SZŰCS ERIKA, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Ez a 28 paragrafusból álló törvényjavaslat sok mindennel foglalkozik, de a legnagyobb közérdeklődést természetesen ez a bizonyos 1. §, a nők 40 év után korhatár nélkül történő nyugdíjba vonulási lehetősége váltotta ki. Ez a kommunikációban már nagyon régóta szerepel, és sajnos sokan csalódottak a benyújtott javaslat miatt, mert ismét más született, mint amit a Fidesz-KDNP ígért, és őszintén szólva meglehetősen zavaros, hogy tulajdonképpen most nyugdíjintézkedésről, családpolitikai intézkedésről vagy miről is van szó.

Először is, azért a nők be lettek csapva, mert a szolgálati idő erősen át lett értelmezve, és a ma érvényes nyugdíjtörvényhez képest ez a javaslat jelentősen szűkíteni kívánja a szolgálati idő, illetve a jogosultsági idő fogalmát, és számos, nyugdíjjárulék-fizetéssel fedezett időszakot nem kíván elismerni, mint például a szakmunkás-tanulói idő, a munkanélküli-ellátás ideje, az ápolási díj. Ezzel jelentős és a törvény szándékaival nem indokolható különbségeket generál a nők között.

Szeretnék idézni három dolgot, amit hozzám írt levelekből emelek ki. Először is, különbséget tesz iskolai végzettség szerint, és hátrányos helyzetbe hozza a magasabb iskolai végzettségű nőket; nem honorálja, hanem szinte bünteti őket, hiszen ők ezzel a kedvezménnyel is a korhatárral, 62-63 éves korban mehetnek nyugdíjba. Munkavállalási lehetőség szerint is nagy különbséget tesz, hiszen az ország szerencsésebb vidékein élő nők könnyedén megszerezhették ezt a bizonyos 32 vagy akár 40 évet is, míg a mi vidékünkön bizony az a jellemző, hogy azok, akik nagyon korán, 14-15-16 éves korukban elkezdtek dolgozni, azok olyan munkakörben kezdtek el dolgozni, amelyek a rendszerváltás környékén nagyon gyorsan megszűntek, és ma 50-52-54 évesen éppen papírokkal járkálnak az orvoshoz, hogy hátha valami rokkantsági ellátást tudnak szerezni. A munkanélküli-ellátás idejének kivétele vagy például az ápolási díj kivétele ebből a jogosultságból, ami mifelénk alapvetően foglalkoztatáspótló ellátás, igen hátrányosan érinti őket.

A harmadik pedig, hogy valójában nem díjazza a munkavállalás melletti gyerekvállalást, hiszen az jár jól, aki minél tovább nem munka mellett nevelte a gyermekét, hanem igénybe vette a gyermeknevelési ellátásokat. Aki egyéves korában beadta bölcsődébe a gyereket, mellette dolgozott, és mondjuk, 39 évet tudott így összeszedni, az rosszabbul jár, mint aki kihasználta a maximális nyolc esztendőt.

Ezek a különbségek viszont semmiféle orientációt vagy értékrendet nem képviselnek, nem igazán motiválják a nőket, most hogyan is csinálják, mi az, amit a társadalom honorál és értékel, másodsorban nem adnak választ arra, hogy a gyermeket nevelő férfiak és a gyermeknevelésben részesülő férfiak miért nem kapnak kedvezményt.

Szeretném önökkel közölni, hogy mindenféle szociológiai felmérés azt mutatja, hogy még az alacsony iskolai végzettségű férfiak is úgy képzelik a jövőbeli életmodelljüket, hogy ketten nevelik a gyereket, és ketten dolgoznak, tehát ez ma már beépült a társadalom életmodell-elvárásaiba, és arról nem is beszélek, hogy ma már egyáltalán nem ritka az a férfi, aki megözvegyül, vagy válás után maga neveli - egyedül - a gyerekeit, és közben dolgozik. Miért maradnak ők ki ebből a kedvezményből? Náluk ez nem honorálható?

Harmadszor: kormányrendeleti szinten akarja rendezni a kereső és azzal egy tekintet alá eső jogviszonyokat, ami bizony a törvény alkalmazásában most igencsak bizonytalan.

Végül, és ez nem ízlésbeli, hanem tartalmi kérdés: ez egy családpolitikai intézkedés, miniszter úr expozéjában is először erről beszélt, úgyhogy azt hittem, hogy valami más törvény vitáján vagyunk, aztán végül rátértünk a nyugdíjkérdésekre is. Az a véleményünk, hogy a családpolitikát, a gyermekvállalást akkor kell segíteni intézkedésekkel, amikor a feladat és a teher felmerült, nem 40 év múltán kell honorálni azt az erőfeszítést, amit a nők - és ma már, hála istennek, nemcsak a nők, hanem a szülők, férfiak is - a gyermekvállalás és a gyermeknevelés érdekében tesznek.

Ezért úgy gondoljuk, hogy nem szól a törvény arról, és nem ismerjük az indoklásból sem, hogy vajon fenntartja-e a kormány az óvoda- és bölcsődefejlesztési intézkedéseket, vajon fenntartja-e ezt a törekvést, hogy a férfiak részvételét a gyereknevelésben további intézkedésekkel segítse és támogassa, ezért úgy gondoljuk, hogy ez a törvény jó szándékú, de megfogalmazásában, alkalmazott jogszabályi eszközeiben rendkívül zavaros, igazságtalan, és nem méltányolható különbségeket tesz, ezért ebben a formájában nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu