munkaviszonyban tölteni az időt, hiszen egyértelműen gazdaságilag semmiképpen sem indokolja, hogy ez így működjön, mert a munkanélküli-járadékot ki kell fizetni, és igazából mindegy, hogy nyugdíjjáradékot fizetünk vagy munkanélküli-járadékot, a kettő sokszor azonos összegű.

Nos, tehát erre az egyetlenegy gondolatra szerettem volna még így a vita végén felhívni a figyelmet. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu